Ha elbukom, elbukik a József Attila Színház is

„- A Főpolgármesteri Hivatal szerint ön hetvenkilenc, július 1-jén hatályba lépő szerződést kötött. A színház éves támogatására, mint ön is mondta, maradt 132 millió forint, ám az újonnan megkötött szerződések 204 millió forint terhet jelentenek. A főváros arra hivatkozik, hogy ezt a különbözetet csak más »fontos feladatok« rovására tudja biztosítani, adott esetben más színházak művészi munkájának terhére. Ezzel szemben ön állítja, hogy a társulattal a spórolás jegyében írták alá a szerződéseket, a színészek havonta ingyen vállaltak három előadást, a műszak lemondott a túlórapénzről. Akkor most kinek higgyünk?

- A színház a Fővárostól egyetlen forint támogatást sem kap, a 132 millió forintot az előadó-művészeti törvény előírásai alapján az állam juttatja el a színháznak, a fővároson keresztül. Ismétlem, a színház jelenlegi repertoárját – tehát nem a pályázatban megfogalmazott emelt szintű, új feladatrendszer megvalósítását – tavaly még 354 millió forinttal támogatták. Az elvonás tehát 60 százalékos, a budapesti színházak közül messze a legnagyobb. Hogyan lehet ezt kiheverni, miközben a mércét a lehető legmagasabbra próbáljuk emelni? (...)

Tehát semmilyen plusz terhet nem jelentenek a szerződések a fővárosnak, hiszen azok a színház üzleti tervének részei, ugyanúgy, mint a korábbi években. Ezért nem felel meg a valóságnak, mondhatni, célzatos csúsztatás, amikor arról nyilatkoznak felelős emberek, hogy a társulati tagok fizetéséhez szükséges összegeket a többi színház támogatásából kell majd lecsípni. Ez a kijelentés egyedül azt a célt szolgálja, hogy gyengüljön a színházak közötti szolidaritás, azaz a többi budapesti teátrum ne nagyon álljon ki a József Attilá-s kollégák mellett. Hangsúlyozom, valóban a spórolás jegyében kötöttünk szerződéseket, azaz a színészek és a műszak is jelentős terheket vállalt át. Így a most megkötött szerződések évente több mint 50 millió forint megtakarítását jelentik.

- Nemcsák Károly, Horgas Péter és a Dózsa László-Harsányi Gábor duó mellett ön is ringbe száll a színház ügyvezető igazgatói székére kiírt pályázaton. Milyen esélyeket ad magának az ismert előzmények után?

- Bízom benne, hogy a döntéshozókat kizárólag a színház sorsa és jövője érdekli. Igyekeztem sokoldalúan megfogalmazni és gazdasági számításokkal is alátámasztani mindazt, amit a főpolgármester februárban vizionált. Én csak ebből tudok kiindulni, hiszen ezt még egyszer sem vonta vissza, sőt a pályázati kiírás elején is ez szerepel. Egy komoly döntéshozó nyilvánvalóan értékeli, mérlegeli a pályázók szakmai előéletét, vezetői gyakorlatát, művészemberek esetén az általuk létrehozott művek eszmeiségét és még sok egyéb szempontot. A jelenlegi társulatra épülő formában tovább működő és magára találó, majd fejlődési pályára álló színház koncepciója egyedül az én elképzeléseimben fedezhető fel. Mélyen hiszek az együtt gondolkodó, egyet akaró emberek közösségében, színházat pedig – a rendkívüli egyéniségek kivételével – csak közösségi formában, azaz egy összetartó, egymásért élni-halni tudó társulat segítségével lehet jól csinálni.”