Gustav Klimt és Fernando Botero műveiből is látható időszaki kiállítás a Szépművészeti Múzeumban januárig. A két tárlat - ahogy a két alkotó is - merőben eltér egymástól. A szecessziós nagymester és a kolumbiai kortárs alkotó alkotó érdekes összhatást okoz a látogatóknak.
Klimt és Botero talán egyedül az emberi test sajátos ábrázolásában rokonok: mindegyikük különös nézőpontból tekint a testre: az egyik légies, a másik pedig robusztus alakokkal operál. A szecesszió nagymestere és a modern, kolumbiai képzőművészet kiemelkedő alkotója együtt érdekes összhatást okoz a szemlélőnek.
A Klimt-kiállítás - várakozásainkkal ellentétben - főként rajzokból, grafikákból és vázlatokból áll, melyeket a kiállítás szervezői igyekeztek felturbózni néhány valóban híres Klimt-festménnyel, így látható a Nuda Veritas is. A bécsi szecesszió mesterének számító Gustav Klimt életéről és koráról sokat megtudhatunk a jól szövegezett, falra festett jegyzeteknek köszönhetően; ezeknek köszönhetően a legkisebb rajzokhoz is sikerült némi pluszt hozzá adni. Az igen érdekes tárlatvezetés sokat hozzátett a nem igazán kiemelkedő tárlat élményéhez.
A Nuda Veritas - Gustav Klimt és a bécsi Szecesszió kezdetei 1895–1905 című tárlat címadó festménye a Klimt-életmű szép darabja: a nőalak légies és kissé talán aránytalan is, vörös haja és világos szemei mintha víz alatt lennének; bőre halvány, márványos színű - az egész ábrázolásmód még nagyon messze van a Klimtre élete vége felé jellemző bujaságtól. Inkább rideg, de az igazság görbe tükrét tartva is szép. A másik gyönyörű Klimt-festményt, amely a művész aranykorszakának egyik legfontosabb darabja, vasárnap leakasztották a Szépművészeti faláról, az Arany lovag visszatért Japánba. A fekete lovon ülő, gazdagon aranyozott lovag a művészet szabadságának metaforája a festőnél, és nagyon ritkán látható európai tárlatokon. A kiállítás vége felé elméláztunk még Klimt tájképein is.
Klimt aktuális múzeumbéli társa Fernando Botero, a kolumbiai származású kortárs festő, akinek műveit a világ számos magángyűjtője nagy becsben őrzi. Érzésünk szerint azért, mert szeretnek néha eléjük állni, és csak elmosolyodni. A Szépművészeti közel hatvan festményt felvonultató tárlata talán még sok is, hiszen a markáns színekkel és hatalmas, kövér alakokkal dolgozó festő művei viccesek ugyan, de gyakorlatilag rátelepszenek az emberre. A stílus idézheti Diego Rivera, vagy Henri Rousseau műveit. Előbbit sajátosan a dél-amerikai egyszerűség és a markáns színek használata miatt, utóbbit a naiv zsenikre jellemző aránytévesztéses technika miatt.
Botero szándékosan kicsinyíti egészen apróvá a szemeket, orrokat, kézfejeket a festményein, és látja el hatalmas karokkal, combokkal, hasakkal és fenekekkel alakjait. Bizarr aktjai mind a vénuszinál is sokkalta kövérebb nőket mutatnak a szemlélőnek, mégsem találjuk visszataszítónak, vagy ellenszenvesnek a képeket. Különösen érdekesek a könnyed táncot lejtő többmázsás emberpárok, vagy a szintén felfújt háziállatok. Botero saját bevallása szerint nem érthetetlenségre, művészieskedésre hajt, nem vár bonyolult asszociációkat az emberektől - egyszerűen fest.
A múzeumi séta levezetéseként megnézhetjük Lucien Hervé, magyar származású fotós képeit is az alagsorban, akit a modern építészeti fotó megteremtőjeként tartanak számon. Nekünk kissé rideg volt ez a modernség, főleg a kiüresedett városi terekkel; de a tárlat végén érdekes adalék egy Hervé-nek írt levél - Kassák Lajos a feladó.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Ahogyan ma a közösségi médián keresztül, úgy váltottunk régen üzenetet a képeslapok révén. Használatuk a 19-20. század fordulóján vált tömegessé, különösen a téli ünnepek idején hozta-vitte a posta a gyöngybetűkkel megírt jókívánságokat. A Budavári Palota szabadtéri kiállítása jellegzetes századfordulós darabokkal idézi vissza a régi karácsonyok hangulatát. .
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
E címmel nyitották meg a Szépművészeti Múzeum legújabb, nagyszabású tárlatát Munkácsy Mihály születésének 180. és halálának 125. évfordulója alkalmából. A fő művek mellett ritkán vagy hazai közönség előtt még soha nem szereplő alkotások is láthatók, amelyek révén nemcsak az általános Munkácsy-képet szeretnék árnyalni, cél az is, hogy az egykor világsztár festő újból felkerüljön a globális térképre.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
F. Jánost háromszor hallgatták ki, és harmadjára sikerült megtörni.
Az európai akkumulátorgyártás fellegvárának szánt Northvolt összeomlása kijózanító pofon volt a merész tervek szószólóinak. A történet visszatért önmagába, a világ legnagyobb gyártója, a CATL pedig máris bejelentette, hogy új beruházásba kezd – ezúttal Spanyolországban.
