Légiesség és tömeg

2010. november 15. 13:20

Gustav Klimt és Fernando Botero műveiből is látható időszaki kiállítás a Szépművészeti Múzeumban januárig. A két tárlat - ahogy a két alkotó is - merőben eltér egymástól. A szecessziós nagymester és a kolumbiai kortárs alkotó alkotó érdekes összhatást okoz a látogatóknak.

2010. november 15. 13:20

Klimt és Botero talán egyedül az emberi test sajátos ábrázolásában rokonok: mindegyikük különös nézőpontból tekint a testre: az egyik légies, a másik pedig robusztus alakokkal operál. A szecesszió nagymestere és a modern, kolumbiai képzőművészet kiemelkedő alkotója együtt érdekes összhatást okoz a szemlélőnek.

A Klimt-kiállítás - várakozásainkkal ellentétben - főként rajzokból, grafikákból és vázlatokból áll, melyeket a kiállítás szervezői igyekeztek felturbózni néhány valóban híres Klimt-festménnyel, így látható a Nuda Veritas is. A bécsi szecesszió mesterének számító Gustav Klimt életéről és koráról sokat megtudhatunk a jól szövegezett, falra festett jegyzeteknek köszönhetően; ezeknek köszönhetően a legkisebb rajzokhoz is sikerült némi pluszt hozzá adni. Az igen érdekes tárlatvezetés sokat hozzátett a nem igazán kiemelkedő tárlat élményéhez.

A Nuda Veritas - Gustav Klimt és a bécsi Szecesszió kezdetei 1895–1905 című tárlat címadó festménye a Klimt-életmű szép darabja: a nőalak légies és kissé talán aránytalan is, vörös haja és világos szemei mintha víz alatt lennének; bőre halvány, márványos színű - az egész ábrázolásmód még nagyon messze van a Klimtre élete vége felé jellemző bujaságtól. Inkább rideg, de az igazság görbe tükrét tartva is szép. A másik gyönyörű Klimt-festményt, amely a művész aranykorszakának egyik legfontosabb darabja, vasárnap leakasztották a Szépművészeti faláról, az Arany lovag visszatért Japánba. A fekete lovon ülő, gazdagon aranyozott lovag a művészet szabadságának metaforája a festőnél, és nagyon ritkán látható európai tárlatokon. A kiállítás vége felé elméláztunk még Klimt tájképein is.

Klimt aktuális múzeumbéli társa Fernando Botero, a kolumbiai származású kortárs festő, akinek műveit a világ számos magángyűjtője nagy becsben őrzi. Érzésünk szerint azért, mert szeretnek néha eléjük állni, és csak elmosolyodni. A Szépművészeti közel hatvan festményt felvonultató tárlata talán még sok is, hiszen a markáns színekkel és hatalmas, kövér alakokkal dolgozó festő művei viccesek ugyan, de gyakorlatilag rátelepszenek az emberre. A stílus idézheti Diego Rivera, vagy Henri Rousseau műveit. Előbbit sajátosan a dél-amerikai egyszerűség és a markáns színek használata miatt, utóbbit a naiv zsenikre jellemző aránytévesztéses technika miatt.

Botero szándékosan kicsinyíti egészen apróvá a szemeket, orrokat, kézfejeket a festményein, és látja el hatalmas karokkal, combokkal, hasakkal és fenekekkel alakjait. Bizarr aktjai mind a vénuszinál is sokkalta kövérebb nőket mutatnak a szemlélőnek, mégsem találjuk visszataszítónak, vagy ellenszenvesnek a képeket. Különösen érdekesek a könnyed táncot lejtő többmázsás emberpárok, vagy a szintén felfújt háziállatok. Botero saját bevallása szerint nem érthetetlenségre, művészieskedésre hajt, nem vár bonyolult asszociációkat az emberektől - egyszerűen fest.

A múzeumi séta levezetéseként megnézhetjük Lucien Hervé, magyar származású fotós képeit is az alagsorban, akit a modern építészeti fotó megteremtőjeként tartanak számon. Nekünk kissé rideg volt ez a modernség, főleg a kiüresedett városi terekkel; de a tárlat végén érdekes adalék egy Hervé-nek írt levél - Kassák Lajos a feladó.

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!

Összesen 3 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
PRenáta
2011. január 09. 18:59
Klimt Arany lovagja annyira tetszik... legszívesebben hazahoztam volna a nappaliba:) Még sosem töltöttem el ennyi időt egy kiállításon, egész nap tudtam volna nézegetni a képeket. Botero pedig az új kedvencem. Remélem 2011-ben is ilyen sok remek kiállítás lesz a Szépművészetiben!
t.lui
2011. január 06. 10:32
Egyetértek,tényleg két külön stílust képviselnek a művészek,de szerintem ez egyáltalán nem rossz sőt,nekem különösen tetszik a kontraszt a kettő között,és a cím is nagyon találó : Légiesség vs. Tömeg.A Szépművészeti Múzeum egyébként 2010-ben igencsak kitett magáért,hiszen remek kiállításokkal készült,hogy csak a Klimtet vagy a Botero-t említsem.Nagyon örülök,hogy végre Budapesten is meg tudom nézni ezeket a kiállításokat!
zita.horvath88
2011. január 06. 10:22
Valóban nagy a kontraszt a két művész között,mégis érdemes elmenni és megnézni mindkét kiállítást,hiszen zseniális alkotókról van szó.Akit zavar a festők eltérő látásmódja,annak inkább azt ajánlom,hogy ne egy napon nézze meg a kettőt.Érdemes rászánni egy-egy napot a kiállításokra szerintem.Nekem a Klimt jobban tetszett,valahogy az ő munkái közelebb állnak hozzám.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!