Emlékmű a kommunizmus alatt deportáltaknak

Felavatták a főváros I. kerületében az 1950 és 1953 között kitelepítettek és kényszermunkára hurcoltak emlékére emelt emlékművet. Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára ünnepi beszédében kiemelte: a rendszerváltás befejezésének nagyon fontos pontjához érkeztek, s húszéves adósságot törlesztenek az üvegbetonból készült emlékmű felavatásával. Az égre mutató nyilat ábrázoló emlékmű azokra a nagyapákra, nagymamákra, apákra és anyákra emlékezik, akik már nincsenek közöttünk, és megmutatja, kinek volt igaza.

A hortobágyi deportálási hullám 1950. június 23-án kezdődött meg. A következő években több ezer családot hurcoltak kényszermunkatáborokba bírói ítélet nélkül, ártatlanul. Az embertelen, szinte állati körülmények között tartott családok fegyveres őrizet mellett, jogaiktól, emberi méltóságuktól megfosztva végeztek nehéz fizikai munkát. Az 1953. júniusi amnesztia sem hozott lényeges javulást, senki nem mehetett vissza eredeti lakhelyére, semmit nem igényelhetett vissza az elkobzott javakból, és az érintettek csak segédmunkát végezhettek.