A dubstepet sokan a kétezres évek végének egyik legígéretesebb műfajának tartották, mégis teljesen kifulladt. Az utóbbi időben viszont megújult, elegánsabb és lényegretörőbb lett.
A poszt-dubstep olyan új zenei világ, mely új érzéseket tárhat fel, perspektívákat mutathat a kifulladóban lévő elektronikus zene eszközeivel. A brit garage-ból kifejlődött dubstep állítólag a nagyvárosi elidegenedést hivatott jelképezni. A rángató mélyekkel és visszhangos magasakkal dolgozó stílus egy egészen depresszív létformát képes megtestesíteni. Mára mégis elcsépelt, agytépő ritmusairól ismert és az undeground partik hajnali óráiban jelenik meg, mint levezető zene.
Mi lehet ennek az oka?
Paradox módon a dubstep hanyatlását valószínűleg a népszerűvé válásban kell keresni. Az agyzúzó ritmusok addig hallgathatóak, amíg a kellemetlen zúzás nem öncélú. A műfaj felhígulásának hatására egyre inkább azok a producerek szereztek népszerűséget, akik a pop felé vitték el zenét. Csakhogy ez a zene szerintem ritkán lehet pop-kompatibilis. A pop-step legjelentősebb képviselője az a Rusko, aki a wobble-hangzás segítségével a zúzós house elemeit ötvözte a dubstep vontatottságával. Egyetlen probléma a dicséretes kezdeményezéssel azért van: ha valaki pörögni akar, akkor azt 130 bpm-en, vontatottság nélkül szívesebben teszi meg.
A mainstream dubstep egyszerűen unalmassá vált, ám kifejlődött belőle valami egészen új és különleges. Ezt manapság a fantáziadús poszt-dubstep, vagy dublate néven kategorizálják. Jogosan. Az új muzsika megőrizte azt, amit a dubstepből meg kellett és eltávolította azt amit el kellett. Megmaradt a vontatottság, a töredezettség, esetlegesség, de nagymértékben letisztult a kép, eltűntek a sallangok. A két hangzásvilág szinte össze sem hasonlítható, hiszen amíg a klasszikus dub egy nagyvárosi dzsungelre hajaz, addig itt a fragmentáció inkább egyfajta gondolatritmusként jelenik meg. Fontos diszharmóniát teremt a kellemes dallamban. Régebben csak a diszharmonikus kellemetlenség volt.
Az úttörő innováció két legfontosabb képviselője James Blake és a Mount Kimbie-duó, akik időnként közösen is dolgoznak, ám mára olyan híres dubstep producerek is elkezdtek az irányvonal felé hajlani, mint Martyn, vagy Starkey. A Mount Kimbie zenéje mesterien, de nem szentimentálisan vegyíti az érzelmek széles skáláját. Ők konkrétan kijelentették: azért nem szeretik a londoni dubstepet, mivel nem kedvelik „a túlságosan is agresszív, darálós pulzálást. Egyikük sem híve az ilyen hangoknak”.
Would Know című számuk hasonlít egy boldog, de talányokkal és bizonytalansággal teli napra. A zene kellemes és lágy, ám minduntalan beleütközik azokba a korlátokba, amiket a szétszabdaltság teremt meg. Hallgassuk meg kedvcsinálóként!
Van egy Mandiner-playlist is:
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Bognár Szilvia a kortárs magyar folk egyik meghatározó énekesnőjévé vált, számos formációban játszott számos kiváló zenésszel. Legutóbbi albumának 2013-as megjelenése óta sok év telt el, így különösen örömteli, hogy idén új lemezzel jelentkezett.
Haladó eszmék a digitális létben látják a szép új világot, míg az igazi konzervatívok akár a középkori muzsikát és hangulatot is képesek megidézni. A Faun azonban még ennél is továbbmegy.
A zenész nem is tudta megnézni az új musicalt, amihez ő írta a zenét.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
Fejlett demokráciákban példa nélkül álló módon érvénytelenítette egy szabad elnökválasztás eredményét a román Alkotmánybíróság.
Utánanéztünk, hogy áll a TISZA Párt elnökével szoros kapcsolatot ápoló portál a külföldi „pályázatokkal”.
