Jad Adams Gandhi: Naked Ambitions (Gandhi: Meztelen ambíciók) című könyve új fényt vet a szentéletűnek gondolt indiai férfi magánéletére. „A világszerte Mahátmáként (nagy szellemként) és az indiai függetlenség atyjaként tisztelt Móhandász Karamcsand Gandhi meztelen nőkkel osztotta meg ágyát és különös szexuális gyakorlatokat folytatott” - fejti ki. A történész Gandhi írásai és hozzá közelállók visszaemlékezései alapján írta meg a politikus portréját, aki ma is az önmegtartóztatás szimbóluma.
Gandhinak a szexualitáshoz való szokatlan és rideg hozzáállása régóta ismert: már 1885-ben arról írt, hogy megveti önmagát, amiért épp a testi élvezeteknek hódolt feleségével, amikor az apja kilehelte lelkét a halálos ágyán. A történész szerint Gandhi élete első szakaszában teljesen normális szexuális életet élt, aztán 1900-ban gondolkodásában az önmegtartóztatás felé fordult, és ennek szellemében kezdett élni. Kiderült viszont, hogy gyakran fürdőzött bakfisokkal, meztelenül masszíroztatta magát, és sokszor osztotta meg ágyát egy vagy több hűséges női követőjével - állítja az életrajz írója, aki azonban nem talált bizonyítékot arra, hogy Gandhi megszegte volna a szexuális önmegtartóztatást, de a fogalmat meglehetősen sajátosan értelmezte.
Adams szerint ezek a dolgok egyfajta sztriptízre emlékeztettek, amely híján voltak a fizikai érintkezésnek - Gandhi a spermát a szellemi energia forrásának tekintette. Követői és családtagjai nem hagyták szó nélkül szokásait, viszont felesége, Kaszturba elfogadta férje önmegtartóztatását, illetve szexuális élményszerzéseinek sajátos módját. És ugyan Mahátmá viselkedése szóbeszéd tárgya volt, 1948-ban történt meggyilkolása után nemzeti egyetértésen alapuló ikonkép alakult ki róla.