A fasiszták olyannyira komolyan vették himnuszuk, a Giovinezza tiszteletét, hogy néha magas rangú külföldieket is rendre utasítottak, amennyiben felcsendülésekor elmaradt a kalapemelés. Arturo Toscanini karmester - aki 1919-ben még fasiszta jelöltként indult a választásokon - 1922 után számtalanszor mondott nemet a Giovinezza eljátszására felszólító pártparancsnak. Mussolini nagy becsben tartotta ugyan a karmestert, de ezzel kegyvesztetté vált a szemében. Az európai sajtó ugyanakkor épp emiatt a bátor kiállás miatt emelte magasba Toscaninit.
Egyébként a Giovinezza eredetileg egy torinói egyetem indulója volt, Giuseppe Blanc szerezte, majd az első világháborúban katonadalként használták. Politikai színezetet elsőként Gabriele d’Annunzio adott a népszerű dalnak, ami a fiumei tömegmegmozdulások jelképe lett. A fasiszták a Marcia su Roma idején énekelték egyik verzióját, majd 1924-ben vált párthimnusszá.