Sportrevízió: vajon hány plusz olimpiai érmet hozhatnának hazánknak a határon túli, külföldi színekben játszó magyarok? Utánajártunk!

Nyitókép: a sepsiszentgyörgyi Incze Krisztina ünnepel egy fontos győzelem után. Képernyőmentés, You Tube

A pénteki megnyitóval hivatalosan is kezdetét veszi a XXXIII. nyári olimpiai játékok Párizsban.

A sportversenyek ünnepének modernkori története 1896 óta íródik, az eddigi 33 alkalomból mindösszesen öt esett a Trianon előtti időkre, amikor az 1895-ben alapított Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) magyar színekben delegálhatott magyar sportolókat,

Emigráló és maradó székely bajnokok

Trianon után aztán mindez gyökeresen megváltozott.

Az 1920-as antwerpeni olimpiára hazánk, mint vesztes ország meghívást sem kapott, az 1924-es párizsi eseményen pedig már a 93 000 négyzetkilométernyi Magyarország versenyzői képviselték a piros-fehér-zöld színeket.

Trianon tehát, minden annyi minden más területen, a sportban is megszakította az organikusan kialakult kapcsolatokat, ám ez nem jelenti azt, hogy a határon túlra került – akkor még erősen magyar többségű – nagyvárosokban megállt volna a pezsgő sportélet. Olyannyira nem, hogy az 1943-44-es magyar labdarúgó bajnokságot például – első nem budapesti csapatként – a Nagyváradi AC nyerte, 

Emellett természetesen hamar megindult az elvándorlás is, így a 181 eddigi magyar aranyérem megszerzői között számos erdélyi születésű is akad: például az 1928-as amszterdami olimpián első helyezett birkozó, Keresztes Lajos Alsósófalván látta meg a napvilágot, és csakugyan Székelyföld szülötte két olimpiai bajnok vízilabdázónk, Hazai Kálmán, (1936, Berlin) és Molnár Endre (1976, Montreal).

Ezután a kis történelmi áttekintés után lássuk, hogy a jelenben mely magyar származású, de nem magyar színekben versenyző olimpikonnak szurkolhat az, akinek kedve támad a szűkebb értelemben vett magyar csapat versenyszámain kívül mást is nézni.

Két-három éremre is van esélye az erdélyi magyaroknak

Románia 107, Párizsba delegált sportolójából összesen öten erdélyi magyarok. 

- a marosvásárhelyi asztaliteniszező, Szőcs Bernadette egyéniben, csapatban és vegyespárosban is elindul, a hozzáértők szerint reális esély mutatkozik nála valahol az éremszerzésre

- a román hegyikerékpár egyik kiemelkedő alakjának, Vlad Dascălunak kizárása után kapott kvótát a szintén háromszéki Molnár Ede, akinek bár a főpróbája nem sikerült jól, (világbajnokság, 22. hely) de korábbi, világkupán elért jó eredményeire alapozhat a július 29-i futamon.

- A kolozsvári Miklós Andrea már a tavalyi budapesti atlétikai világbajnokságon bebiztosította részvételét az ötkarikás játékokra, azóta készülhet a jó versenyzésre Párizsban. Idei legjobb ideje mindössze négy századmásodperccel marad el egyéni rekordjától, ráadásul azt júniusban futotta, tehát jó formában várja a versenyt.

- végül csapatsportban is képviseltetik magukat az erdélyi magyarok: Románia egyetlen, labdajátékokban kvalifikált csapatának, a férfi vízilabda-válogatottnak a tagja ugyanis az aradi születésű Vancsik Levente is. A februári világbajnoksággal ellentétben most elkerülte egymást a végső győzelemre is esélyes magyar, valamint a szerényebb célokkal érkező román pólóválogatott, és a kiesés szakaszban sem valószínű, hogy találkozunk keleti szomszédainkkal. 

Nemcsak a felvidéki magyarok, hanem lassan a szlovákok is elfogynak az olimpiáról

Párizs 2024 a szlovák sport eddigi mélypontjaként fog bevonulni a történelemkönyvekbe, tekintve hogy mind számszerűen, mind arányaiban is kiugróan kevés, 

Mint a sporthatároknélkül.hu cikkéből kiderül, a hanyatlás folyamatos: míg a független Szlovákia első olimpiáján, 1996-ban Atlantában még 71 sportoló jutott ki, Sydney jelentette az abszolút csúcsot 108 fővel, de azóta – Athénban (64 fő), Pekingben (57 fő) Londonban (47 sportoló) és Tokióban (41 versenyző) – folyamatos csökkenő tendenciával érünk el a mostani 28 delegáltig. A magyar származású sportolók csökkenése (majd 2024-re a teljes hiányuk) is ezzel egyenesen arányos: eleinte még főleg kajak-kenuban versenyztek magyarok szlovák színekben (1996-ban Szabó Attila és Orosz Csaba, 2000-ben Riszdorfer Mihály és György, valamint Tarr György) majd az ezredforduló után küzdősportokban is (Bátky Attila, Pálkovics Zoltán). Emellett ki kell még emelni, hogy a Kemény-féle csapat oszlopos tagjaként két aranyat is nyerő vízilabdakapus, Gergely István szintén felvidéki születésű, Sydney után vette fel a magyar állampolgárságot.

Vajdasági atléták és küzdősportolók szerezhetnek érmet Szerbiának

Slobodan Branković, a szerb atlétikai szövetség vezetője három éremre számít Párizsban a saját szakágától. A Magyar Szónak nyilatkozva többek között dobogó-esélyesként említette a június EB-n ezüstérmet szerző kishegyesi gerelyhajítót, Világos Adrianát, aki egy hete a londoni Gyémánt Ligában új országos csúcsot dobott, ezzel megdöntve saját rekordját.

Szintén éremesélyes (sőt, akár az arany is meglehet) a 67 kg-s súlycsoportban birkózó Nemes Máté, aki 31 évesen a legjobb korban van a győzelemhez, ráadásul kellő önbizalommal is rendelkezhet az elmúlt évek erdményei miatt: 2021-ben Európa-bajnokságot, 2022-ben világbajnokságot nyert, a 2023 szeptemberi belgrádi vb-n pedig harmadik lett, ezzel hatra növelve a különböző világversenyekről származó érmeinek számát.

„17 évesen nem is beszéltem szerbül. Nem volt rá szükségem. Vicces, de ha azt mondták patika, előbb a gyógyszerre gondoltam, holott a szerbek a cipőre használják ezt. Zentán sok magyar él, de akik szerbek, azok is tudnak magyarul. Amikor elvégeztem a szakképzőt Adán, addig magyarul tanultunk mindent. Bekerültem a válogatottba, ott aztán szépen kezdtem felszedni a szerb szavakat, mondatokat. Nem piszkáltak egyszer sem azért, mert nem tudtam a nyelvet, inkább segítettek. Elsősorban az ugyancsak zentai Frísz Krisztián és Davor Štefanek segített, Szabadka olimpiai bajnoka, akivel van egy közös nyelvünk, amiben keverednek a szerb és a magyar szavak. Neki is magyar az anyanyelve, az enyém is. Még most is könnyebb magyarul nyilatkozni, de most már rendben vagyok, ha meg kell szólalnom a szerb tévében” – mesélte Nemes Viktor egy 2017-es Index-cikkben.

„Van magyar útlevelem, persze. Ismerem a magyar ünnepeket, a nyelvet, a meséket, a történelmet, persze. De épp a történelem hozta úgy, hogy nem Magyarországon, hanem Szerbiában születtem. Nagyon szeretek Zentán élni, szeretem a Vajdaságot, az itteni őszinte és nyíltszívű, segítőkész embereket. Hogy mehetnék el innen olyan egyszerűen? Nekem a Vajdaság jelenti a hazámat. Amikor kicsi voltam, minden más lett volna. Most már nem olyan könnyű váltani. Magyar vagyok, de mindkét országot ugyanúgy szeretem. Egyiket se jobban, egyiket se kevésbé, pontosan ugyanúgy, és ez így van rendjén” – nyilatkozta ugyanekkor. 

Földije, a Frankfurban született de szintén zentai származású Szabó Szebasztián úszó azonban már másként gondolta: 2019-ben országot váltott, és azóta több érmet is szerzett Magyarországnak különböző világversenyeken, pillangó és gyorsúszásban, 50 illetve 100 méteres távon. Szabó – bár irgalmatlan nehéz dolga lesz – akár még az olimpián is okozhat meglepetést, és odaérhet a dobogóra. 

A július 24-i kiutazást megelőzően így nyilatkozott a Nemzeti Sportnak: „Elég érdekes, hogy a fő versenyek előtt szoktam mindig ideges lenni, de az utóbbi időben nem. Most úgy érzem, az úszás előtt sem leszek az, mert nagyon fel vagyok készülve. Fizikálisan nem tudom, mi lesz, de az edzések nagyon jól sikerültek. Az előző félévben már nagyon jókat jöttem, és úgy érzem, mindent megcsináltam, amit csak lehetett – lehet, hogy ezért vagyok ilyen nyugodt. Tudom, hogy mögöttem van a kemény munka, és most csak le kell úszni a számot.”

Kárpátalja: dicső múlt, borús jelen

A sokáig bojkottal fenyegetőző Ukrán Olimpiai Bizottság megerősítette korábbi álláspontját, hogy mégis részt vesz a párizsi olimpián. „Az Oroszországgal folyó háború ellenére Ukrajna sportolói ott lesznek az idei párizsi olimpián” – jelentette be Kijevben Matvij Bidnyi sportminiszter. Vagyim Gutcájt, az Ukrán Nemzeti Olimpiai Bizottság elnöke is jelentős lépésnek nevezte, hogy a háborús körülmények közepette is képesek kiállítani egy olimpiai csapatot. „Már az is győzelem, hogy a mostani inváziós körülmények között is részt tudunk venni, amikor a sportolóink rakéták és bombák alatt készültek a játékokra” – mondta az ukrán kardvívó olimpiai bajnok. Igazi csavar az ügyben, hogy Vagyim Gutcájt, az ukrán olimpiai bizottság elnöke egykor ugyanabban a csapatban versenyezve nyert olimpiát, amelyben a jelenlegi orosz olimpiai bizottság elnöke, Sztanyiszlav Pozdnyakov is ott volt, aki ellen most a leghevesebben harcol – számolt be nemrég az nso.hu.

A két és fél éve véres háborút vívó ország 22 sportban, 140 sportolóval képviselteti magát Párizsban (a magyar csapat létszáma 180 fő – a szerk.) A névsort végigböngészve nem akadunk kárpátaljai magyarokra, de ebből a sport szempontból kevésbé frekventált régióból is származik nem is egy olimpiai érmes: 1956 Beca József labdarúgás, 1964 Bodnár József vízilabda, Gazsó László és Szabó József labdarúgás, 1976 Reskó István labdarúgás. Többek között az ő tiszteletükre avatták fel múlt pénteken Ungváron Kárpátalja első Olimpia parkját, amellyel a régió olimpikonjai előtt tisztelegnek.