BBC: Megkönnyebbültek a románok – egy csapásra elszállt minden bánatuk
Egyik napról a másikra jobb helyzetbe fog kerülni a keleti szomszédunk.
Clea Caulcutt szerint az identitáspolitikával szembeni ellenállás nem korlátozódik a jobboldalra.
Nyitókép: Shutterstock
Bízza a franciákra, hogy intellektualizálják a háborút az ébredéskor – írja a Politico szerzője. Nagyjából havonta egyszer a francia társadalom egy nagyon meghatározott részének krémje összegyűlik a Le Laboratoire de la République-ban , egy Párizs központjában található agytrösztben, hogy figyelmeztessenek a szerinte veszélyes és megosztó tényezőkre.
A Laboratoire által szervezett rendezvények nem csak néha fókuszálnak az úgynevezett WOKE jelenségre, hanem az visszatérő téma.
A felszólalók között van Kamel Daoud francia-algériai regényíró, aki a wokeizmust veszélyesnek és unalmasnak minősítette, valamint a befolyásos akadémikus és iszlám specialista, Gilles Kepel, aki elítélte az egyetemi eltörléskultúrát, valamint Nathalie Heinich, egy szociológus, aki a wokeizmust az új totalitarizmusnak minősítette. „Nem vártuk meg [a woke generációkat], hogy megküzdjenek a rasszizmussal és a szexizmussal” – mondta Heinich a Politicnak adott interjújában. „Azt hiszik, hogy ők találták ki ezeket a harcokat? Nem kell betiltanunk azokat a beszédeket, amelyek nem felelnek meg nekünk, hogy előmozdítsuk a diszkrimináció elleni küzdelmet.”
A 2021-ben Jean-Michel Blanquer, Emmanuel Macron elnök volt oktatási minisztere által létrehozott agytröszt egy olyan köztársasági eszmény védelmére jött létre, amely túlmutat a fajokon és a valláson. Az woke ideológia pesszimista, mert az embereket olyan csoportok képviselőivé redukálja, amelyek fix identitásúak, és elhomályosítják az egyént: nő, fekete, muszlim, meleg. „Ez a kavarodás csak még több konfliktust szül társadalmainkban” – vélekedett Blanquer.
Az Egyesült Államokban a woke elleni tiltakozást elsősorban olyan jobboldali szereplők tűzték ki, mint például Ron DeSantis floridai kormányzó. Franciaországban pedig a populisták és a szélsőjobboldal, mindenekelőtt Eric Zemmour, a Reconquest párt vezetője, de támogatói vannak a baloldalon is. „Erősnek kell lennie a woke-al szembeni védekezésünknek” – mondta Brice Couturier, a Laboratoire havi vitáinak házigazdája, aki önmagát baloldalinak nevezi, aki kritikus volt az iszlám-baloldalisággal és a transznemű ideológiával szemben is. „A republikánus eszmény egyenlőségre törekszik” – mondta. „Nem illik össze azzal a gondolattal, hogy az identitásnak, még a faji identitásnak is fontos kulturális jelzővé kell válnia.”
Az úgynevezett woke eszmékkel szembeni francia ellenségeskedés szerintük a 18. századi felfordulásig nyúlik vissza, amikor a forradalmárok nemcsak lefejezték a királyt, hanem a társadalom alapjaitól való újjáépítését is megkezdték. A klerikusok és nemesek által uralt Ancien Régime helyén a Köztársaság a szekularizmus és az egyenlőség eszméit emelte ki, amelyben az etnikai, regionális és vallási identitás az univerzalizált franciaságba foglalódott. A francia kormány még ma sem hajlandó statisztikát vezetni az ország etnikai és vallási felépítéséről, azzal érvelve, hogy ez megosztó lenne, és a második világháború alatti adatgyűjtésre emlékeztetne, amelyet a zsidók összegyűjtésére használtak.
A bevándorlással kapcsolatos viták nagy része, különösen a túlnyomórészt muszlim országokból érkező bevándorlásról, a nyilvános szférában megjelenő nyílt vallásosság elleni kifogások köré összpontosult.
Az elmúlt években a francia politika legmagasabb szintjeit is elérte a wokeizmussal kapcsolatos aggodalom. Macron 2022-ben kijelentette, hogy ő „a woke-kultúra ellen” van, és ellenzi a vitatott történelmi szobrok eltávolítását. „Szembe kell néznünk a történelmünkkel” – tette hozzá. Felesége, Brigitte pedig a nemsemleges névmások ellen foglalt állást. A nemrég kinevezett konzervatív kulturális miniszter, Rachida Dati pedig ígéretet tett a wokeizmus, „a cenzúra politikája” elleni küzdelemre.