Keir Starmer tanulságos bukása: a britek egyre könnyebben szabadulnak meg a vezetőiktől

Hétfő reggel a brit miniszterelnöki rezidencia előtt újra lejátszódott az elmúlt években már annyiszor látott jelenetek sora. A nagy fotóügynökségek unalmukban lefotózzák a Downing Street előtti utcaseprést, rendőrök sétálgatva járőröznek, majd előkerül a címeres pulipitus és a pártja támogatását elvesztett miniszterelnök lehajott fejjel lemond. Az angol sajtóban mindig szürke és unalmas alakként ábrázolt Keir Starmer szinte tragikus figurává magasztosult a bukásban. Starmer, aki angol poltikusokra jellemző zavart hidegséggel kezelte a legtöbb szituációt, talán először került olyan helyzetbe a kamerák előtt, hogy nem tudta leplezni az érzelmeit. „A pártom most azt a kérdést teszi fel, hogy én vagyok-e a legalkalmasabb arra, hogy vezessem a pártot a következő általános választásokon. Hallottam a parlamenti frakcióm válaszát erre a kérdésre. És ezt a választ méltósággal elfogadom” – jelentette ki a lemondó beszédében. Starmer gyors politikai bukása, amely alig 2 évvel a Munkáspárt történelmi győzelme után történt, figyelmeztetés utódjának, de egyben minden poltikusnak is. Az ellenfeled iránti utálat és fáradság, ami felemelt, épp olyan könnyen le is ejthet. 

Az ember, aki nem tudott élni a hatalommal 

2024-ben a briteknek már elege volt a Konzervatív Pártból, amely egymás után váltogatta a miniszterelnököket de egyikük sem tudott felemelkedni a feladathoz, hogy rendesen levezényelje a Brexitet. Cameron, May, Johnson, Truss, majd Sunak követte egymást. Mire Rishi Sunak pozícióba került a választók véglegesen elfordultak tőle: bármit mondott a 2024-es kampány alatt azt a szavazók elengedték a fülük mellett. Ezzel szemben Keir Starmernek semmit nem kellett tennie a választás előtt, elég volt, ha nem követ el jelentős hibát. Mint az ellenzék vezetője nem volt kifejezetten karizmatikus, nem nagyon lehetett tudni, hogy mik a tervei, de ő volt a „változás” és egyben a ráadott szavazat bosszú is volt a konzervatívokkal szemben. Ráadásul Nigel Farage új pártja a Reform UK jelentős mennyiségű szavazatot elvitt a toryktól, ennek volt köszönhető, hogy a Starmerre ugyan 3,7 millióval kevesebb ember szavazott, mint 2017-ben Jeremy Corbynra, mégis 174 fős többséget szerzett a Munkáspárt. Tizennégy év ellenzéki lét után a baloldal újra hatalomba került. Starmer élvezte a szavazók óvatos jóindulatát, akik sokkal inkább a tory kormány ellen, mint a Munkáspárt mellett szavaztak.

Ennek elsősorban egy sor népszerűtlen gazdasági lépés volt az oka: először a téli fűtési támogatások csökkentését jelentették be, majd hogy megemelik a már egyébként is nehéz helyzetben levő farmer örökösödési adóját (bár ez utóbbit enyhítették a tömeges felháborodás miatt). Ezt követően jöttek az adóemelések. 

Az első jelentősebb politikai válságot a southporti gyilkosságok utáni zavargások okozták, amelyek azután törtek ki, hogy egy ruandai fiatal lemészárolt 3 kislányt egy táncstúdióban. Starmer nem mutatkozott empatikusnak az angolok haragja kapcsán, és a rendőrséget a lakosok ellen irányította: ekkor indultak e az online posztok miatti letartóztatások. 

Később pártjának több tagja is botrányokba került. Az általa kinevezett washingtoni nagykövetről például kiderült, hogy barátságot ápolt Jeffrey Epsteinnel. A párt ekkor már több sikertelen helyi választáson volt túl és ez volt a tökéletes indok, hogy Starmer körül el kezdjen elfogyni a levegő. Nem segített neki az iráni háború miatti infláció és üzemanyagárak növekedése sem, amely növelte általános elégedetlenség érzését. 

A siker, csak akkor siker, ha el tudod adni

Voltak olyan területek, ahol viszonylag jól teljesített Starmer: a migráció jelentősen lecsökkent és kevesebb migránscsónak kötött ki be az angol partokon is, de mindkét esetben elég magas maradt a szám, hogy a lakosság ne vegye észre a váltást. 

A Spectator magazin egyik publicistája néhány hete már figyelmeztette a briteket: visszasírják még majd Starmert. Nick Cohen ezt azzal indokolta, hogy a miniszterelnök minden politikailag korrekt retorikája ellenére nem volt „woke”, és más munkáspárti vezetőkkel ellentétben valóban igyekezett fellépni az antiszemitizmus ellen, és próbált jó kapcsolatot ápolni Donald Trumppal. A Spectator publicistája szerint a miniszterelnök csak bűnbak lett, ami azt az érzetet keltette, ha őt eltávolítják, akkor minden jobb lesz.

– írta a magazinban Nick Cohen. 

Keir Starmer, az ügyetlen politikus

A legtöbb elemző megegyezik abban, hogy az eredetileg jogász Starmer teljesen elveszett volt a pártpoltikában. Felemelkedése nagyrészt annak volt köszönhető, hogy tökéletes ellentéte volt a karizmatikus, de problematikus Jeremy Corbynnak. Starmer szabálykövető emberi jogi ügyvéd volt, aki 2015-ben lett először képviselő, és makulátlan volt a politikai előélete. Ezzel szemben Corbyn például egy alkalommal a Hamász és a Hezbollah tagjait a barátainak nevezte. Azonban a makulátlan előélet elősorban a tapasztalatlanságnak volt köszönhető, és ez lett Starmer veszte. Nem tudta megtanulni, hogyan állítsa a saját oldalára a pártjának a tagjait, és ennek köszönhetően a bizalmatlanság levegője vette őt körül. 

Nemzetközi porondon jobban tudott teljesíteni, meglepően jó kapcsolatot ápolt Trumppal, és láthatóan kijött más nyugat-európai vezetőkkel is. Azonban ez nem segített neki otthon. 

Ahogy James Kirkup elemző írta: talán a legnagyobb baj Starmerrel az volt, hogy egyszerűen nem volt ötlete, hogy mit kellene csinálnia. Kirkup szerint csak egy kicsit kellett volna javítania a helyzeten, ahhoz, hogy sikeres legyen a miniszterelnöksége, de meg sem próbálta. 

– írta Kirkup. 

Így mindössze két év után, Keir Starmer hétfő reggel – egy nap híjján pontosan 10 évvel a Brexit szavazás után – kisétált feleségével a Downing Street 10. elé és bejelentette lemondását. Néhány órával később már be is jelentkezett a párt vezetésére Andy Burnham, akit a Munkáspárt nagy eséllyel meg is fog választani. Akár Burnham követi Starmert, akár más, az előzmények fényében számolnia kell azzal a lehetőséggel, hogy ha nem vigyáz, akkor gyorsan ő is a Downing Street 10. elé kiállított pulpitusnál találhatja magát. 

Nyitókép: Henry NICHOLLS / AFP

***