Lehetetlen küldetés: az Egyesült Királyság új miniszterelnökének nem lesz könnyű feladata

Az előző hetekben a brit sajtóban körbejárt a következő vicc: „Egy Blair-párti, egy Brown-párti és egy Corbyn-párti besétál egy bárba. A pultos így szól: Mit adhatok, Andy?” A vicc Andy Burnham politikai nézeteit vagy éppen azok hiányát veszi célba. A munkáspárti politikus ugyanis hiába van benne húsz éve a politikában, igazából senki nem tudja, miben is hisz. A pártja mégis őt választotta meg Keir Starmer utódjának, és tőle várják, hogy visszahozza az egyre inkább jobbra tolódó szavazókat. Nem lesz könnyű dolga: Burnham ugyanis a hetedik brit miniszterelnök a brexitreferendum óta, és valószínűleg mindössze néhány hónapja lesz, mielőtt ellene fordulnak a politikai osztállyal elégedetlen szavazók. „Minden miniszterelnök, amikor megkapja a stafétabotot, tudja jól, hogy egy nap majd át kell adnia másnak. Számomra eljött ez a nap” – mondta Starmer utolsó parlamenti felszólalásában. A politikus ezzel a mondatával egy fontos igazságot fogalmazott meg: minden miniszterelnök bukásra van ítélve. Rövid beszédét állva tapsolták – ugyanazok az emberek, akik néhány héttel korábban rákényszerítették a lemondásra, annak ellenére, hogy két éve még történelmi győzelemre vezette a pártot. A jelenet figyelmeztetés volt az utódjának is: bármikor hátba szúrhatják a saját szövetségesei. Burnhamnek annyi előnye lehet az elődjével szemben, hogy huszonöt évnyi tapasztalata van a politikában. 

Andy Burnham 1970-ben született Liverpoolban, édesapja mérnök, édesanyja pedig recepciós volt. A szülei elkötelezett baloldali szavazók voltak, ezért ő már tinédzserként csatlakozott a Munkáspárthoz. Bejutott a Cambridge-re, ahol angol szakon végzett. Diplomája megszerzése után újságíró lett, majd politikai tanácsadói pályára lépett. 2001-ben képviselőnek választották. Dolgozott Tony Blair és Gordon Brown kormányában is, legmagasabb pozíciója az egészségügyi miniszterség volt. 2010-ben elindult a párt vezetéséért, de csak a negyedik helyen végzett. 2015-ben újra megpróbálta, ezúttal Jeremy Corbyn győzte le. A legtöbb brit politikai szakértő szerint azért nem tudta megnyerni a párt egyik szárnyának a támogatását sem, mert soha senki nem volt biztos benne, hol is áll pontosan. Sokáig a Tony Blair-féle jobbközép szárnyhoz tartozott, de aztán Corbyn árnyékkormányában ő lett az árnyék-belügyminiszter. 2017-ben Manchester regionális polgármesterének választották. Idén januárban lehetősége lett volna visszatérni a parlamentbe, amikor egy manchesteri képviselő, Andrew Gwynne lemondott a tisztségéről, a párt vezetése azonban megakadályozta, hogy jelöltesse magát. Látván viszont a Munkáspárt gyenge eredményeit Anglia-szerte a tavaszi önkormányzati választáson és azt, hogy egyre fogy a levegő Starmer körül, felmerült, hogy Burnham lehetne az új vezető. A párt szabályai szerint azonban csak hivatalban levő parlamenti képviselők indulhatnak el a Munkáspárt vezetéséért, ezért Burnhamet valahogy be kellett juttatni a Westminsterbe. E célból Makerfieldben lemondott egy képviselő, majd Burnham a választókerület munkáspárti jelöltje lett, és elsöprő győzelmet aratott a választáson. Ezzel megnyílt az út: néhány órával az után iktatták be képviselőnek, hogy Starmer lemondott. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem lesz kihívója a Munkáspárt vezetéséért, és valóban: harmadik próbálkozásra megválasztották a párt vezetőjének, ami egyben azt is jelentette, ő követi Starmert a miniszterelnöki székben. Az átmenet szokatlanul rövidre sikeredett, így nagy kérdés, Burnham fel tudott-e készülni a feladatra. 

Az Egyesült Királyság új miniszterelnökének első számú vonzereje észak-angliai származása. A pártja még mindig jelentős támogatást élvez arrafelé, és Burnham is népszerű. A BBC ugyanakkor kilátogatott Manchesterbe, ahol az utca embere meglepetésre nem örült annyira Burnham kinevezésének: volt, aki attól tartott, így nem fog tudni érdemben foglalkozni az ország északi részével, mások úgy érezték, nincs legitimitása. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, 

Valószínűleg csak néhány hónapja lesz bizonyítani, hogy a Munkáspárt jól tette, amikor félretolta Keir Starmert. Az új kormányfőnek három üggyel kell sürgősen foglalkoznia: a bevándorlással, a megélhetési válsággal és az egészségüggyel. Az elsőt az elmúlt húsz évben egyik miniszterelnök sem volt hajlandó megoldani, és valószínű, hogy Burnham sem lesz reformer ezen a területen. A legégetőbb feladat a csatornán érkező migránshajók megállítása, amit egyik elődje sem tudott érdemben megtenni. A legnagyobb kihívást azonban a gazdaság fogja jelenteni. Mindegy ugyanis, mit tesz Andy Burnham, az első hónapokban a helyzet tovább fog romlani. Kihívást jelenthet továbbá a Reform UK párt és a vezetője, Nigel Farage, aki botrányai ellenére a közvélemény-kutatások élén áll. A Munkáspárt abban bízhat, hogy mivel Burnhamnek jelentős politikai tapasztalata van, és kívül-belül ismeri a brit bürokráciát, talán van esélye a stabil kormányzásra. Ha nem akar előre hozott választást, akkor tartania kell magát a Munkáspárt 2024-es programjához. Az azonban Starmernek nem hozott sikert. Burnham másik előnye, hogy elődjével ellentétben 

Az igazi kérdés persze az lesz, miként fog kormányozni. Az ország nagy része arra számít, hogy hat elődjéhez hasonlóan elbukik. Miután megszavazták a párt élére, Andy Burnham kijelentette: az utóbbi negyven év legjelentősebb változását fogja véghez vinni a Munkáspárt politikájában. Hamarosan kiderül, mit is ért ezen.

Nyitókép: Andy Burnham, miután megválasztották a Munkáspárt vezetőjének
Fotó: Henry NICHOLLS / POOL / AFP