Von der Leyen, Macron és Merz sorban állhat Orbánnál: el kellene intéznie ezt-azt Európa védelmében (VIDEÓ)

G. Fodor Gábor a Mesterterv legutóbbi adásában rámutatott, hogy mi lett napjaink legfontosabb kérdése.

A liberális fősodor hiába aggódik: a magyar sajtószabadság köszöni, jól van. Boris Kálnoky, az MCC Médiaiskolájának vezetője a baloldali osztrák Der Standard hasábjain tette helyre a tévhiteket, rámutatva, hogy nálunk sokkal szabadabb a közbeszéd, mint a cenzúrától és túlérzékenységtől szenvedő Nyugaton.

Boris Kálnoky, aki korábban olyan neves lapok tudósítója volt, mint a Die Welt vagy a Die Presse, ezúttal a Der Standard munkatársainak mutatott rá: a magyar médiatér ma sokkal kiegyensúlyozottabb és bátrabb, mint a német vagy az osztrák.
Kálnoky rámutatott:

2010 előtt Magyarországon a média 85 százaléka egyetlen, balliberális irányvonalat képviselt. Ez volt az az „aranykor”, amit Bécsben és Brüsszelben visszakérnek.
Az az időszak, amikor a konzervatív, keresztény és nemzeti érzelmű magyaroknak gyakorlatilag nem volt szavuk a nyilvánosságban.
A Der Standard újságíróinak jelezte: a magyar kormány csakis kiegyenlítette a pályát.
A kormány közvetve avatkozott be a médiapiacba, hogy megteremtse az 'even playing field'-et, azaz egy olyan egyensúlyt, amely jobban tükrözi a társadalom összetételét” – hívta fel a figyelmet Kálnoky.
Ma ez az arány 50-50 százalék körül mozog, ami valódi pluralizmust jelent. Míg Nyugaton tabu a médiapiaci egyensúly helyreállítása, Kálnoky szerint demokratikus alapjog, hogy a társadalom minden rétege képviselve legyen a hírekben. Ma idehaza a paletta színes, az online térben pedig a kormánykritikus hangok dominálnak.
Az interjú legütősebb állítása azonban a szólásszabadság tényleges mértékére vonatkozott. Kálnoky szerint Magyarországon ma szabadabban lehet beszélni, mint Németországban.
Nálunk nem kell attól tartani, hogy ha valaki a közösségi médiában bírál egy politikust, akkor rátöri az ajtót az ügyészség.
„Nyíltan állítom: Magyarországon nagyobb a szólásszabadság, mint Németországban” – jelentette ki határozottan az osztrák kérdezőknek, utalva a nyugati „cancel culture” fojtogató légkörére.
A közelgő választások tétjét Kálnoky úgy fogalmazta meg:
a kérdés az, hogy Magyarország beolvad-e az EU szürke, ellentmondást nem tűrő államaiba, vagy megőrzi szabadságát és mozgásterét.
Míg az ellenzék üres ígéretekkel házal, a Fidesz politikáját az emberek a „saját pénztárcájukon érzik”: a 13. havi nyugdíj, az adómentesség és a családtámogatások valós eredmények, nem pedig politikai lufik.
Amikor a kérdezők a „szuperkonzervatív” jelzővel és a finanszírozással próbálták támadni a Mathias Corvinus Collegiumot, Kálnoky úgy felelt:
az MCC a társadalom szolgálatában álló közalapítvány, amely a polgári-konzervatív oldal nemzetközi kapcsolatépítését segíti.
A német AfD-vel kapcsolatos provokatív kérdésre úgy reagált: Németország legnagyobb ellenzéki pártjával beszélni kell.
A cikk megjelenését követő olvasói reakciók – még az osztrák oldalon is – sokszor Kálnoky mellé álltak. A hozzászólók szerint a nyugati újságírók „politikai aktivizmust” folytatnak. „Kálnokynak minden szava arany! Berlinben már félnek az emberek, itt meg bármit leírhatnak. Ki is az autokrata?” – írta az egyik kommentelő.
Kálnoky az utolsó „régi vágású” újságírók egyike, aki nem ideológiát gyárt, hanem tényeket közöl.
Fotó: Boris Kálnoky Facebook-oldala
