Sikernek tekinthető-e az iráni háború? Katonai erővel kell-e felszabadítani a Hormuzi-szorost? Mi lesz a NATO-val azután, hogy az európaiak megtagadták a segítséget az iráni háborúban? A biztonságpolitikai szakértővel ezekről a kérdésekről beszélgettünk.
Az Egyesült Államok és Izrael a háborúval súlyos csapást mért az iráni rezsimre, s van remény, hogy tűzszünetet követően hamarosan lezárhatják a háborút. Trump már be is lebegtette a közelgő megegyezés lehetőségét csütörtök este. A világ mindeközben aggódva figyeli a Hormuzi-szorost, amelynek elhúzódó lezárása súlyos olajválsággal fenyeget. Azonban, ha a rezsim túl akar élni akkor kénytelen lesz meghajolni az amerikaiak előtt – mondta a Mandinernek Robert C. Castel, az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója és a Magyar Nemzet főmunkatársa.
Robert C. Castel a Mandinernek elmondta: katonai szempontból hatalmas siker az iráni háború. „Óriási siker, hogy sikerült az első percekben likvidálni az ellenfélnek a teljes politikai és katonai vezetését, sikerült megsemmisíteni néhány nap alatt a légierejét, a teljes légvédelmi rendszerét, a haditengerészetét, a nukleáris programját drámaian visszavetni, talán 10 évvel vagy még többel, nem is beszélve ballisztikus rakétákról” – sorolta az eredményeket a szakértő. Leszögezte: vitathatlan tény Irán meggyengülése, de a katonai sikerek még nem jelentenek poltikai sikert. „Hogy ezt a katonai sikert képesek lesznek-e a szövetségesek lefordítani tartós politikai sikerré, ez egy teljesen másik kérdés.”
Izraelnek és az Egyesült Államoknak voltak azonos, de voltak különböző céljai is a háború során. Amerikának például sokkal fontosabb a poltikai siker – jegyezte meg a szakértő.
„Amerika szempontjából a politikai siker legalább olyan fontos, mint a kézzelfogható eredmények. Tehát Trumpnak az kell, hogy be tudja mutatni azt, hogy az irániak kapituláltak, elhozták egy puttonyban a 460 kg uránt, megnyitották a Hormuzi-szorost.”
Robert C. Castel szerint ezzel szemben Izrael a katonai sikerekre koncentrál.
„Izrael szempontjából Irán valós képességeinek a megnyirbálása az sokkal-sokkal fontosabb. Mivel a zsidó állam szempontjából egzisztenciális kérdésről van szó. Izraelnek sokkal fontosabb Irán képességeit befolyásolni, sem mint a szándékait. A szándékok azok megváltozhatnak bármikor. Izrael a konkrét képességeket akarja felszámolni” – jelentette ki.
Az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti szakadék tovább nőtt az iráni hadművelet alatt, mivel több ország megtagadta, hogy az amerikaiak használják a reptereiket. A biztonságpolitikai szakértő szerint Európa vezetői úgy próbálnak egységet kovácsolni a megosztott kontinensen, hogy közös ellenséget keresnek.
„A szembenállás Donald Trumppal összekovácsolja az Uniót.
Ez egy nagyon erős föderalista ellenállás. Az európai vezetők az Amerikával való szembeállással határozzák meg magukat. Épp úgy, ahogy a palesztinok nem léteznek Izrael nélkül, épp úgy nem létezik egy egyesült Európa, hogyha nincs külső ellenség. Korábban ez volt Putyin, de kit érdekel már Putyin? Teljesen elkopott ez a dolog. Most akkor itt van az új ellenség Putyin után, aki Donald Trump. Ő az új mumus, akivel össze lehet kovácsolni az Európai Uniót” – fejtette ki Robert C. Castel, aki szerint ez azonban csak a poltikai szint. Biztonsági szempontból szembemenni Amerikával hatalmas kockázat.
„A biztonságpolitika szintjén ez egy tragédia. Ez a NATO-nak az összeomlásához, vagy inkább a kiüresedéséhez vezet, mert a NATO-t nem fogják formálisan felosztani.”
A szakértő felhívta rá a figyelmet, hogy 1947-ben a dél-amerikai országok is kötöttek egy egyezményt, ez volt a Riói-szerződés, ami a NATO-val azonos biztonsági garanciákat ad elvileg a latin-amerikai államoknak. Ezt ugyan senki nem mondta fel, de senki sem veszi komolyan.
„Tehát a riói megegyezés holtbetűvé vált, és ez lesz a NATO sorsa is, ha ez így megy tovább” – jelentette ki.
Külön tűzszünetet kötött Libanon és Izrael, a háborúba ugyanis a Hezbollah is bekapcsolódott, annak ellenére, hogy a libanoni kormány kérte, hogy ne tegyék. A síita terrorszervezet az iráni rezsim legfontosabb proxi hadserege, amely azzal akarta segíteni a rezsimet, hogy elvonja Izrael figyelmét.
„A háborút a Hezbollah megpróbálta takaréklángon csinálni, viszont Izrael kihasználta az alkalmat arra, hogy a szervezet eleve meg van gyengülve, és sokkal magasabb intenzitáson szállt bele a háborúban, mint ahogy azt a Hezbollah elképzelte” – mondta Robert C. Castel.
Miközben megnyílt egy katonai front, az amerikaiak vezetésével egy diplomáciai tanácskozás is megindult, hogy leválasszák Libanont Iránról. A szakértő arra is rámutatott, hogy hiába fenyegetőzött Irán, hogy nem tárgyal, ha Libanonban nem lesz tűzszünet, végül csak elmentek az iráni tárgyalók Pakisztánba.
„Párhuzamosan elkezdődött egy diplomáciai folyamat a libanoni kormány és Izrael között a kapcsolatok normalizálásáról, amiben benne van a Hezbollah lefegyverzése, és gyakorlatilag egy Ábrahámi-egyezmény megkötése majd a folyamat végén”
– fejtette ki a biztonságpolitikai szakértő.
Hozzátette: Izraelnek a katonai célja egy biztonsági övezetet létrehozni Libanonban, hogy megszűnjön egy október 7-i jellegű rajtaütésnek a veszélye. Hangsúlyozta: nem Libanon és Izrael között van konfliktus, hanem Izrael és a Hezbollah között.
Bár tűzszünet van érvényben, a konliktusnak a Hormuzi-szoros miatt nincs vége, amit a háború eleje óta Irán gyakorlatilag lezárt. A Hormuzi-szoros a világkereskedelem egyik legfontosabb hajózási útvonala, amelyen a világ kőolaj és LNG kereskedelmének a 20%-a halad át. Iránnak mindig is ez volt az elsőszámú zsarolási eszköze, hiszen a szoros blokádjával meg tudja akadályozni, hogy az olajnagyhatalmak hajói áthaladjanak.
Robert C. Castel elmondta: a Hormuzi-szoros nem most lett Irán túsza, hanem mindig is az volt. Rámutatott, hogy a Hormuzi-szoros kereskedelmi jelentősége miatt az öbölbeli országok is bizonyos mértékben eddig is ki voltak téve Iránnak. A szakértő szerint csak most került be a köztudatba ez a felismerés.
„2019-ben például Irán megtámadta Szaúd-Arábiát, a szaúdi kőolajfinomítókat, a termelés 50 százalékát kilőtték, de a szaúdiak nem mertek csinálni semmit, és akkor Trump sem állt ki Szaúd-Arábia mellett” – mondta Robert C. Castel, aki felidézte, hogy ez a támadás hét éve szinte semennyi figyelmet nem kapott.
„Igen furcsa, hogy a magyar közvéleményben sokan vannak, akik az Egyesült Államokat, meg Izraelt hibáztatják a Hormuzi-szoros lezárásáért, holott ki zárta le a Hormuzi-szoros? Irán zárta le”
– jelentette ki a szakértő. „Ha elfogadjuk azt a logikát, hogy ha egy országot megtámadnak akkor ezt morálisan feljogosítja arra, hogy externalizálja a belső problémáit és kárt okozzon a szomszédainak, akkor Ukrajnára se szabad haragudni az Északi-Áramlat vagy a Barátság kőolajvezeték miatt. Ha valaki nem Iránt hibáztatja ezért, hanem a szövetségeseket akarja, akkor annak azt is el kell fogadni , hogy Ukrajna teljesen jól cselekedett” – mutatott rá Robert C. Castel.
A szakértő elmondta: az amerikai blokád célja, hogy megváltoztassa Irán szándékait: „Ha ez nem sikerül, akkor mindig vissza lehet térni a fegyverekhez.”
Robert C. Castel azt is elmondta, hogy Európa és Amerika korábban együtt gyakorlatozott, hogyan miként lehetne megnyitni a szorost, ha Irán lezárná.
„Az Egyesült Államok és a keleti meg a nyugati szövetségesei éves szinten gyakorolták ezt a forgatókönyvet, hogy mi történik, hogyha Irán lezárja a Hormuzi-szorost. 2023-ban volt utoljára talán ilyen nagy nemzetközi hadgyakorlat, pont ezt gyakorolták. És az Egyesült Államok annak a tudatában építette vissza az aknamentesítő képességeit, hogy tudta, hogy a franciáknak, a hollandoknak, a belgáknak, a briteknek, a japánoknak megvan ez a képessége.
A hormuzi szoros biztonságával kapcsolatban létrejött egy nagy szövetségi koncepció. Erről szóltak a haditervek, hogy jön egy nagy szövetség, ami a távol-keleti államokból, tehát Japán, Dél-Korea, stb., és az európai NATO államokból áll, akik segítenek az Egyesült Államoknak. Most az Egyesült Államok meg tudja ezt csinálni Európa nélkül is. Csak nyilvánvaló, hogy ennek lesznek politikai meg katonai következményeket.”
A szakértő megjegyezte: valószínűnek tartja, hogy nem lesz katonai beavatkozás.
„Az iráni rezsim célja a rezsim túlélése.
Ha olyan szintű fenyegetés lesz, ami a rezsimnek a túlélését veszélybe sodorja, akkor kompromisszumot fognak kötni. Ezt tette Homeini is, mikor lezárta az iraki-iráni háborút, és akkor azt mondta, hogy »felhörpinti a méregpoharat«. Most is kompromisszumot fognak kötni, de csak akkor, ha úgy fogják érezni, hogy a rezsim túlélése van veszélyben. Nem gondolom, hogy Irán a végsőkig viszi ezt a háborút, de az is lehet, hogy tévedek” – zárta Robert C. Castel.
Nyitókép: Philip FONG / AFP
Ezt is ajánljuk a témában
Az új amerikai nemzetbiztonsági stratégia tisztán és érthetően bemutatja az amerikai kormányzat álláspontját: a legfontosabb Amerika lakosságának jóléte, minden más másodlagos.
Sorsdöntő hónapok jönnek a német politikában.
Idő kérdése, hogy Putyin már a megadási nyilatkozatot fogalmazza meg.
„Ez durva és arcátlan hazugság” – fogalmazott az orosz elnök.
Az orosz elnök figyelmeztette Örményországot, hogy az Eurázsiai Gazdasági Unióból való kilépés gazdasági veszteségekkel járhat.
A magát jogvédőként definiáló szervezet 2024-hez képest magasabb adózott eredményt könyvelhetett el, és nem kevés adományt gyűjtött össze.
Az Ukrajna EU-csatlakozással és a migrációs paktummal kapcsolatos vétó fenntartása az EU-s támogatások sorsára is hatással lehet.
A Magyar Helsinki Bizottság legtöbb bevétele 2025-ben is külföldről származott.
Kardos Péter 1936-ben született és 1971-ben avatták rabbivá és a következő évben a Zuglói Körzetbe került, ahol mostanáig tevékenykedett.
Az iskola feljelentést tett, a rendőrség pedig vizsgálja a vajdasági magyar közösséget megrázó incidenst.
