Zelenszkij már csak papíron rendelkezik többséggel a parlamentben

„Zelenszkij és pártja, a Nép Szolgája 2019-es történelmi győzelme után egy új rendszer alakult ki a gyakorlatban: az elnöknek nem kellett hosszasan egyezkednie a parlamenttel, hanem a parlament, a Ráda lényegében puszta végrehajtó szervvé vált, amely minden elnök által kitalált reformot és intézkedést megszavazott, kérdések nélkül. Ezzel Ukrajna a gyakorlati működés alapján inkább egy szuperelnöki hatalom irányába mozdult el.

Az országban utoljára 2019-ben tartottak választásokat – jövő héten lesz egy éve az elnökválasztások első fordulója óta, 2019 júliusában pedig az eddigi utolsó parlamenti választásokra került sor. Ezen Zelenszkij pártja, a Nép Szolgája a képviselői mandátumok abszolút többségét szerezte meg – 450 képviselői helyből 254-et, miközben legalább 226 mandátum kellett a kormányzó többséghez.

De hát eltelt azóta majdnem 7 év. Azóta a kormányerő frakciója folyamatosan apadt: volt, akit Zelenszkij politikája idegenített el, volt aki meghalt, vagy egészségügyi okokból adta fel a mandátumát. Voltak, akik egyszerűen belefáradtak ebbe a 7 éves, háború alatti munkába, és kiégtek. Nem mennek el az ülésekre, vagy ha el is mennek, akkor inkább tartózkodnak a szavazások alatt. (…)

De a lényeg a lényeg: bár a Zelenszkij pártja, a Nép Szolgája papíron még mindig rendelkezik a többséggel (elvileg most 228 mandátumuk van), a politikai realitás és a közhangulat jelentős erózión ment keresztül. Olyannyira, hogy a párt frakcióvezetője, David Arahamija elismerte, hogy a frakció csak papíron egységes, és valójában csupán körülbelül 110-120 olyan képviselő maradt, akik feltétel nélkül lojálisak Zelenszkijhez, és részt is vesznek a parlamenti üléseken.

Mindezen az elmúlt fél év fejleményei sem segítették: pl. az, hogy nyáron Zelenszkij és az azóta távozott Andrij Jermak minden eszközzel próbálták átverni a parlamentben az ukrán korrupcióellenes hivatal, a NABU korlátozását és alárendelését az állami szerveknek (ez végül át is ment), majd nemzetközi nyomásra kénytelenek voltak visszavonni azt, lényegében minden felelősséget a parlamentre hárítva. A néhány hónappal kirobbant korrupciós botrány pedig csak tovább erősítette a kormánypárti képviselőkben, hogy csak gyalogok voltak a Jermak-Mindics-féle korrupciós játszmában. Sok képviselő úgy érzi, csak »szavazógépnek« használják őket, és nincs semmilyen valódi beleszólásuk a döntésekbe.”

Nyitókép: TONY MAXWELL / POOL / AFP