A rezsim fenyegeti a TCK-sok elől elrejtőzőket, de Zelenszkij maga négyszer(!) bújt el a sorozás elől, elnökként pedig elsikáltatta a nyomokat. Ami viszont biztos: a béke a rendszere végét jelentené.
„Őszintén? Arról álmodom, hogy egyszer minden ukrán család egy asztalhoz ül – apa, fiú, férj és fivér. És egy finom vacsora után együtt nézik a híradót” – ezt Vasyl Holoborodko ukrán elnök mondja. Pontosabban az őt alakító Volodimir Zelenszkij az akkor már tízmilliós nézettséggel futó sorozatában, A nép szolgájában.
Igen. Zelenszkij 2017-től kezdve nagyon tudatosan építgette saját imázsát, mielőtt elindult volna az elnökválasztáson, többek között az idővel saját kampányfilmjévé avanzsáló Nép Szolgája című sorozatban, ahol a fenti mondat elhangzott.
Akkor még nem cibáltak a kényszersorozói apákat, fiakat, férjeket és fivéreket katonának, noha 2014-ben kitört a krími és a kelet-ukrajnai válság.
Ekkor kapott behívót az addigra már ismert komédiás, Volodimir Zelenszkij. Hogy pontosan mi történt, azt Konsztantyin Bondarenko száműzetésben élő ukrán újságíró tollából tudhatjuk – könyvét, A Jokert most adta ki nemrég a Hitel Kiadó magyarul –, s ami történt, nem feltétlenül szolgálta Zelenszkij bátor imázsát.
„2014 tavaszán Zelenszkij kellemetlen helyzetbe került: behívót kapott. A szolgálatot azonban megtagadta” – írja az aprólékos leleplező mű (könyvismertetőnk itt olvasható).
Mindezt onnan tudni, hogy „2019-ben a védelmi minisztérium válaszolt Tetyana Csornovol, Olekszandr Brihinec, Julij Mamcsur és Mihail Bondar képviselők megkeresésére, és megerősítette, hogy Zelenszkij nem egy, hanem négy behívót kapott”.
Eszerint Zelenszkij 2008. december 22. óta szerepel a katonai nyilvántartásban a Krivij Rih-i Metallurg–Dolginyec kerületi toborzó- és társadalomtámogatási központnál, sorkatonai beosztásban, könyvelői szakképzettséggel.
Azonban soha nem vonult be. Mint a könyv írja, a minisztérium közölte, „a nyilvántartás szerinti címére
Zelenszkij a behívó kézhezvétele után nem jelentkezett a hadkiegészítő parancsnokságon”.
Még olyan is előfordult, hogy Szerhij Macejko alezredes, a 43. „patrióta” zászlóalj parancsnoka maga vitte ki személyesen a behívót, amit Zelenszkij édesanyjának adott át.
Az édesanya utóbb ezt letagadta, 2019 után pedig a jelek szerint elkezdhették elsikálni az ügyet, mert „a védelmi minisztérium olyan felvilágosítást adott ki, miszerint soha nem hívták be katonai szolgálatra, és behívót sem küldtek neki. Erre támaszkodva Zelenszkij 2020 októberében így fogalmazott: „Hamis behívókat kaptam.”
Mindeközben Zelenszkij kampánystábja igyekezett a behívók elől meglépő elnököt hősként lefesteni.
„Környezete mindent megtett azért, hogy a dicsőség egyetlen emberre, magára Zelenszkijre szálljon (…) mindez azt a benyomást keltette, mintha maga Zelenszkij harcolna, és ő viselné a háború egész terhét.” – írja Bondarenko, hozzátéve: bár Kijev ostroma kapcsán elterjesztették a legendát, hogy Zelenszkij az őt kimenteni akaró nyugati hatalmaknak annyit mondott, „most nem fuvarra van szüksége, hanem lőszerre”, azonban erre semmilyen bizonyíték nincs. Ahogy arra sem, hogy Zelenszkijt saját állítása szerint 13 alkalommal próbálták merénylők megölni.
Külsejével is igyekezett bátor ember képét sugallni: „borosta, zöld pulóver, azt üzente, „most másztam elő egy lövészárokból vagy bunkerből, és egyenesen ide repültem”.
Akárhogy is, Zelenszkij hatalomra kerülését követően – bár az első két évben csökkent a harcok intenzitása keleten – a teljes körű háború kitörése után elképesztő terror kezdődött Ukrajna saját lakosságával szemben, és egyszersmind megindult az uszítás azok ellen, akik nem akartak önként a vágóhídra menni.
„A hatóságok mindezt úgy próbálták ellensúlyozni, hogy videókat tettek közzé: állítólagos katonai megszólalók a civilek gyávaságát ostorozták, a behívási korhatár csökkentését követelték, sőt akadt, aki azt hangoztatta, hogy „inkább méltósággal kell meghalni, mint autóbalesetben, vagy attól, hogy a fejünkre esik egy tégla”.”
Az elhurcolások brutalitást kár is lenne részletezni, megtettük már több cikkünkben (lásd talán Imre, a katona történetét, akinek kerek-perec megmondták: „egy darab hús vagy, mégy a darálóba”.
A közvélekedést viszont érzékletesen leírja Bondarenko a könyvében: „Már azt sem tudjuk, ki az igazi ellenség: azok odaát, vagy inkább ezek itt.
Putyin és Oroszország távoli fenyegetés, Zelenszkij és a támogatási központok meg a mindennapokban is itt vannak a nyakunkon”
– mondták egyesek zárt ajtók mögött. 2024 végére az ilyen mondatok egyre gyakrabban hangzottak el.
Ezt is ajánljuk a témában
„Ablakon kiesett” ellenfelek, brutális elnyomás, háborús gyarmattá süllyesztett ország – Bondarenko megírta az igazat Zelenszkijről, az elnök személyesen állt bosszút rajta.
Bondarenko könyvében tökéletesen alátámasztja mindazt, amit kárpátaljai forrásaink is gyakran emlegetnek. Például a buszifikáció nevű jelenséget, amely olyannyira durva méreteket öltött, hogy még az elnök maga is kénytelen volt a korábbi tagadás és hallgatás helyett elhatárolódni a gyakorlattól.
Ezt is ajánljuk a témában
Elemzők szerint azonban mindez csak trükk az elnök részéről.
„Ahogy a mozgósítható tartalék egyre fogyott, és egyre kevesebb volt az önkéntes meg a harcra valóban kész, motivált ember, miközben a veszteségek is hatalmasak voltak, a hatóságok razziákba kezdtek: egyszerűen összeszedték a katonaköteles korú férfiakat az utcákról, bevásárlóközpontokból, piacokról, klubokból, edzőtermekből. Gyakran a támogatási központok emberei csaptak le rájuk: lesben álltak, majd erővel betuszkolták a férfiakat a szolgálati buszokba – innen a „buszifikáció” elnevezés –, és vitték őket orvosi vizsgálatra.
A vizsgálat többnyire csak formalitás volt: sokszor krónikus betegeket is alkalmasnak minősítettek, és a frontra küldték, gyakran úgy, hogy esélyük sem volt tiltakozni.”
Mint Bondarenko írja, 2024 végére a „buszifikáltak” – vagyis a harcra nem motivált emberek – száma már meghaladta a kiképzett katonákét.
Mindeközben, mint írja a szerző, 2023 nyarától egyre erősebbé vált az a kép, hogy a támogatási központok alkalmazottai és az orvosi bizottságok tagjai
„végletesen korruptak, és valójában azokat viszik el, akik nem tudják pénzzel „kiváltani” magukat a sorozás alól”.
A támogatási központok körüli korrupciós botrányok – például Jevhen Boriszov, az odesszai támogatási központ vezetőjének ügye, aki a háború alatt drága spanyolországi ingatlanokra tett szert – csak tovább rontották a mozgósítás megítélését, és erősítették a kormányzattal szembeni ellenérzéseket – teszi hozzá az újságíró.
Mindeközben nem csak a pénz, de a rettegés is segít fenntartani ezt a rendszert. Egyrészt, mert köztudott, hogy a TCK-soknak azt mondják a parancsnokaik, hogy vagy összeszednek elég katonaköteles férfit, vagy különben őket is viszik a frontra. Másrészt pedig azért, amit Bondarenko írt: „A támogatási központok alkalmazottai – akiket a többi állampolgár őszintén gyűlölt – idővel külön társadalmi kaszttá váltak: a törvények fölé helyezték magukat, és látványosan éreztették a „különleges státuszukat”. Ők is pontosan tudták, hogy nincs veszítenivalójuk: a háború után jó eséllyel lincselés, illetve a „hálás” honfitársaik bosszúja és megtorló perek várhatnak rájuk”.
„A béke ennek a rendszernek a végét jelentené” – írja le a motivációikat Bondarenko. Ugyanis nagyon hamar
emberek ezrei maradnának üzlet nélkül, elvesztenék azt a vérrel táplált üzletet”.
Nyitókép: Volodimir Zelenszkij katonákkal pózol. Forrás: ANGELA WEISS / AFP
Egyértelmű, miben reménykedik Brüsszel – mutatott rá az elemző.
Az ukrán elnök elárulta, hogy szerdán több magas rangú tisztviselővel egyeztetett a kialakult helyzetről.
Zelenszkij azt is nehezményezte, hogy az Iránban háborúzó Amerika küldött ugyan Patriot rakétarendszereket, de nem eleget.
Vádold meg az ellenfeled azzal, amit te csinálsz. Igazi kommunista módszer.
Kijevben nagyon reménykednek Magyar Péter győzelmében.
Zajlik az offenzíva előszészítése?
Hiába zsarol Belgium és Ukrajna.
Ismét kampányosztogatással buktak le Magyar Péter emberei. Siófokon jártunk, ahol Csatári Ernő egy helyi raktárban tárol több tucat előre bekészített élelmiszer pakkot. A feltételezett tulajdonos válaszok helyett röhögött és rendőrt hívott a stábra. Ezt követően Lulla településen felbukkant Csatári, aki fejhangon Magyar Péter-i mantrázásba kezdett.
A Mandiner 75 részes sorozatban mutatja be a Tisza-vezér legnagyobb hazugságait. 60. rész.
