Brüsszelben már készítik a kínzóeszközöket Magyarország ellen: ez lesz az első három lépése az Európai Bizottságnak

Még csak nem is rejtették véka alá.

Új könyvvel jelentkezett Izraelben a magyar származású Tamir Wertzberger, a Likud külügyi kapcsolatokért felelős koordinátora.

Fotó: MCC
Könyvében dicséri Orbán Izrael-barát politikáját. Miért fontos ez európai kontextusban?

Először is fontos megérteni valamit, és ez a könyvem központi érve: a politikai magatartás szervesen összefügg minden nép közös kollektív tapasztalatával, és közvetlenül kapcsolódik ahhoz a kollektív identitáshoz, amely évszázadok közös sorsa során formálódott és szilárdult meg.
Véleményem szerint Orbán ennek a felfogásnak a legmarkánsabb képviselője. A zsidó vagy izraeli kontextusban (de nem csak ott) a legfontosabb, amit tett, az a magyar örökséghez és történelemhez való mély kötődés erősítése.
A második világháborút és a holokausztot leszámítva – amelyek egész Európára nézve fekete foltot jelentenek – Magyarország hagyományosan meglehetősen barátságos volt a zsidósággal. Ez főleg igaz a dualista időszakra. Orbán tehát tulajdonképpen elődei útját folytatja, ám sok más területhez hasonlóan itt is határozottan és magyarázkodás nélkül valósítja meg programját. Elsőként beszélt Európa zsidó–keresztény kultúrájáról a kontinens hagyományos identitásával összefüggésben, ezért Izrael támogatása messze túlmutat a politikai érdeken: abból a mély meggyőződésből fakad, hogy Izrael, mint a zsidó nép nemzetállama, a nyugati civilizáció elválaszthatatlan része és természetes szövetségese. A civilizációk összecsapásának frontvonalában áll, és Európa harcát vívja a radikális iszlám terjeszkedésével szemben.
Milyen gyakorlati lépésekre gondol?
Orbán kompromisszumot nem ismerő Izrael-pártisága – amely az Európai Unióban az Izraelt elítélő határozatok automatikus megvétózásában, a Benjamin Netanjahu elleni nemzetközi elfogatóparancsok elutasításában, valamint mindenekelőtt az antiszemitizmussal szembeni zéró toleranciában nyilvánul meg, amely
Magyarországot Európa legbiztonságosabb országává tette a zsidók és az izraeliek számára
– azon a felismerésen alapul, hogy az erős Izrael biztonságosabb Európát jelent.
Számos zsidó közösség – Magyarországon és nemzetközi szinten is – aggodalmát fejezte ki Orbán retorikája és belpolitikai kampányai, különösen a Soros elleni kampány miatt. Soros Izrael barátja?
Soros György nem Izrael barátja, pont. Éppen ellenkezőleg:
Soros jelentős mértékben fellépett és ma is fellép Izrael Állam ellen azáltal, hogy olyan szervezeteket és NGO-kat finanszíroz világszerte, amelyek antiszemitizmust és Izrael elleni vérvádakat terjesztenek. Egyszer s mindenkorra ki kell mondani: Soros György magánszemély, aki a saját nevében és kizárólag a saját céljai érdekében cselekszik. Soha nem választották meg arra, hogy a zsidó nép egészét képviselje, ezért az a kísérlet, amely a vele szembeni kritikát zsidó ügyként próbálják beállítani, nemcsak tévedés, hanem mindenekelőtt ostobaság. Ha valaki belép a politikai bokszringbe és ütéseket oszt, ahogyan Soros és szervezetei teszik, számolnia kell azzal, hogy előbb-utóbb vissza is ütnek.
A 2015-ös migrációs válság kezelését is dicséri könyvében. Úgy gondolja, Orbán megvédte Európát és a magyar zsidókat a határfallal?
Nem véletlen, hogy a könyvem címe „Európa kapuőre” – ennek kettős jelentése van. Egyrészt szó szerint: Orbán Viktor és Magyarország fizikailag védi Európa határait és jövőjét a migránsok feltartóztatásával.
Ez ismét összekapcsolódik Orbán magyar történelemhez és örökséghez való kötődésével, hiszen Magyarország történelmileg Európa kapuőreként működött, és már Hunyadi János és Hunyadi Mátyás idején is a muszlim inváziók ellen harcolt. Másrészt a „kapuőr” politikai értelemben is használatos kifejezés: olyan intézményi szerepre utal, amely a demokratikus államrend védelmét szolgálja. Orbán magyarországi és európai lépéseit – ideértve a brüsszeli nyomás ellenére folytatott bevándorlásellenes politikát – a nyugati és demokratikus Európa megőrzése szempontjából kulcsfontosságúnak tartom. A zsidók helyzetét illetően elég összehasonlítani a bevándorláspárti országok zsidó közösségeinek állapotát a magyarországi zsidóság helyzetével ahhoz, hogy lássuk: egy keresztény és demokratikus Európa olyan Európa, amelyben a zsidók nagyobb biztonságban élhetnek.
Álláspontja eltér sok Orbánnal szemben szkeptikus zsidó értelmiségi véleményétől. Miért látja ön ennyire másképp a kérdést?
Ahogy mondtam, a politikai magatartást közvetlenül befolyásolja a kollektív tapasztalat.
Ha megvizsgáljuk az európai zsidók kollektív tapasztalatát, érthetővé válik, miért bizalmatlanabbak egyesek a konzervatívabb világnézetekkel szemben – amelyek markáns nemzeti érzésen alapulnak –, és miért vonzódnak inkább olyan ideológiákhoz, amelyek látszólag szabadságot és egyenlőséget ígérnek. Ez magyarázza azt is, hogy sok zsidó egykor a kommunizmus felé fordult; ám ahogyan a kommunizmus kudarcot vallott, úgy az új változata, a neokommunizmus is kudarcra van ítélve. Az elmúlt két évben láthattuk, melyik politikai táborból érkeztek a legszélsőségesebb antiszemita megnyilvánulások – a progresszív oldalról. Sok zsidót félrevezetnek az üres jelszavak, pedig Orbán kapcsán azt kell megérteni, hogy akik ismerik a történelmüket, levonják annak tanulságait; akik pedig el akarják törölni a múltat és új történelmet írni, azok megismétlik a hibákat.
Mit gondol, miért van az, hogy ma ilyen hatalmas antiszemita hullám söpör végig a nyugati világon?
Én ezt „totális antiszemitizmusnak” nevezem. Úgy gondolom, hogy október 7-e és az elmúlt két év gázai háborúja kiszabadított egy démont a palackból, amely nagyon régóta ott volt bezárva. A zsidógyűlölet soha nem tűnt el; csupán új formákat keresett, hogy beszivárogjon az életünkbe és megmérgezze a közéletet. Ebben jelentős szerepe van a külföldi pénzeknek, különösen az amerikai egyetemeken, de az Európai Unióban is – Katarból és Iránból –, amelyek évek óta mérgezik egy egész generáció gondolkodását zsidógyűlölettel. Október 7-e lehetővé tette, hogy ez a gyűlölet korlátlanul felszínre törjön.
Ebben az összefüggésben fontos megérteni, hogy a fizikai határok védelme rendkívül lényeges, de a nyugati társadalmak szellemi és kulturális határainak védelme nem kevésbé az. Ám ezeket sajnos már évekkel ezelőtt áttörték, és ma ennek következményeit látjuk az utcákon is.