Véssük fel rendesen: Ukrajna EU-s megállapodást szegett, mégpedig nem is akárhogyan

2026 februárjának közepén – közel a háború negyedik évfordulójához – , amikor a Kijev és Budapest közötti „választási háború” szép lassan a tetőpontjához ér, az ukránok meglépik azt, aminek következtében egy ideális világban szertefoszlott volna az EU-s csatlakozásuk utolsó, leghalványabb reménye is.

Persze nem ez az első alkalom egy jó kis ukrán nemzetközinorma-tiprásra, ám talán az első olyan eset, hogy egy EU-hoz csatlakozni vágyó állam egy aláírt és ratifikált megállapodást felrúgjon, ráadásul egy tagállam kárára. Azaz egyből két tagállam kárára. Ügyesek ezek az ukránok, nemde?

Valahogy, így vagy úgy, meg fogjuk oldani a helyzetet – mindig megoldottuk, most is meg fogjuk. Ám az, hogy azt az ukrán-uniós társulási megállapodást, amelyet természetesen az ukránok is aláskribáltak, és amely kimondja, hogy Ukrajna semmilyen lépéssel nem veszélyeztetheti egyetlen uniós tagállam energetikai biztonságát sem – egyszerűen felrúgják azzal, hogy a) elzárják a Barátság kőolajvezetéket, és ezzel, pestiesen szólva, két tagállammal is kicsesznek, majd b) elkezdik tologatni, mikortól indítják újra a szállítást – de csak Szlovákia felé –, nos, ez még ukrán mércével is újdonság.

Itt lenne az a pont, ahol az Európai Bizottságnak – ha maradt volna még benne a politikai aktivizmustól mentes szakmai tartás – az asztalra kellene csapnia. Azonnal és hangosan. De ez most is elmaradt. Nem a szerződésszegés ténye váltott ki felhördülést, hanem az, hogy a magyar diplomácia nemcsak szóvá meri tenni: a „szabadság védőbástyája”™ éppen hátba szúrja egyik legfontosabb logisztikai és humanitárius hátországát – hanem még cselekszik is, ráadásul csupán jelzésértékűen.

Szinte pusztába kiáltott szó feltenni a kérdést: hol vannak most a jogállamisági jelentések szerzői? Hol vannak azok, akik minden egyes magyar törvénymódosításnál a szerződések szellemére hivatkozva indítanak kötelezettségszegési eljárást?

Az viszont bizonyos, hogy ami most történik, az egyértelmű üzenet minden józanul gondolkodó európai számára: Ukrajna jelenlegi formájában, ezzel a politikai kultúrával nemhogy az Európai Uniónak nem lehet tagja, de megbízható partnernek sem tekinthető. 

Egy ideális világban Kijev ezzel a lépéssel nem a magyar kormányt büntetné, hanem a saját jövőjét ásná alá – olyan mélyen, hogy onnan már a nyugati segélymilliárdok sem húzhatnák vissza. Reméljük, hogy bár nem ideális világban élünk, de a megfelelő helyeken mégis felismerik, mit jelent ez a lépés.

Mi pedig? Mi megoldjuk. Mint mindig.

De a jegyzőkönyv kedvéért rögzítsük: 2026 telén, amikor már a 2027-es csatlakozásról suttognak, Ukrajna uniós megállapodást szegett. Ezt azért ne felejtsük el.

Nyitókép: Simon Wohlfahrt / AFP