Oleh Karpov szerint a munka legnehezebb része az elismerés alapvető hiánya, hiszen azzal a kimerült civilek azzal vádolják őket, hogy lusták, szidják őket, agresszívak és elvárják tőlük, hogy meghazudtolják a fizika törvényeit.
Egy 300 lakásos házban talán akad egy ember, aki köszönetet mond, míg a többiek azt mondják, rossz munkát végzünk. Az ilyen helyzetekben az ember nagyon elkeseredik, és úgy érzi, feladja”
– ismeri el.
Egy másik munkás, az 59 villanyszerelő, Leonyid Kulickij szerint ez a tél egész pályafutása legnehezebb időszaka, egyszerre csak néhány órára tud hazamenni pihenni. Mint mondta, sok kijevi lakosnak nincs fűtése a lakásában, mivel az erőműveket találat érte, így kihasználják azt a kevés órát, amikor van áram. Az elektromos hálózatot azonban nem arra tervezték, hogy ennyi nagy energiaigényű készüléket bírjanak el egyszerre.
Amint van áram, az emberek mindent egyszerre kapcsolnak be: bojlereket, hősugárzókat, vízforralókat. A kábelek, vezetékek és kapcsolószekrények kiégnek. Ki kell mennünk segíteni az embereknek, mert fáznak, és különben egyáltalán nem lenne áramuk. Tennünk kell valamit, hogy újra felmelegedhessenek”