Külföldön is felkapták a fejüket: a nemzetközi sajtó ledöbbent, hogyan hallgattatja el Magyar Péter a jelöltjeit

A Magyar Péter körüli politikai jelenséget feldolgozó írásában a The Economist egy szokatlan epizódot is rögzített. A lap tudósítója még Magyarországra érkezése előtt több Tisza-jelölttel is interjút egyeztetett, ám budapesti megérkezése után valamennyi beszélgetést hirtelen lemondták. A brit hetilap beszámolója szerint a találkozók előkészítése már lezárult, amikor az érintettek egytől egyig visszaléptek. A cikk ezt nem félreértésként vagy technikai problémaként írja le, hanem váratlan és kollektív döntésként.

Magyar Péter és a szervezett hallgatás

A történtekre reagált Szűcs Gábor is, aki közösségi oldalán így fogalmazott:

Szűcs szerint nem egyszerű kommunikációs fennakadásról volt szó, hanem tudatos politikai lépésről. Bejegyzésében ezt is hangsúlyozta:

Mindez különösen érdekes annak fényében, hogy a The Economist írása nem egyszerű politikai elemzésként, hanem sokkal inkább egy újságírással nehezen összeegyeztethető PR-anyagként rajzolja meg Magyar Péter portréját. Ahogyan arra Dömötör Csaba közösségi oldalán is felhívta a figyelmet, a liberális pénzügyi világ egyik fő szócsövének számító lap feltűnő lelkesedéssel veszi körbe a Tisza Párt elnökét.

Dömötör Csaba ironikusan megjegyzi: a korlátozott karakterszám miatt ezek szerint már nem fért bele annak megemlítése, hogy Magyar Péter lehallgatta a saját feleségét.

A megszólalók köre sem kevésbé beszédes. A lap „elemzőként” olyan aktivistákat szólaltat meg, akik korábban minden felépített ellenzéki jelölt mellett kampányoltak ugyanazokon a nemzetközi felületeken. A független szakértők között feltűnik a Tisza új külügyesének férje is, aki – szintén terjedelmi okokból – nem tér ki saját BKV-botrányhoz köthető ismereteire.

Ez önmagában talán nem is lenne különösebben érdekes. Az már annál inkább, hogy az Economist újságírója milyen látványosan szembesült a Tisza sajtószabadság-felfogásával. A cikk végén maga a szerző írja le, hogy több egyéni tiszás jelölttel is előre egyeztetett interjút. 

Ha valódi újságírói anyagról lett volna szó, akár azt is le lehetett volna írni, hogy nem csupán az Economist járt így, hanem minden magyar választó. A jelölteket elhallgattatták, a nyilatkozatokat megtiltották, és az ugyanebből a nemzetközi körből pénzelt hazai médiumok mindehhez asszisztálnak – egyetlen kritikus kérdés nélkül.

A brit lap mindeközben kész tényként kezeli, hogy Magyar Péter kormányváltás esetén „takarítást” végezne, felszabadítaná az uniós forrásokat és új pályára állítaná a gazdaságot, miközben ezek az ígéretek sem politikai, sem jogi értelemben nincsenek kibontva. Ezzel párhuzamosan a Orbán Viktort érintő állítások egyoldalúan jelennek meg: korrupcióról, a média és a bíróságok helyzetéről, valamint az uniós pénzek befagyasztásáról beszélnek, valódi ellenpont, vitaképesség vagy kontextus nélkül.

Nyitókép: Ferenc ISZA / AFP