Nem néhány radikális: így vált Bandera kultusza kváziállami projekté

Mint már megírtuk, ukrán neonáci katonatiszt fenyegette meg Magyarországot. A fenyítést megfogalmazó Jevhen Karasz Zelenszkij elnöktől is elismerést kapott. Így a veszély valós is lehet, hiszen ez nem egy marginális szereplőtől érkezett, hanem olyan figurától, akinek neve szélsőséges mozgalmak, vitatott büntetőügyek és sajtó elleni incidensek kapcsán is visszatérően megjelenik.

Radikális hálózatok, szélsőjobboldali kapcsolatok és az Azov-körhöz köthető szereplők – ezek a szálak futnak össze annál az ukrán őrnagynál, akinek Magyarországot érintő fenyegetése ismét reflektorfénybe helyezte az ukrán radikális közeget. 

Karaszt a rendelkezésre álló információk több irányból is radikális szervezetekhez kötik, és a történet túlmutat egyetlen személyen. 

Rácz András szerint nincs itt különösebb ügy, legfeljebb némi politikai túlzás és félreértelmezett retorika. A történet középpontjában azonban egy olyan ukrán főtiszt áll, akit Volodimir Zelenszkij elnök is kitüntetett, és aki nyilvánosan fogalmazott meg Magyarországot érintő fenyegető kijelentéseket.

Rácz egy hosszú Facebook-bejegyzésben igyekezett relativizálni a botrányt, amely az ukrán tiszt megszólalásai nyomán robbant ki. A Zelenszkij által elismert Jevhen Karasz ügyét szerinte a magyar kormány „hamis extrapolációval” felnagyítja, miközben állítása szerint „nem, Ukrajna nem fenyegeti katonai lerohanással Magyarországot”.

A bejegyzés érvelése azonban már a kiindulópontnál ellentmondásba ütközik. 

A megfogalmazás – „egy kicsit” – éppen azt a dilemmát veti fel, amely a vita lényegét adja: miként értelmezhető, ha egy hivatalos állományban lévő, kitüntetett tiszt tesz ilyen kijelentéseket, még ha nem is hivatalos állami állásfoglalásként.

A példakép: Sztepan Bandera, a náci ukrán politikus

Őt tekinti mintaképnek az a Magyarországot fenyegető ukrán tiszt, akinek megszólalásai újra ráirányították a figyelmet Sztepan Bandera örökségére és az Ukrajnában máig élő kultuszára. A nacionalista vezető megítélése nem csupán történelmi vita tárgya, hanem aktív politikai és társadalmi törésvonalakat is generál – nemcsak Ukrajnán belül, hanem nemzetközi szinten is.

Varsó rendszeresen bírálta azokat a megemlékezéseket és hivatalos gesztusokat, amelyek a nacionalista vezető rehabilitációjaként értelmezhetők. Ennek ellenére az ukrán politikai és katonai elit egy részében továbbra sem számít tabunak Bandera nyílt tisztelete, sőt több jel mutat arra, hogy 

Jevhen Karasz esete különösen érzékeny ebből a szempontból. Az ukrán hadsereg őrnagya, aki állami kitüntetésben is részesült, korábban a neonáci ideológiával vádolt C14 nevű radikális csoport vezetőjeként vált ismertté, és nyíltan hivatkozik Bandera örökségére. Nem mellékes körülmény, hogy Magyarországot érintő fenyegető kijelentéseit is egy „Bandera-olvasmányok” elnevezésű rendezvénysorozaton fogalmazta meg, amely önmagában jelzi a történelmi figura köré szerveződő ideológiai közeg jelenlétét.

Bandera történelmi szerepe a második világháború idejére nyúlik vissza. Az Ukrán Nacionalisták Szervezetének vezetőjeként a náci Németországgal is együttműködő irányzatot képviselt, miközben az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) tevékenységéhez kötődően 

A történészi és politikai viták máig nem csillapodtak: míg egyes ukrán narratívák a szovjet és náci megszállás elleni küzdelem szimbólumát látják benne, addig Lengyelországban és Izraelben elsősorban a lengyel és zsidó civilek elleni erőszak emléke dominál.

A kultusz azonban nem szorult a történelmi emlékezet peremére: a 2022-es orosz invázió után több közvélemény-kutatás is azt jelezte, hogy 

Egy 2022 végi felmérés szerint a lakosság mintegy háromnegyede pozitívan viszonyult hozzá, ami több mint kétszerese a néhány évvel korábbi aránynak. Ugyanebben az időszakban az UPA iránti szimpátia is látványosan erősödött a társadalomban.

A jelenség látványos formában is megjelenik: nem sokkal az orosz invázió előtt fáklyás felvonulást tartottak Kijevben Bandera születésnapja alkalmából, és hasonló megemlékezések azóta is rendszeresen felbukkannak. A nacionalista vezető alakja így nemcsak történelmi viták tárgya, hanem az ukrán identitáspolitika egyik szimbolikus eleme lett, amelyet a háborús helyzet tovább erősített.

Bandera meghalt, a köré épült ideológia azonban tovább él, és sok tekintetben ma is meghatározza az ukrán emlékezetpolitika egyes elemeit. Sőt a Bandera-kultusz nem hogy nem tűnt el, az elmúlt években több jel szerint erősödött. Ukrajna 1991-es függetlenné válása után két, egymással párhuzamos narratíva alakult ki: az ország nyugati régióiban sokan nemzeti felszabadító hősként tekintenek rá, míg a keleti és déli területeken, valamint a nemzetközi térben inkább náci kollaboránsként él a köztudatban.

A kultusz intézményesült formában is megjelent. 

A döntés azonnali nemzetközi reakciókat váltott ki: az Európai Parlament, Lengyelország, Oroszország és több zsidó szervezet is élesen bírálta a kitüntetést, ami jól mutatja, mennyire megosztó Bandera nemzetközi megítélése.

A vita azóta sem csillapodott, 2022-ben jelentős diplomáciai visszhangot váltott ki, amikor Ukrajna berlini nagykövete, Andrij Melnik egy interjúban azt állította, hogy Bandera nem felelős lengyel és zsidó civilek elleni tömeggyilkosságokért. Lengyelország és Izrael hivatalos reakcióban utasította vissza a kijelentéseket, hangsúlyozva, hogy azok relativizálják a történelmi bűnöket és sértik az áldozatok emlékét. Bár az ukrán külügyminisztérium később elhatárolódott a nyilatkozattól, Melnik diplomáciai karrierje nem tört meg: rövidesen külügyminiszter-helyettesi kinevezést kapott, és azóta is aktív szereplője az ukrán diplomáciának.

A Bandera-féle nacionalista ideológia több, ma is működő szervezet retorikájában és szimbolikájában is megjelenik. Ide sorolják gyakran az Azov köré szerveződő struktúrákat, amelyek 2014-ben önkéntes alakulatként jöttek létre, majd később az Ukrán Nemzeti Gárda részévé váltak. Az ukrán állam hivatalosan reguláris katonai egységként kezeli az alakulatot, ugyanakkor nemzetközi elemzések és kritikák rendszeresen felvetik, hogy a tagság egy részénél szélsőjobboldali ideológiai kötődések és a nácizmushoz köthető szimbólumhasználat is megjelent.

Hasonló viták övezik a C14 nevű radikális aktivista hálózatot is, amelynek vezetője az a Jevhen Karasz, aki Magyarországot érintő fenyegető kijelentéseivel került a figyelem középpontjába. A szervezet több alapítója és ideológiai szereplője nyíltan hivatkozik Bandera örökségére mint történelmi inspirációra. Mindez azt jelzi, hogy a banderizmus nem pusztán történelmi emlékezet, hanem olyan ideológiai referenciapont, amely a mai ukrán radikális és félhivatalos struktúrák egy részében továbbra is jelen van.

Nyitókép: GENYA SAVILOV / AFP