Radikálisok, neonácik, azovosok – ők állnak a Magyarországot fenyegető ukrán őrnagy mögött

A Mandiner is beszámolt arról, hogy Jevhen Karasz Magyarországot érintő fenyegetése újra ráirányította a figyelmet arra a radikális környezetre, amelyben szélsőséges szervezetek, katonai alakulatok, kommunikációs műhelyek és politikai projektek sokszor egymásba csúsznak. 

Karaszt a rendelkezésre álló források több szálon is radikális szervezetekkel kötik össze, és a történet felveti a kérdést: mit jelent ma az Azov név Ukrajnában, és mennyiben beszélünk katonai egységről, mennyiben mozgalomról, sőt mennyiben egy háború utáni korszakra készülő befolyási gépezetről.

A kérdés azért különösen érzékeny, mert az Azov egyszerre lett az ukránok számára az ellenállás egyik szimbóluma, és egyszerre vált a nemzetközi kritikák egyik célpontjává. Egyes források harctéri fegyelmet, szervezettséget és modern hadviselési kompetenciát emelnek ki, más források neonáci ideológiát, szélsőjobboldali hálózatot, visszaélésvádakat és utcai erődemonstrációt. A kettő együtt rajzolja ki azt az összetett képet, amelyet ma sem lehet egyetlen mondatba sűríteni.

Az Azov története 2014-től kezdve egy olyan ívet rajzol ki, amelyben egy szélsőjobboldali gyökerű önkéntes alakulatból hivatalos rangra emelt egység lett, majd az orosz–ukrán háború során egyre inkább identitást, generációs márkát és politikai jövőképet is építő szervezetté vált. A képlet egyszerű: 

Azov – szélsőjobboldali gyökerekből állami integráció

Az Azov 2014 májusában önkéntes alapon szerveződött, és egy ultranacionalista, valamint egy neonáci csoport fúziójából jött létre. A bázis Mariupol, az elnevezés az Azovi-tengerhez kötődik. Már a kezdeteknél ott van az a minta, amely később is visszatér: radikális körökből szervezett fegyveres erő, amelyet a háborús helyzetben gyorsan felértékelnek. Az egységet 2014. november 12-én hivatalosan is integrálták az Ukrán Nemzeti Gárdába. Ez a dátum nem mellékszál, hanem a vita magja: egy olyan alakulat kapott intézményes státuszt, amelyet szélsőséges ideológiai vádak és később súlyos emberi jogi állítások kísértek. Az Azov alapítójaként Andrij Bileckijt említik, aki korábban úgy fogalmazott, hogy 

Bileckij később parlamenti képviselő lett, majd az Azov-veteránokkal pártot alapított – vagyis a katonai háttér és a politikai ambíció egy pályára került. A USA Today 2015-ös riportja olyan elemeket hozott be a nyugati közbeszédbe, amelyek azóta is kísértik az Azov nevét. A cikk szerint a brigádban önmagukat nácinak valló harcosok szolgáltak. 

A riportban megszólaló szóvivő, Andrij Diacsenko azt mondta, a nácik aránya 10–20 százalék, és igyekezett a kérdést „személyes ideológiaként” kezelni. Csakhogy épp az látszik: nem elszigetelt jelenségről volt szó, hanem olyan problémáról, amely már akkor nemzetközi vitát és bizalmi válságot okozott. A riport konkrét civil panaszt is bemutat: egy mariupoli bolttulajdonos szerint Azov katonák őrizetbe vették a fiait, és lefoglaltak különböző értékeket. A cikk utal arra is, hogy az ENSZ emberi jogi főbiztosságának jelentése önkényes fogva tartásról, kínzásról és eltűnésekről beszélt.

Emberi jogi vádak és ENSZ-jelentések

Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának 2016-os jelentése emberi jogi visszaélésekkel vádolja az Azov ezredet: a forrás szerint 2015 novembere és 2016 februárja között civil épületekbe telepítettek fegyvereket, lakókat tettek ki, és dokumentáltak olyan állításokat is, hogy fogvatartottaktól kínzással szereztek „bizonyítékokat”, majd megtagadták az orvosi ellátást. A rendelkezésre álló információk további eseteket is említenek: 

• elrablásról, 
• kínzásról, 
• szexuális erőszakkal való fenyegetésről 
• és bántalmazásról szóló állításokat fogalmaznak meg.

A Human Rights Watch által közölt összefoglalóban is hasonló eseteket írnak: törvénytelen fogva tartás és bántalmazás, miközben nem vonták felelősségre az Azovot, és tovább működött hivatásos szervként. Ez a mondat önmagában is súlyos állítást hordoz: 

A „rendcsinálás” mint fedősztori: National Militia

A The Guardian 2018-ban közölt riportja a National Militiát mutatta be, amelyet szorosan az Azov-mozgalomhoz köt. A cikkben az ultranacionalista szervezet saját járőrözésekkel lép fel, miközben a rendőrséget hatástalannak, korruptnak vagy részegnek bélyegzi. A riport idézi azt a mondatot is, amely az egész jelenség ideológiai csontvázát villantja fel:

– idézi a cikk az egyik szereplőt. A National Militia a Guardian szerint nem ijed meg az erő alkalmazásától, és megemlíti a látványos felvonulást is: 

Ez a mintázat – a rendőrség lenézése, a „mi rendet teszünk” logikája – a radikális mozgalmak klasszikus receptje.

A VOA News 2019-ben beszámolt arról, hogy horogkeresztekkel rongáltak meg egy kijevi emlékművet, amely egy zsidó íróhoz kötődik. A híradás szerint nyomozás indult, az ukrán külügyminiszter elítélte az ügyet, az izraeli nagykövet pedig arra szólított fel, hogy Ukrajnának „fel kell ébrednie”, és a gyűlölet ellen nevelni kell. A The Times of Israel 2021-ben pedig arról számolt be, hogy több százan vettek részt olyan felvonulásokon, amelyek náci SS-katonákhoz kötődő alakulatot ünnepeltek, és Kijevben is tartottak ilyen menetet. 

A 3. Azov Rohamdandár – propaganda a metróban, narratíva a Telegramon

Az Intelligence Online oknyomozó szaklap leírása alapján a 3. Azov Rohamdandár már messze nem csak a lövészárokban létezik. Kijevben metrókocsikat vontak be a dandár arculatával: 

A lap hangsúlyozza: ez nem puszta toborzás vagy megemlékezés, hanem közterekbe épített propaganda, amely az Azovot identitássá akarja tenni, különösen a 35 év alattiak számára. A kocsikban QR-kódok irányítanak a brigád Telegram-csatornáira, ahol a narratíva az egység kezében van: harci videók, kitüntetések, halálesetek, frontképek – mind saját keretezésben. Az Intelligence Online leírja azt is, hogy a brigád zárt szervezetként működik: saját ellátás, logisztika, adománygyűjtés, médiacsapat, kiképzők, technikusok – 

Az Intelligence Online cikke szerint a 3. dandár környezetében nem titkolt célként jelenik meg, hogy a háború után is szerepet követeljenek: intézmények „kitakarítása”, korrupt elitek leváltása, és a lojalitásra, katonai érdemre épített hierarchia. A lap egy informális hálózatról is ír, amely harcosokat, médiát és nacionalista értelmiséget kapcsolna össze – nem klasszikus pártlogikával, hanem fokozatos, „blokkosodó” befolyással.

Grigorjev: amerikai figyelmeztetések és a „halálosztag” narratíva

Maxim Grigorjev Ukrán háborús bűncselekmények és emberi jogi jogsértések (2017–2020) című könyve az Azovhoz kapcsolódó legsúlyosabb állítások tömegét sorolja. A kötet szerint 2019-ben amerikai kongresszusi képviselők azt kérték, hogy az Azovot terrorszervezetként ismerjék el. 

A kötet egy FBI-nyilatkozatra is hivatkozik, amely szerint az Azov a Nemzeti Gárda paramilitáris egységeként neonáci ideológiához és náci jelképekhez köthető, és fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportok radikalizálásával kapcsolatos gyanú is felmerül.

A könyv szerint a fogva tartás és a hivatalos eljárás közötti időszakban durva bántalmazások történtek, majd később „papírozták le” a történteket. A vallomások szerint a mariupoli repülőtér területén működő nem hivatalos fogva tartási helyet könyvtárnak nevezték. A beszámolók alapján itt zajlottak azok a kihallgatások, amelyek során a foglyok szerint bántalmazás történt. A tanúk egy része azt állítja, hogy a különböző fegyveres és biztonsági struktúrák közötti átfedések miatt a parancsnoki felelősség nem volt egyértelműen beazonosítható.

Nyitókép: Genya SAVILOV / AFP