Van egy titka a magyar választásnak: ezzel söpörheti be a Fidesz a magabiztos győzelmet

A kormánypártoknak van egy versenyelőnye, amiben mindenkit megelőz.

A Világgazdasági Fórum idei csúcstalálkozójának két nagy hatású beszéde két álláspontot mutatott be a dolgok állásáról – de valamiben az amerikai és a kanadai vezető is egyetértett: az eddigi világrendnek vége.

Hol van már 1971, amikor a hidegháború mélyén Klaus Schwab, a Genfi Egyetem későbbi professzora meghívott pár száz európai cégvezetőt a svájci hegyek közt fekvő Davosba, hogy két síelés között első alkalommal csevegjenek a dolgok állásáról az európai és világgazdaságban! Még a hidegháború mélyén jártunk, még épphogy felbomlottak a gyarmatbirodalmak, a korlátok nélküli globális szabadkereskedelem pedig az üzleti elit utópisztikus álma volt.
De hol vannak már a kilencvenes évek is, amikor a hidegháború után kibontakozott az Egyesült Államok vezette unipoláris, liberális alapállású világrend,
a globalizáció cunamiként söpört végig a földgolyón, egy bizonyos Francis Fukuyama pedig mindennek az örömére meghirdette a történelem végét!

Davos gyakorlatilag végigkísérte a 20. század mélyétől a 21. század harmadik évtizedéig az abszolutizált szabadkereskedelem és globalizáció megszületését, kibontakozását – és most a szemünk előtt zajló megroppanását. Klaus Schwabék és a davosi összejövetelek fontosságát persze nem kell túlbecsülni, de az bizonyos, hogy az itt is formálódó kapcsolati hálók, az egymástól elsajátított gondolatrendszerek és gyakorlati lépések bizony befolyásolták a világ sorsának alakulását az előző ötven évben.
S most megtartották a Világgazdasági Fórum 2026. évi csúcstalálkozóját is, amely
az alapjaiban megváltozó – megrendülő – világrend miatt talán minden korábbinál jobban a figyelem középpontjába került.
A számos esemény között két beszéd mindennél nagyobb visszhangot kapott – két szónoklat két embertől, akik a mai világrendváltozással járó konfliktusok két oldalán állnak. S történetesen mindketten Észak-Amerika államainak vezetői.