Itt az új világrend – örülünk?

„Teljes konszenzus övezi azt a tételt, hogy a korábbi, »szabályokon alapuló világrendnek«, a liberális világrendnek vége, és ha ez nem lenne elég, az új világrend még az ajtót is ránk rugdossa. A jelenséget nyilvánvalóan szörnyülködéssel szemlélik a liberálisok, a venezuelai puccsot a balosok, a liberalizmus végét örömmel veszik tudomásul a jobboldaliak.

De örülhetünk-e?

Nem kétséges, hogy a »szabályokon alapuló világrend« is hamuka volt. Utóbbi is a nagyok erőn alapuló, rugalmasan változó szabályairól szólt. E szabályok akkor voltak életben, ha a nagyhatalmak számára hasznosak voltak, aztán szőrén-szálán eltűntek valahol Koszovó környékén. Az idealista frazeológia mögött a szuverenisták – jobbosok és balosok egyaránt – joggal láttak nettó nagyhatalmi cinizmust. A »szabályokon alapuló világrend« nyomasztó képmutatás volt. Akik elhitték, azok vagy érdekeltek voltak az ideológia fenntartásában, vagy rémesen naivak voltak.

A »nemzetközi jog« mítoszának maximum azok az értelmiségiek dőltek be, akik kifestőkönyvből olvassák a politikát. A kifestőkönyv világában ugyanis vannak a Jók, akikkel Jóban Kell Lenni, és vannak a Rosszak, akiket fel kell szólítani, el kell ítélni (mint Gino a majálison), valamint TikTok-videókban elmondani róluk, hogy beteg állatok. A kifestőkönyvben a Jók érvényesítik a nemzetközi jogot a Rosszakkal szemben. Igen, a kifestőkönyvet a Marvel gyártja. E könyvecskét fogyasztók gondolják azt, hogy a külpolitikai viszonyok megfeleltethetők egy romantikus drámának – nekik szólnak azok a képek is, hogy kikkel fogott kezet a magyar külügyminiszter. A politikai kapcsolatok nem szerelmi viszonyok, még a belpolitikaiak sem, nemhogy a külpolitikaiak. Nem »szeretni« kell Putyint, Trumpot, a kínai elnököt vagy a tökkelütött eurokrata vezetőket, hanem az ország érdekében ilyen-olyan kapcsolatot fenntartani velük. Az országok, és főleg a nagyhatalmak vezetői ugyanis – akár Jók, akár Rosszak – itt maradnak velünk, ahogy az országaik is. Ezért e Jó és Rossz entitások létezését érdemes egyszerűen tudomásul venni, ahol a tudomásul vétel nem egyenlő a szeretettel vagy a rajongással. Utóbbi viszonyulások mehetnek a kifestőkönyvbe.”

Nyitókép: MTI/EPA/UPI pool/Bonnie Cash