„hazánk vélhetően akkor elégítené ki ezt a kritériumot, ha a) befogadnánk a migránsokat, b) „minden lehetséges eszközzel” támogatnák Ukrajnát és a háborút, c) legalizálnánk a genderideológiát, valamint d) a kábítószereket is”.
Szánthó felhívta a figyelmet arra is, hogy az ügyben „az a Koen Lenaerts bíró járt el, aki Magyarországot korábban az EU-ból való kizárással fenyegette és csak tavaly több nyilvános előadásában bírálta a magyar szuverenista politikát”.
Felidézte, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) még évekkel ezelőtt kezdett el megfogalmazni drogliberalizációs ajánlásokat, és többek között azt javasolta, vegyék le a kannabiszt a veszélyes kábítószerek jegyzékéről, és sorolják át az orvosi-gyógyászati szerek közé. Megjegyezte, az ENSZ-ben az Európai Uniót az egyes tagállamok képviselik, és külön-külön szavazati joggal rendelkeznek, ezért az uniós álláspont közös képviseletének érdekében még 2020-ban határozatot hoztak az Európai Tanácsban a drogpárti irányvonal elfogadása mellett. Magyarország azonban már akkor is elutasította a határozatot.
„Ezt követően került sor a szavazásra az ENSZ Kábítószer-bizottságában, ahol Magyarország megint csak nemmel szavazott a drogliberalizációs javaslatra – és mert szembement a »hivatalos« uniós állásponttal, az Európai Bizottság először kötelezettségszegési eljárást indított, majd beperelte Magyarországot. (Hasonlóan a migrációs kvóták, a migrációs paktum vagy a gyermekvédelmi törvény eseteihez)” – idézi fel Szánthó, és hozzáteszi, a most, Magyarország elmarasztalásával lezárult per még 2023-ban indult.
„A jogalkotói és jogalkalmazói irány mint más ügyekben, itt is egyértelmű: puha »ajánlásokkal«, keretegyezményekkel, majd lopakodó jogalkotással, végül nyílt politikai és jogi nyomásgyakorlással arra kényszeríteni a még józan eszű országokat és társadalmakat, hogy migráció, genderideológia vagy a háború támogatása után drogügyben is hajoljanak meg Brüsszel »érzékenyítő« akarata előtt.