Kalandozás a „migránsgettóban”

„Az iszlamizáció, a hódítás tehát nem csak fegyverrel, terrorizmussal zajlik. És nem állíthatjuk, hogy a Molenbeekben élők mind terroristák vagy legalábbis szélsőséges iszlamisták lennének. A többségük vélhetően kedves, békés ember. De a lojalitásuk elsődlegessége nem lehet kérdéses. Nem a nekik otthont adó állam, és nem is annak állampolgárai, vagy úgy általában embertársaik felé nyilvánul meg. Hanem az iszlám felé. Allah és az ő prófétája felé.

A ruhaboltban is egy prédikátort látunk beszélni tévében. És amikor jön a parancs az imámtól, hogy mostantól ellenség az európai szomszéd (aki még nem tudott elköltözni a környékről), akkor aztán jönnek a sztorik, amik a hírekbe szoktak kerülni. (És utána az értetlenkedő szomszédok: »Én nem értem, hogy dobhatott le egy zsidó nőt az első emeleti erkélyről, én mindig rendes, udvarias embernek ismertem, mindig olyan szépen, illedelmesen köszönt.«)

Azt nem mondom, hogy este is szívesen végigmennék Molenbeekben. Oké, van ott is rendőrség, egész nagy épülettel – nyilván a rendőrök is zömmel bevándorlók –, de a kávézó előtt morcosan álldogáló, ki tudja, miben sántikáló fazonokkal nem biztos, hogy az ember este is találkozni akar. Meg hát inkább azt szeretjük, hogy fér­fiak és nők együtt, felszabadultan sétálhatnak, ehetnek-ihatnak, élhetik az életüket.

És ez az, amit a kontrollálatlan migráció elvett és folyamatosan elvesz az európai emberektől. A késelések, a tömegbe gázolások, a robbantások a folyamatnak csak a látványos részei, a félelemkeltés, megfélemlítés. Közben zajlik egy lassú, masszív birtokbavétel. Ami utcákkal, városrészekkel kezdődött, és ma már komplett településeknél tart.”

Nyitókép forrás: JOHN THYS / AFP

***