Megérkeztem Bezzegprágába, de meg kell mondjam, hogy egyelőre nem érzem azt az átütő bezzegséget

„Megérkeztem Bezzegprágába. Ma-holnap választás, holnap Mandiner élő választási műsor.

Ez egy gazdagabb ország gazdagabb fővárosa, az volt húsz és kétszáz éve is – de meg kell mondjam, hogy egyelőre nem érzem azt az átütő bezzegséget. A repülőtérről pont olyan ütött-kopott külvároson jön keresztül az ember busszal egy metróvégállomásig, mint otthon a 100E-vel, a Skoda által modernizált orosz metrókra nem nagy élmény átülni sem a pekingi metróról, sem az otthoni négyesről. Az állomások szolidak, tiszták, rendezettek, de elbújhatnak az M4 összes és az M3 szebbik megállói mellett, a buszok kicsit idősebbek a budapesti átlagnál, a buszvégeken meglehetősen a győri Vidékiben érzem magam. Egyelőre. Aztán lehet, hogy máshol majd máshogy lesz – de nincs második esély az első benyomásra.

Mondom: gazdagabb ország gazdagabb fővárosa, de azért nekik is igen messze van Bécs – hat évig Bécsben volt a fél életem, ismerem jól, ez nem az. Nincs Nyugat-feeling Prágában egyáltalán. Attól meg egyenesen hanyatt vágtam magam, mikor egy barátom jelezte, hogy a 45 négyzetméteres kis prágai átlaglakása után havi 60 ezer forint közös költséget fizet, illetve duplaannyi rezsit, mint otthon egy kétszer akkora lakásra.

Nem véletlen, hogy a megélhetés a választás kulcstémája. Mondjon itthon bárki bármit, az Csehországban nehezebb és nem könnyebb lett az elmúlt négy év brüsszelita kormányzása alatt, és jól látszik, hogy a csehek ezért be fogják nyújtani a számlát.”

Nyitókép: Kohán Mátyás Facebook-oldala