Valóban háborúban áll Európa? – Ursula von der Leyen évértékelő beszédéről

„Ursula von der Leyen idei, az Európai Unió helyzetéről adott értékelő beszéde háborús keretet ad az egész ciklusnak: »Európa harcban áll« – mondja, és ennek megfelelően a beszéd két pillérre épül: a folyamatos nyomásgyakorlásra Moszkvával szemben és az európai védelmi kapacitások felsrófolására. A helyzet nyilván nem könnyű, sokak szerint azonban  a felvázolt terápia nagy része politikai »branding«, ami nem hajlandó arról tudomást venni, hogy  a fronton a stratégiai helyzet nem fordult meg, az európai gazdaság pedig évek óta alulteljesít. A »függetlenség pillanata« így könnyen válhat a permanens mozgósítás pillanatává, amelynek során stratégiai célok nélkül vagy azokat megcsúfolva önti a pénzt az Unió egy megnyerhetetlen konfliktusba, elhanyagolva az európai gazdaságot gúzsba kötő rendszerszintű problémákat.

A háborús stratégia három eleme világos: további szankciók (a 19. csomag az orosz tüzelőanyagokra, az »árnyékflottára« és harmadik országokra lő), az immobilizált orosz eszközök hozamának »jóvátételi hitellé« alakítása Ukrajna számára, valamint a képességek pénzelése – drónszövetség, 6 milliárd euró ERA-előütemezés, »Minőségi Katonai Előny« program. A kérdés nem az irány, hanem a hatás. Az árnyékflotta és a reexport elleni küzdelem jogtechnikailag és vámtechnikailag rendkívül nehéz – a kiskapuk gyorsabban nyílnak, mint a brüsszeli közlemények megjelennek. Az orosz eszközhozamok »jóvátételi hitele« jogilag támadható, politikailag megosztó és pénzügyileg is kérdéses: »közös kockázat, vitatott fedezet«. A drónipari tömegtermelésre áttolni a hangsúlyt logikus, de a másik oldal is pontosan ezt csinálja; a mennyiségi fölényt nem deklarációk, hanem gyártósorok döntik el.

A beszéd úgy tesz, mintha az USA esetleges visszavonulása kezelhető részletkérdés volna: »NATO marad, de csak egy erős és hiteles európai védelmi pozíció garantálja a biztonságunkat.« Erre ad választ a »Készenlét 2030« címkével ellátott konstrukció, amely papíron akár 800 milliárd eurónyi beruházást mozgósítana, kiegészítve a SAFE eszközzel (150 milliárd közbeszerzési finanszírozásra). Szép ambíció, de jelenleg inkább finanszírozási jelző és nem pénzügyi fedezet: a védelmi szemeszter, a közös beszerzési pipeline, az előfinanszírozási mechanika és a költségvetési korlát még nincsenek készen. Európa önállóan is lehet hiteles – de csak akkor, ha tényleg kinyitja a pénzcsapokat, és kézzelfogható kapacitásépítés indul meg. A »hitelesség« ma még inkább kommunikáció, mint szerződéses kötelezettségvállalás.

A keleti szárny megerősítésére javasolt »keleti őrség«, a valós idejű űrmegfigyelés és a balti országok kérésére építendő »drónfal« abból indul ki, hogy a perem védelme az egész kontinens védelme. Ez ésszerű – feltéve, hogy nem párhuzamos rendszerek finanszírozása indul, hanem közösen kifejlesztett, közösen üzemeltetett, interoperábilis képességek. Az EU erre »világos ütemtervet« ígér a Tanács elé, 2030-as kapacitáscélokkal. De az ütemtervek nem állítanak meg drónokat, és nem gyártanak légvédelmet: ha a beruházási döntések csúsznak, a valós védelem helyett szimbólumokat finanszírozunk. A keleti perem megerősítése szükséges – az eszkaláció nyelvének felerősítése nem az.”

Nyitókép: MTI/EPA/Ronald Wittek