Magát lövi lábon az EU, ha megszakítja kereskedelmi kapcsolatait Izraellel

A szerző a Magyar Külügyi Intézet operatív főigazgatója

Ursula von der Leyen szeptember 10-én tartotta szokásos – ám szokatlanul ellentmondásos – évértékelő beszédét az Európai Parlament előtt. A várható panelek – például Ukrajna tartós támogatása, a tiszta energia vagy a védelem – mellett Izrael is szóba került: a Bizottság elnöke szankciókat helyezett kilátásba „szélsőséges miniszterek és erőszakos telepesek ellen”, valamint a „Társulási Megállapodás kereskedelmi vonatkozású részeinek részleges felfüggesztését”.

A kérdés azonban, amelyet Európának bármilyen lépés előtt fel kell tennie magának: vajon érdeke-e az EU-nak, hogy – akár részlegesen is – megszakítsa kereskedelmi kapcsolatait Izraellel.

Az EU-nak szüksége van az izraeli védelmi és kettős felhasználású technológiákra

A bejelentésre érkezett gyors reakciók rendszerint arra mutattak rá, hogy Izrael legnagyobb kereskedelmi partnere maga az EU, amely tavaly Izrael kereskedelmének 32 százalékát tette ki – ezzel azt sugallva, hogy egy ilyen döntés elsősorban Izrael gazdaságát sújtaná.

Az európai országok fegyverimportja 2020 és 2024 között 155 százalékkal nőtt az előző öt évhez képest, nagyrészt a kontinens erősödő biztonsági aggodalmai miatt. Izrael mára a globális fegyverkereskedelem meghatározó szereplőjévé vált, és a nyolcadik helyre lépett elő a fegyverkivitelben; nagy európai vevői, például Németország és az Egyesült Királyság, jól jelzik növekvő befolyását.

Izrael védelmi exportja 2024-ben 13 százalékkal emelkedett, és rekordmagas, közel 15 milliárd dolláros szintet ért el. A növekedést elsősorban rakéták, légvédelmi rendszerek és más fegyverek eladásai tették ki, amelyek több mint felét (54 százalékát) EU-országok katonai képességeinek erősítésére szállították.

További példák közé tartozik a Dávid Parittyája (David’s Sling) közepes hatótávú lég- és rakétavédelmi rendszer, amelyet Finnország szerzett be 2023-ban; vagy a Heron drónok, amelyeket több európai ország vásárolt, legutóbb Németország is; valamint az önmegsemmisítő keringő lőszerek, például a Harop drónok, amelyeket precíziós csapásokhoz használnak.

A minőség számít, nem csak a mennyiség: harcmezőn kipróbált technológiák

Az izraeli védelmi és kettős felhasználású export jelentősége Európa számára elsősorban nem a volumenében rejlik. Az izraeli védelmi és kapcsolódó technológiák előnye az, hogy folyamatosan a terepen tesztelik őket.

aminek eredményeként csúcstechnológiákat fejlesztett ki a műholdak és űrrendszerek, a légvédelem, a radarok, az elektronikai és kiberhadviselés, valamint a mesterséges intelligencia területén.

Ironikus módon Ukrajna is profitál ezekből a technológiákból

Az EU-ba tartó izraeli védelmi export megvágása Ukrajnának sem jelentene sok jót – sőt, éppen az ellenkezőjét eredményezné annak, amit Ursula von der Leyen szorgalmaz, még konkrétan az idézett beszédében is. Bár Izrael óvatosan kerüli a fegyverek közvetlen exportját Ukrajnába, azok közvetett módon mégis eljutnak oda. Például egy izraeli védelmi cég eladott drónelhárítási rendszereket Lengyelországnak, amelyek aztán Ukrajnába kerültek.

Egy másik példa, amikor Szlovénia M-55S típusú, szovjet eredetű tankokat adott át Ukrajnának, amelyeket az Elbit Systems, egy izraeli védelmi vállalat szerelt fel új, korszerű technológiákkal. Még ha mindezeket figyelmen kívül is hagyjuk, az európai hadseregek azért tudják ellátni Ukrajnát fegyverekkel, mert saját régebbi eszközeiket küldik át, a felszabadult helyet pedig modern, csúcstechnológiás felszereléssel töltik fel. Ebben a folyamatban az izraeli technológiák kulcsfontosságú szerepet játszanak Európa újrafegyverzésében – amelyet szinte valamennyi uniós ország és politikai csoport támogat.

Ez egy trend: ideológia a versenyképesség helyett

Nem ez az első alkalom, hogy az ideológia vagy a moralizálás a gazdasági realitások fölé kerekedik. Az európai versenyképesség világszinten lemaradásban van, és ez az állítás lassan még a fősodorbeli európai diskurzusban is konszenzussá vált. Az EU például – Ursula von der Leyen jelentős szerepvállalásával – veszélyeztette autóiparát a zöld átállás érdekében, sietve vált le az orosz energiáról a Moszkva elleni szankciók részeként, valamint elfogadta a világ első szigorú MI-szabályozását, miközben a legtöbb versenytársnál ilyen nincs.

A brüsszeli hatalmi játszmák részei a kontextusnak

Ursula von der Leyen egyre nagyobb nyomás alatt találja magát. A nyáron bizalmatlansági indítványt kezdeményeztek ellene, de már újra azon versenyez a „szélsőbal” és a „szélsőjobb”, hogy ki nyújtsa be a következő bizalmatlansági indítványt elsőként.

Az EU vezetője már egy ideje bírálatok kereszttüzében áll a baloldal részéről, amiért nem lép fel Izrael gázai műveleteivel szemben. A Bizottság második embere, Teresa Ribera nemrégiben „fellázadt” ellene, és a gázai helyzetet „népirtásnak” nevezte, ezzel tovább emelve a tétet. (A Bizottság ügyvezető alelnöke burkoltan bírálta azt a vámmegállapodást is, amelyet von der Leyen az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásokról „hozott haza”.) A baloldalról érkező politikai nyomás, hogy keményebben lépjen fel Izraellel szemben, olyan időszakban érkezik, amikor von der Leyen egyébként is általános elégedetlenséggel szembesül az európaiak körében:

Röviden: a mozgástere korlátozott, és kénytelen emelni a téteket, illetve közelíteni a baloldalhoz, hogy fenntartsa a többség folyamatos támogatását.

Mi fog történni?

Jelenleg nem világos, milyen szankciókat vagy korlátozásokat vezethetnek be Izrael ellen. Az Társulási Megállapodás kereskedelmi vonatkozásainak felfüggesztése önmagában nem jelentene általános fegyverembargót, hanem inkább vámok kivetését eredményezné.

Az EU–Izrael Társulási Megállapodás teljes felfüggesztése – amelyet csak egyhangúlag lehetne elfogadni, tehát a kevésbé harcias fővárosok, mint Budapest, Róma vagy Berlin támogatása is szükséges hozzá – továbbra is rendkívül valószínűtlen forgatókönyv marad, azonban a részleges felfüggesztés (különösen a kereskedelem terén) minősített többséggel is elfogadható. 

Addig is, az európaiaknak figyelniük kell – még mielőtt az európai versenyképesség rekviemére kerül sor –, hogy ismét egy olyan fejezet tanúi, amikor az ideológiát az európai gazdasági érdekek és realitások elé helyezik.

Nyitókép: AFP/Gints Ivuskans