A magyar keresztényeknek is üzent valami fontosat Charlie Kirk halála

Charlie Kirk életének gazdaságát az mutatja, hogy a halála mindenkinek üzent. Üzent a keresztényeknek, hogy legyenek hűek Isten igazságához, és ne bújjanak egy hamis szeretet látszata mögé csak azért, mert félnek.

A baloldali liberálisoknak pedig azt üzeni, hogy nem a keresztény konzervatívok a serdülő fasiszták, hiszen nem ők lehetetlenítik el alkotmányosan vagy mészárolják le a politikai ellenfeleiket. 

Charlie Kirk ezeket az axiómákat természetesen értette, így legalább annyira fontosnak tartotta (ha nem fontosabbnak) a kultúrát, mint a politikát. Ne felejtsük el, hogy nem semleges vagy véletlenszerű, minden üzenetet nélkülöző helyen szervezte a valóban politikai természetű mozgalmát, hanem az egyetemeken! Bátran és korrekten mérte össze mindenkivel az érveit egy olyan egyetemi közegben, ahol fehér bőrű keresztényként a progresszív kasztrendszer legalján kell teljesítened, és mindennap bocsánatkérést várnak tőled a hitedért, ami szerintük kirekesztő, és a bőröd színéért, amit szerintük vér mocskol be. Kirk mégsem erőszakot alkalmazott, hanem párbeszédre hívott, így kereste az igazságot.

Beszédes megjelenése ez a szekuláris korszellemnek, ami tagadja az emberen túl létező, objektív igazság létét. Ilyenkor valóban marad a kompromisszumkeresés és az érdekek, nem pedig értékek összecsiszolása, amiből létrejön az a hedonista műanyag világ, amely egyre nagyobb méreteket ölt. 

Éppen ezért hihetetlenül bátorító, hogy Amerikában egy új, keresztény, értékelvű generáció teljesedik ki előttünk, még akkor is, ha most óriási veszteséget szenvedtek. 

Nem érdek-, hanem értékalapúak, mégsem buták (Mt 10:16). Igaz, nem elég okosnak lenni. Az az utolsó napon nem ment meg. Persze ha nem lesz feltámadás, akkor Charlie Kirk élete és halála egy borzalmasan értelmetlen tragédia, és ennyi. Ha Jézus nem támadt fel, mi sem fogunk, és akkor az egész keresztény hitünk üres (1Kor 15:14). Ha viszont lesz halottak feltámadása, márpedig lesz, akkor mindenki egyedül fog megállni a Teremtő előtt. És vagy állva marad, vagy alázuhan. „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Vagy milyen váltságáért adhatja az ember az ő lelkét?” (Mt 16:26). Charlie Kirk úgy volt sikeres az életben, hogy a közben az életét nem pillanatnyi világi sikerekre alapozta, hanem Jézus Krisztusnak, a mesterének a tanítására. Erős vár a mi Istenünk. 

Ugyanakkor Charlie Kirk halála fontos üzenet célzottan a magyar keresztényeknek is.

Túlságosan könnyű megülni a langyos vízben, és elhinni, hogy sosem jöhet olyan új medencemester, aki szépen lassan felforralja a vizet. Pedig jöhet, és látjuk is, hogy itt van a kapuban. Megdöbbenéssel fogadom, hogy sok keresztény mennyire passzívan éli meg, hogy Magyarország második legnagyobb pártjának a vezetője támogatja, hogy homoszexuális párok örökbe fogadhassanak gyermekeket,

Arról nem is beszélve, hogy olyan politikai kultúrát építenek, amelyben Majka és Krúbi nyíltan élcelődnek azon, hogy megölik Orbán Viktort, és minderre a miniszterelnök-jelöltjük jókat nevetve, sörözve ténfereg. Ezt tényleg akarja bárki is? Valóban ez Isten terve a nemzetünk életére? Ezek kedves, „jó illatú” dolgok neki? 

Fel kell ébredniük a keresztényeknek ebből a biztonságos, delíriumos állapotból. Hannibal ad portas. Nem szabad elfelejteni, hogy Jeruzsálem falának építői is építettek az egyik kezükkel, de a másikkal kardot fogtak. Nekünk, magyaroknak, akik a nyugati civilizáció bizonyos vívmányait itt őrizzük a Kárpát-medencében, és eközben a kultúránk újjáépítésén fáradozunk, az átkos kommunizmus után ezt értenünk kell.

Charlie Kirk halálának ugyanakkor nem letaglóznia, hanem energizálnia kell azokat, akik nem akarják, hogy a nyugati keresztény civilizációt leradírozzák a térképről. Akik hisznek abban, hogy az evangélium üzenete nem a gyülekezetek és a plébániák falai közé tartozik, hanem örömhír az egész társadalmunknak. A hitünkből egy világkép is következik, és ezt Charlie Kirk annak ellenére értette, hogy nemhogy filozófiát vagy teológiát nem végzett az egyetemen, de egyetemet sem végzett. Egyszerűen hagyta, hogy a hite kinyissa a szemét, és ezáltal megértse, hogy bár Jézus valóban nem földi hatalmat és politikai mozgalmat épített, a tanítása koherens, racionális életmódot és kulturális víziót hordoz. Egy olyan kultúra képét, amelyben az emberek bár szabadok mindenre (1Kor 6:12), de a közösség szilárdan képviseli azt, ami használ is (Róm 13:3–4). Ahol az életet a fogantatástól kezdve védik, és ahol az embert valóban méltósággal kezelik, mert hisznek abban, hogy Isten a saját képmására teremtette. Ahol a szexualitás Isten tervei szerint virágzik, és nem a szekularizmusban vadul burjánzik. Ahol a nemzettel Istennek terve van, ami nem egy korszerűtlen koncepció (Mt 25: 31–32). 

Végezetül ennek a szörnyű tragédiának van egy mindenki számára könnyen érthető üzenete.

Legyen az igazság szeretete példa, életének gyümölcsei pedig örökség mindannyiunk számára, még akkor is, ha nem értettünk vele egyet mindenben. Ő mindig nyitott volt arra, hogy tanuljon, és felülbírálja azt, amit gondolt, ha felismerte, hogy nem volt igaza. 

Nyitókép: JEFF KOWALSKY / AFP