Kettészakadt társadalom

„Itthon hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy a politika állandó körforgást jelent. Hiába létezik egy ideológia, egy kormány, ami békét, jólétet hoz, a hanyatlás elkerülhetetlen. A történelemnek – Francis Fukuyama egykori megállapításával szemben – sosem lesz vége. Előbb vagy utóbb felmerül a változás iránti igény. Ennek pedig több oka lehet. Előfordul, hogy választók egyszerűen ráunnak a kormányzó hatalomra, még akár akkor is, ha az jól végzi a munkáját. Nem kell azonban messzire mennünk ahhoz, hogy lássuk, léteznek olyan kabinetek, amelyek képtelenek kormányozni, mégis sikerül hatalmon maradniuk a nemtelen eszközök bevetésének köszönhetően. A hatalom azonban így sem örök.

Lengyelország – Jaroslaw Ka­czyns­ki pártja, a Jog és Igazságosság számos kísérlete ellenére – megmaradt demokráciának, ám nem biztos, hogy ez hosszabb távon is így marad. A PiS jelöltje, Karol Nawrocki ugyanis már beiktatási beszédében deklarálta, legfőbb célja, hogy Donald Tusk kormányának ott tegyen keresztbe, ahol csak tud. A végső cél ugyanis: visszasegíteni a PiS-t a hatalomba. S ha kísérlete sikerrel jár, akkor egy második PiS-kormány már sokkal rutinosabb lehet abból a szempontból, miként lehet autoriterebb vezetési stílust kialakítani, elvenni az ellenzék jogait. Donald Trump amerikai elnök mintáját követhetik, aki jó előre felkészülve második mandátumára szinte napok alatt változtatta át a demokrácia őshazáját egy banánköztársasággá.

A lengyel társadalom szabadság iránti vágya már-már legendás, nem sok európai nép szenvedett, s hozott olyan áldozatokat az önálló államiságért, mint a lengyelek.”

Nyitókép: Wojtek RADWANSKI / AFP