A székely regionális autonómiáról beszélt Băsescu elnök volt tanácsadója

Most jött el először a Tusványosi Fesztiválra, ami egy különleges hely. Miért nem korábban? 

Egyszerűen most kaptam meghívást. Korábban nem hívtak meg. Most pedig igennel válaszoltam a kedves invitálásra. 

Azokban az években, amikor Traian Băsescu államfő tanácsadója volt, mit tanácsolt neki Tusványossal kapcsolatban? Mi volt a véleménye erről a fesztiválról? 

Nem volt egyetlen olyan megbeszélésünk sem, amelyen Tusványos szóba került volna. A Magyarországgal való szomszédsági kapcsolatokról volt szó leginkább. Több problémánk is volt akkoriban a hírszerző szolgálatokkal kapcsolatos apró-cseprő ügyek miatt, de miután leszögeztük, hogy „nézzétek, ezek a játékszabályok”, ezek a nézeteltérések megoldódtak. Valójában már akkoriban is jó kapcsolat volt Orbán miniszterelnök és Băsescu elnök között, és most is nagyon jó a két ország viszonya. Ha tényeket akarunk felsorolni, akkor az első az, hogy Kelemen Hunor a második legkedveltebb pártelnök a Nemzeti Liberális Párt elnöke után, a jelenlegi miniszterelnök után.

A magyar kisebbségi párt, az RMDSZ elnökeként. 

Így van. Az RMDSZ volt a demokrata irányultságú pártok legnyitottabb partnere a koalícióalakítás időszakában. Ez azt mutatja, hogy a magyarok nagyon is részt vesznek a romániai politikában, 1997 óta a legtöbb román kormány tagjai lettek. A kétoldalú kapcsolatokban az RMDSZ szerepe hangsúlyos, a romániai magyar kisebbségnek minden államigazgatási szinten képviselői vannak. 

Azért kérdeztem öntől Tusványos ügyét, mert a magyar fesztivál évekig megosztó kérdésnek számított a román politikában, egyesek a nacionalista magyarok gyűlésének tekintették Románia szívében, míg mások azt mondták, hogy jó fórum a találkozásra és a problémák megvitatására. 

Időben különböző koncepciók, különböző álláspontok alakultak ki a fesztiválról. Itt nagyon bonyolult ügyek, éles kijelentések hangzottak el, amelyeket néha maga Kelemen Hunor is bírált. Szóval ez attól függ, honnan nézzük. Bizonyosan egy legitim fórum, ugyanakkor senki sem fogja elfogadni vagy üdvözölni a szélsőséges álláspontokat, az irredenta vagy revizionista kijelentéseket, vagy bármi hasonlót. De ismétlem, normális emberek vagyunk. Azt hiszem, 

A történelem úgy hozta, hogy a románok mindenhol ott vannak Románia területén. Az identitásunkat nem tudjuk megváltoztatni. És miután elfogadtuk a szabályokon alapuló rendet, elfogadjuk az államok szuverenitását, területi integritását és függetlenségét, ezek a tények adottak már. 

Másrészt: Románia és Magyarország is tagja az EU-nak és a NATO-nak, vannak európai szabályaink a kisebbségekre vonatkozóan is. Persze, vannak, akik megpróbálnak többet kiharcolni, és vannak viták a kisebbségek lojalitásával kapcsolatban. Látjuk, miként alakult ez a kérdés például Ukrajnában. Hogyan reagálnának a mi államaink? Hogyan reagálnának a polgárok, ha egy háború közelegne? Persze, ez állampolgárság kérdése: mindaddig, amíg az államunktól kapunk valamilyen hozzáadott értéket, addig az állam elvárja, hogy ha nehéz helyzet állna elő, minden állampolgára vegyen részt az ellenség leküzdésére irányuló erőfeszítésekben, mivel ugyanazon állam tagjai vagyunk.

Később még beszélünk erről. De először arról, hogy ön úgy fogalmazott, hogy a két kormány közötti jó kapcsolat áll fenn. 

Két nappal ezelőtt láttuk, hogy Orbán Viktor miniszterelnök látogatását tette a mi miniszterelnökünknél. 

Mára szinte hagyománnyá vált, hogy a miniszterelnök először Bukarestbe repül, hogy találkozzon a román miniszterelnökkel, és csak onnan érkezik Tusványosra, ahol aztán tart egy beszédet, és a román elit reagál erre, vagy sem. Hogyan jellemezné a jelenlegi kapcsolatokat? 

Azt mondanám, hogy jó a viszony. Ha nem is a legjobb, de sokkal jobb, mint korábban bármikor. Az RMDSZ évek óta a politikai elit, a mainstream elit része Romániában. Nagyon fontos szerepet játszottak, lojálisak voltak a román állam, a politika, a demokrácia, illetve az uniós és a NATO-n belüli utunk iránt. Ez nagyon fontos számunkra. Aztán vannak olyan projektjeink, amelyeket mindkét ország polgárainak az igényeit figyelembe véve fejlesztünk, ezek mindkét fél számára előnyösek. És persze vannak olyan kérdések, amelyben nem értünk egyet, de van lehetőség arra, hogy ezeket a kérdéseket együtt megvitassuk – őszintén, érvelve vitatjuk meg, meghallgatjuk a másik érveit. Ami fontos, az a tolerancia a másik álláspontja iránt. Lehetnek tehát nézeteltéréseink, de megpróbálunk közös álláspontot kialakítani, ez pedig lehetővé teszi, hogy többet tegyünk polgárainkért és országainkért. De még egyszer: itt ragadtunk. Szomszédok vagyunk. 

Itt vagyunk már egy évszázada, így racionálisnak kell lennünk, félre kell tennünk az érzelmeinket, és nagyon figyelmesnek kell lennünk, hogy senki ne sértse meg a törvényeket. Mindkét oldalon ugyanúgy védenünk kell a kisebbségeket, mint bármelyik más állampolgárt. 

A kétoldalú kapcsolataink nagy kérdése a kisebbségi kérdés. A román parlamentben nemrég leszavazták a Székelyföld autonómiájáról szóló előterjesztést. 

Bármi megtörténhet.

Önnek elemzőként mi az álláspontja a magyarok autonómiaigényéről? 

A Magyarország által az EU döntéshozatali szintjére emelt törvénycsomagot már korábban elutasították, 

 Még nem vagyunk ott. Egy alkotmányt tisztelő állam vagyunk, ahol integritás van, de nem szövetségi berendezkedésű, nem autonómián alapuló. Adminisztratív szempontból van autonómia Hargitán, Kovásznán, ahogy Románia más részein is, vannak elnökeik a regionális tanácsoknak. Magyarok is vannak közöttük. Polgármesterek, tanácstagok. Teszik a dolgukat, tiszteletben tartják a romániai törvényeket, a lehető legtöbbet próbálják tenni a polgáraikért a költségvetésük segítségével, a román állam segítségével, a parlamenti és kormányzati magyar képviselet segítségével, beleértve magát a fejlesztési minisztert is, aki etnikai magyar, és aki egy kiváló ember. Tudom, mit beszélek, néhány évvel ezelőtt együtt dolgoztam vele a miniszterelnöki államtanács keretében. Kiváló szakember, és nagyon is elkötelezett a problémák megoldása iránt, nem veszik el a szimbolikus kérdésekben, amelyek persze még mindig velünk vannak. Ezzel együtt kell élnünk, de ismét hangsúlyozom, a cél az, hogy jobb életünk legyen. 

De mi a helyzet azzal az autonómiaigénnyel, amelyet a magyar kisebbség kér? Sértené ez a román állam szuverenitását? 

Most nem kezdek az okokról beszélni, túl sok időbe telne, mire ezt részleteiben kifejteném. Számos dokumentum foglalkozik ezzel, többek között a Minority SafePack-kel is, amely ugyanebbe az irányba próbált elmozdulni – ez egy kísérlet volt arra, hogy ilyen típusú autonómiát szerezzenek az Európai Unió szuverén államain belül, de ezt elutasították. 

A tolerancia és a kisebbségi szabályok elfogadása abban rejlik, hogy elfogadjuk azt a tényt, hogy vannak magyar kisebbségi képviseletek, és egyébként nem csak az RMDSZ képviseli őket, hanem megpróbálhatnak többet tenni, több olyan politikai struktúrát építeni, amelyek szemléltethetik, hogy még többet tesznek a nemzetiségükért. Támogatjuk azt a pártot, amely a magyarokat képviseli, és amely a kormány része. Jobb, ha a magyaroknak stabil képviseletük van a parlamentben és a kormányban, így több problémát oldanak meg, mint ha ezt a lojalitást megosztanák, és mondjuk az utcára vonulnának tüntetni. Ismét hangsúlyozom, a román állam és a kormány teljesen nyitott, minden konkrét kérdést meg lehet vitatni, a megközelítésünk mindig ugyanaz. A nagyon erős érvem az, hogy a fejlesztési miniszter, aki a pénzt osztja el a helyi projektekre, magyar nemzetiségű. Ráadásul számos minisztert láttunk, akik magyarok voltak, vagy vannak magyarok a Legfelsőbb Védelmi Tanácsban is, amely Románia legmagasabb szintű nemzetbiztonsági szerve, és ez az első alkalom, hogy magyar nemzetiségű miniszterek vannak ebben a testületben. Volt egy német nemzetiségű férfi, aki éppen most távozott az államfői hivatalból, szóval nem hiszem, hogy bármilyen szinten bárki is megkérdőjelezné, hogy Románia tiszteletben tartja a kisebbségek jogait, beleértve a romániai magyar kisebbség jogait is.

Románia és Magyarország is Ukrajnával szomszédos ország, a kormányaik mégis eltérő megoldásokat, politikát alkalmaznak Ukrajnával szemben. 

Ez normális, ez a demokrácia. 

A kardinális kérdés Ukrajna európai uniós tagsága. Mi az önök álláspontja, és hogyan látja a magyar álláspontot? 

Árnyalatnyi különbség van. Először is, a román kormány úgy véli, hogy jobb a kormányzatokkal együttműködni, a problémákat nemzeti, regionális és helyi szinten megoldani. Ezért már régóta együttműködünk az ukrán kormánnyal. Ha Magyarország úgy érzi, hogy kimerítette az ukrán kormánnyal való tárgyalás lehetőségét, és azt mondja, hogy innentől blokkolja Ukrajnát, az működhet. Másrészt azonban Ukrajna háborúban áll, és mindkettőnket védi. Európát, a NATO keleti szárnyát védi, az oroszokat ott tartja a kelet-ukrajnai frontok vonalán. Egy olyan helyzetben, ahol Ukrajnával összefüggő biztonsági érdekeink vannak, 

Mi ezt nem tesszük, nem akarjuk gyengíteni Ukrajna pozícióját. Folytatjuk velük a konzultációkat. Ez egy tisztességes, nyílt és egyenes vita, amelyben minden érv szerepel. Mert ha ezt tennénk, az talán segítene radikalizálni a közvéleményt, de nem segítene meglelni a megoldásokat. 

Hangsúlyozom: tiszteletben tartjuk a magyar álláspontot és megközelítést, és a mi álláspontunk nem jelenti azt, hogy bárki Romániából kihívást intézne a magyar politikák számára. Románia jó kapcsolatokat ápol régiók szembenálló államaival, ez a hagyománya. Jó kapcsolatokat ápol az arab államokkal és Izraellel is, kiváló kapcsolatokat ápol Szerbiával, de a Nyugat-Balkán többi államával is. Ez segít nekünk abban, hogy részt vegyünk a tárgyalásokban, kommunikációs csatornát biztosítsunk a különböző felek között, és sok mindent meg lehet oldani ekképp.

És mi a helyzet Oroszországgal? Románia osztja a balti államok és Lengyelország félelmét, miszerint Oroszország közvetlen fenyegetést jelent Európára. Miért gondolják ezt? 

Mert Oroszország és Putyin maximalista célt tűzött ki maga elé, ami semmit sem változott. Kettő: emlékezzen a 2021 decemberi ultimátumokra, az egyik egy úgynevezett javaslat volt az Egyesült Államoknak, a másik a NATO-nak, amely szerint a NATO-nak vissza kellene állítania az 1997 előtti tagsági viszonyait és a tagállami határokat, tehát az utána csatlakozóknak ki kellene esniük a NATO-ból, és számukra onnantól kezdve nem állna fenn semmilyen biztonsági garancia. 

 A moldovai tapasztalat szerepet játszik ebben a borús megítélésben? 

Nem a Moldovai Köztársaság belügyeibe való beavatkozásukról beszélek, az más tészta. Most az EU-ról és a NATO-ról beszélek, és nem a posztszovjet térségről, vagyis azokról az államokról, amelyek egykor kommunista országok voltak. Oroszország ambíciói túlmutatnak a posztszovjet térségen, és ezt láttuk az utóbbi időben. Az oroszok a nemzetközi porondon vétójogot követelnek. És mostanában azt halljuk, hogy a posztszovjet térségben nincs független tér, az érintett államok szuverenitását maga Oroszország érdekei korlátozzák. Ez elfogadhatatlan a nemzetközi szabályok, az Oroszország által aláírt megállapodások szerint, amelyeknek maga Oroszország is a része. Tehát ez nem elfogadható. Ez azt jelenti, hogy Oroszország fenyegetést jelent. A NATO és az EU ezt tudomásul vette. Ez tény, mert ez Oroszország azon álláspontján alapul, ahogy hozzánk, illetve Ukrajnához, egy független államhoz viszonyul. 

Utolsó kérdésem: Románia a NATO erős keleti szárnya lett, Lengyelország erős, de Románia is egyre erősebb. Törökország is az, de orosz viszonylatban sok NATO-elemző nem tartja Ankarát 100 százalékban megbízható partnernek, mert játszmázik stratégiai partnereivel. 

Stratégiai partnerek vagyunk Törökországgal, tudjuk, hogyan kell bevonni Törökországot. Sok kérdést közösen dolgoztunk ki Lengyelországgal, és egyébként háromoldalú kapcsolatok létesültek Lengyelország, Románia és Törökország között. Igen, ez kicsit más és nehéz kérdés.

Vajon ez a helyzet megerősíti Románia pozícióját mint megbízható partnerét a NATO-n belül és az Egyesült Államok szemében?

Soha nem így kalkuláltunk ez ügyben. Mi ezt a saját biztonságunk érdekében tesszük. Egyébként 2011-ben aláírtunk Ankarával egy stratégiai partnerségi megállapodást, 2014-ben pedig egy háromoldalú megállapodást. Nehéz partner Törökország, egy olyan partner, amelyik megvédi saját álláspontját, de sokat tesz, és nagyon világos álláspontot képvisel. Törökország elutasít mindent, ami sérti a fekete-tengeri biztonsággal kapcsolatos érdekeit. A mi tapasztalataink inkább pozitívak a vele való együttműködésről. 

Ugyanez a helyzet Lengyelországgal is. Stratégiai partnerek vagyunk. Az első partnerségünket Lengyelországgal 1922-ben írtuk alá. Később a száműzetésben lévő lengyel kormányt befogadtuk, miután Lengyelországot a náci Németország és a szovjet Oroszország felosztotta. Mi nem Franciaország, az Egyesült Államok vagy Németország jóvoltából akarunk erősebbé válni. 

illetve minden román állampolgárt, származásától, etnikumától függetlenül. A legaktuálisabb fenyegetés pedig mindenképpen Oroszország. Figyelnünk kell tehát, és meg kell védenünk magunkat. 

Az interjú a Danube Lectures videó podcast adásának szerkesztett leirata. 

Az eredeti interjút itt nézheti meg:

--

Nyitókép: Balog Benedek / Danube Institute