A moldáv államiság törékeny, a román egyesülés kérdése újra és újra felmerül, miközben az orosz befolyás sem múlt el nyomtalanul – nyilatkozott lapunknak a szakértő.
„Moldova sorsa külföldön dől el” – állítja Barabás T. János, a Magyar Külügyi Intézet külső szakértője.
A Moldovai Köztársaság egy olyan ország, amelyet egyszerre próbál integrálni az Európai Unió, kisajátítani Románia, és destabilizálni Oroszország.
A 2025-ös moldovai választások nemcsak Chișinăuról szólnak, hanem a térség jövőjéről is.
Ezt is ajánljuk a témában
Romániában újabb magyarellenes demonstráció zajlott az úzvölgyi katonai temetőben, miközben egyre többen figyelmeztetnek a román ortodox egyházon belüli szélsőséges ideológiai elhajlásra.
Moldova és Románia viszonyát nemcsak közös nyelv és történelem fűzi össze, hanem egy sajátos, politikailag átitatott identitásvita is. Barabás T. János szerint a nyelvi kérdés nem nyelvészeti, hanem kifejezetten hatalmi természetű:
„A román és a moldovai azonos nyelv dialektusai, de azt is tudjuk, hogy a dialektus vagy külön nyelv inkább politikai kérdés. Ezt láttuk a szerb-horvát vagy a bolgár–macedón példán is.”
Moldova különállása nem új keletű: 1812-ben az orosz birodalom kebelezte be a mai Besszarábiát, és ezzel egy orosz mintájú modernizációs pályára állította az ott élőket. Ez az örökség máig érezhető – a szláv típusú közösségszervezés, a kalákák, a kollektivista falvak vagy épp a mitizált történelmi személyiségek (pl. Stefan cel Mare) mélyen beágyazódtak a moldáv társadalmi tudatba.
A fiatalabb nemzedékek ugyanakkor egyre inkább Románia felé fordulnak, a román kulturális és oktatási térhódítás látványos. Mégis – állítja Barabás – „Románia vonzereje még nem döntően erős, mert a kivándorlás inkább Nyugat-Európába irányul.”
Az utóbbi években egyre gyakrabban hallani újraegyesítési javaslatokat moldovai és román politikai körökből. Anatol Țăranu volt moldovai politikus egyenesen úgy fogalmazott: Moldova váljon a „második román állammá”. Ez a megfogalmazás Barabás szerint „valójában az egyesülést fedi finoman” – csakhogy ez egyelőre politikailag irreális.
„Țăranu a román hatóságokhoz kötődő influenszer, és pontosan tudja, hogy az egyesülésről legkorábban Moldova EU-tagsága után lehet szó – már ha egyáltalán lesz ilyen.”
Addig viszont Románia más módszerekkel igyekszik integrálni Moldovát: ösztöndíjprogramok, médiatámogatás, ortodox egyház finanszírozása, politikai befolyásszerzés révén.
A szakértő úgy látja: Bukarest teljes „pályalerohanással” nyomul, és ez már a moldáv társadalom érzékenyebb szöveteit is eléri:
„A moldáv ortodox egyház románbarát szárnya terjeszkedik, a románbarát papok többet keresnek, mint az oroszbarátok. A chisinaui újságírók, kulturális szereplők zöme román pénzből él.”
Sőt, ezzel együtt járhat egy kevésbé vállalható ideológiai export is:
A moldáv diákokat Romániában a nagyromán ideológiában képzik, gyakran magyargyűlöletre nevelve őket. Elég megnézni a román történelemkönyveket, ahol a magyarok, mint elnyomó ázsiai jöttmentek szerepelnek.”
Moldova továbbra is komoly célpontja az orosz információs és gazdasági nyomásgyakorlásnak. Bár az oroszbarát közvélemény részaránya csökken, 30–40 százalékos bázis még mindig stabilan jelen van, főleg az idősebb és vidéki lakosság körében.
A politikai képviseletet a szocialista párt látja el – amely azonban folyamatosan botrányokba keveredik. „Az oroszpárti politikusok jelentős része korrupció miatt volt elítélve – Igor Dodon volt államfőtől Ilan Șorig.” – jelentette ki a szakértő.
Mindez nem akadályozza Moszkvát abban, hogy újabb és újabb hibrid eszközöket vessen be Moldovában. Az egyik ilyen húzás a szakadár Transznisztriában állomásozó orosz csapatok létszámának növelése volt. Barabás szerint ez: „Egyelőre csak blöff. Transznisztria Moldován keresztül kommunikál a világgal, elszigeteltsége miatt Moszkva mozgástere itt korlátozott.”
Közben Moldova gazdaságilag egyre inkább Romániához kötődik: a külkereskedelem fele Bukaresten keresztül bonyolódik, az energiaszükséglet nagy részét is onnan fedezik.
Oroszország már alig szerepel a moldovai gazdasági partnerek között – ez döntően meghatározhatja Moldova jövőbeli orientációját.
Anatol Țăranu egyik legutóbbi javaslata, miszerint a politikai intézményekhez való hozzáférést a román nyelvtudáshoz kötné, nagy vihart kavart. Barabás ezt „zavaros követelésnek” tartja, amely egy demokratikus jogállamban nem elfogadható.
Ez egyfajta politikai zsarolás, amellyel az oroszbarát Gagauz Autonómiát és az orosz nyelvű városok vezetőit próbálják nyomás alatt tartani” – vélte a volt diplomata.
A moldovai társadalom mélyen békére vágyik. A félelem – háborútól, járványtól, gazdasági összeomlástól – történelmi tapasztalatokon alapul. Ezért is veszélyes az orosz hibrid háborús stratégia, amely éppen ezekre az érzésekre épít.
Barabás szerint Moldova számára az EU-integráció az egyetlen modernizációs pálya. A már most beáramló uniós pénzek hatására a GDP 2–3 százalékos növekedést produkált, de ez csak látszat: „A gyenge állam működésképtelen. Az EU-pénzből felépített ipari parkokban nincs termelés. Teljes államreform kellene, de a jelenlegi politikai elit erre képtelen.”
Az oligarchák továbbra is jelentős hatalommal bírnak, miközben a kormányzat velük szemben pozicionálja magát. Hiányzik a középosztály, a menedzsment és a beruházások.
Brüsszel szintjén a csatlakozás elsősorban politikai kérdés lesz.
Moldova jelenleg próbálja magát leválasztani Ukrajnáról, nehogy annak instabilitását rávetítsék.
A nyugati partnerek viszont továbbra is óvatosak.
A 2025-ös őszi parlamenti választások sorsdöntők lehetnek. Barabás szerint a Cselekvés és Szolidaritás (PAS), a nyugatbarát kormánypárt a favorit, de semmi sincs kőbe vésve: „Ha a PAS nyer, folytatódik az egyensúlykeresés az EU, az USA és Románia között. Ha nem, elhúzódó válság jöhet – zavargásokkal, orosz befolyás növekedésével.” – feltételezi a szakember.
Románia csak korlátozottan tud segíteni. Bukarestben is komoly gazdasági problémák vannak, és a román nagy pártok inkább riválisai egymásnak a moldovai befolyásszerzésben, mint szövetségesei.
Ezt is ajánljuk a témában
Kik álltak a harmincöt évvel ezelőtti marosvásárhelyi pogrom mögött? Mennyire valóságos a Securitate tovább élő hálózata? Kik irányítják a háttérből a mai román politikai folyamatokat? Barabás T. János külügyi szakértővel beszélgettünk.
Az orosz-ukrán háború árnyéka állandó feszültséget jelent Moldovában. Rendszeresek a drónincidensek, az ukrán menekültek jelenléte pedig humanitárius és gazdasági kihívást is jelent:
A biztonsági helyzet akkor válna igazán kritikussá, ha Odesszát elfoglalnák az oroszok – de erre most nem látok reális esélyt” – muttott rá az elemző.
A fő fenyegetés továbbra is a hibrid háború, nem a klasszikus katonai invázió. Moldova védelmi képességei korlátozottak, egyetlen gépesített dandárt tud kiállítani – a propaganda, a dezinformáció, a gazdasági manipuláció viszont mindennapos eszköz lett.
Lehetséges-e a román–moldáv egyesülés a következő évtizedekben? Barabás óvatos: „Ha Moldova komolyan veszi a csatlakozási menetrendet, az EU-tagság talán a következő évtized végén elérhető. Az egyesülés csak ezután jöhet szóba – de hogy milyen politikai viszonyok lesznek akkor, azt ma lehetetlen megjósolni.”
Ami biztos: Moldova lassan, de egyértelműen Románia felé orientálódik. Gazdaságilag, energiapolitikailag, kulturálisan – a közeledés már megtörtént. A jövő kihívása az, hogy ezt a közeledést belső békével, társadalmi stabilitással és reális nemzeti érdekvédelemmel tudják-e végigvinni.
Ezt is ajánljuk a témában
A szomszédunk gazdasága súlyos válságba került, miután a politikai elit évtizedeken át hitelre osztogatta az állami pénzt.
Nyitókép: Mesterséges intelligencia által generált kép
Bíznak benne, hogy folytatódhatnak a tárgyalások.
Enyhén szólva rá vannak utalva a magyar exportra.
Egyre feszültebb a helyzet, de az ukránok csak a szokásos mantrába tudnak kapaszkodni.
Mindenkinek szemet szúrt az embertelen tett.
„Tudom, mi történt: nem volt a csapatban sem férfiasság, sem emberség.”
Kiszivárgott, hogyan alakítaná át az Európai Bizottság a mezőgazdasági támogatásokat.
Már korábban jelezték, hogy meg fogják ezt lépni.
