Robot prérifarkasokkal védi az amerikai hadsereg a vadászgépeit

A mesterséges intelligenciával ellátott eszközök a jövő légibázisainak állandó tartozékai lehetnek.

Michael Severance az MCC Budapest Summit on Technology and Society rendezvényének egyik előadója, az MCC vendégkutatója lapunknak beszélt a mesterséges intelligencia veszélyeiről az oktatásban és az egyházban, valamint azt is elmesélte, miről beszélgetett tavaly novemberben a későbbi XIV. Leó pápával, és mik voltak róla az első benyomásai.
Michael Severance a kilencvenes évek közepétől foglalkozik oktatással. Ezalatt az idő alatt tanított általános iskolásokat, középiskolásokat és egyetemistákat is. Ezalatt a harminc év alatt saját diákjain tapasztalta, hogyan változik az egyes generációk hozzáállása a tanuláshoz, az elsajátítható tudáshoz és annak használatához.
„A 2020-as évek diákjai tulajdonképp az első AI-generáció, vagyis ők azok, akik legtöbbször már internetes eszközöket használnak a tanuláshoz”
– mondta Severance, aki meglepő módon nem a magabiztos internethasználatot emelte ki, mint legnagyobb változást a korábbi generációkhoz képest, hanem az önbizalom és a saját véleményformálás hiányát.
„Több tantárgyat is tanítok, de a legfőbb szakterületem a filozófia, ahol a kritikus, kreatív gondolkodás az egyik legalapvetőbb készség, amire szükség van” – vezette fel a gondolatmenetet, majd kifejtette, hogy az interneten felnövő, a mesterséges intelligenciát magabiztosan használó fiatalokon azt tapasztalja, ha feltesz egy kérdést, nem merik azonnal megválaszolni, nem támaszkodnak a saját ismereteikre és gondolkodásukra.
„Azt veszem észre, hogy egyfajta általános szégyenérzet lesz rajtuk úrrá ilyenkor, amikor azonnal kell válaszolni egy kérdésre. Gyakran kerülik a szemkontaktust. Mondhatni lámpalázuk van már az osztályteremben is.”
Ez a generáció – amelyet a szakértő többnyire a Z generációval azonosít – akkor érzi magát komfortosan, ha van ideje felkészülni egy válasz megadására, utánanézni az interneten, és az alapján megfogalmazni a saját álláspontjukat.
Severance szerint a koronavírus világjárvány felgyorsította ezt a tendenciát, hiszen a lezárások miatt teljesen háttérbe szorultak a személyes kapcsolatok, a mesterséges intelligencia pedig rohamosan fejlődött.
Hozzátette, ez a jelenség a munkahelyeken is nehézséget okoz, hiszen míg az idősebb generációk tagjai egy-egy megbeszélés során csak úgy árasztják magukból a jobbnál jobb (vagy épp kevésbé jó ötletetek), a fiatalok azonnal a telefonjukért nyúlnak, és csak alapos információszerzés után osztják meg saját elképzeléseiket. Ugyanakkor elismerte, a technológia fejlődésével a munkahelyek is változnak. Mára már egyre több helyen van távmunka, és egyre kevesebb az élő kommunikáció a munkatársak között, ami megkönnyíti ezen fiatalok helyzetét.
Az emberi kapcsolatok eltűnése, és az egyre összetettebb virtuális személyiségek megjelenése nemcsak az emberi kapcsolatok terén, de a katolikus egyház számára is okoznak kihívásokat.
Severance, aki Rómában vezető egyházi személyek képzésével is foglalkozik, jól rálát az egyház és a mesterséges intelligencia kapcsolatára is. Bár a gyakorlati működésben bőven van haszna, teológiai szinten merülnek fel olyan erkölcsi kérdések, amelyeket az egyháznak szabályoznia kell.
Az MCC vendégkutatója szerint két fő morális kérdés merül fel a mesterséges intelligencia kapcsán az egyház esetében. Az első ilyen kísértés a vágy, hogy többet tudjunk Istennél. Ezt szimbolizálja az Apple logójában a kiharapott darab az almából, hiszen Ádám és Éva bűne is az volt, hogy többet akartak tudni Istennél. És a mesterséges intelligencia tálcán kínálja a lehetőséget, hogy mindenre azonnali választ akarjunk.
„Egyre kevesebbet imádkozunk, elmélkedünk Istenen és az ő rejtelmein, mivel már nincs türelmünk szemlélődni, hanem azonnali válaszokat akarunk. És ezt a mesterséges intelligencia megadja nekünk. Isten egyfajta türelmet vár tőlünk, nem nyújt azonnal válaszokat és megoldásokat, a mesterséges intelligencia viszont mindig mindenre rögtön reagál” – hívta fel a figyelmet az egyik veszélyre.
A másik komoly probléma, ami felmerül az MI esetében, a személyes jelenlét és a személyes kapcsolatok háttérbe szorulása.
„Jézus megtestesült, hús-vér emberré lett, és ennek jelentősége van. Az egyház tart tőle, hogy a következő generációk a digitális térben személyes kapcsolatok és jelenlét nélkül nőhetnek fel”
– részletezte, és elmondta, mára már a mesterséges intelligencia segítségével akár saját partnerünket is megalkothatjuk, aki teljesen emberien néz ki, ám mégse valóságos. „És tényleg léteznek is ma már ilyen kapcsolatok” – hangsúlyozta Severance, majd hozzátette, ez a tendencia a kereszténység szempontjából gyakorlatilag a „vég kezdetét jelentheti”, hiszen „a megtestesült hús-vér ember a hitünk alapja. Jézus sem virtuális formában jött le közénk”.
Éppen ezért a mesterséges intelligencia ismerete és a helyes használatra való figyelmeztetés egy fontos feladata lesz az új pápának is, amivel a Szentatya is tisztában van. XIV. Leó pápa névválasztásában az is szerepet játszott, hogy elődje, XIII. Leó éppen az ipari forradalom idején ült Szent Péter trónján, Prevost pedig úgy érezheti, az ő pápasága alatt kell átsegíteni az egyházat és az embereket a mesterséges intelligencia forradalmán, írja egy májusban publikált cikkében Severance, aki szerint – akárcsak az ipari forradalom következtében – az MI miatt is sokan elveszíthetik majd a munkájukat, és Leó pápa első sorban ezzel a kihívással akar megküzdeni. Severance hangsúlyozta, akárcsak az ipari forradalom, a mesterséges intelligencia is teremteni fog új munkahelyeket, és segíteni kell megtalálni az új lehetőségeket azoknak, akik elvesztik a munkájukat.
Az új pápa tehát elsősorban emiatt tartja veszélyesnek a mesterséges intelligenciát, amely szerinte a pápai tekintélyt is alááshatja, hiszen „miért hallgatnának az emberek a Szentatyára, miközben minden kérdésükre választ kapnak az interneten?”
Ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a szentatya matematikus végzettséggel is rendelkezik, ezért nagyon jól ismeri különböző algoritmusokat.
„Ha nem a papi szolgálatot választotta volna, akkor most minden bizonnyal ezzel foglalkozna. Ő maga is algoritmusokat írna, ezért nagyon is tisztában van vele, hogyan lehet velük teremteni, vagy épp rombolni”
– fejtette ki álláspontját a Szentatyáról, akit személyesen is ismer, hiszen megválasztása előtt nem sokkal, 2024 novemberében volt lehetősége több mint két órát beszélgetni egy hálaadási ünnepségen Rómában.
Michael Severance lapunkna elmondta, a Rómában található amerikai szeminárium adománygyűjtőjeként és PR szakértőjeként őt is meghívták a szeminárium hálaadási ünnepségére, ahol Robert Francis Prevost is jelen volt – akkor még bíborosként.
Sőt, kifejezetten az ő feladata volt, hogy foglalkozzon az amerikai bíborossal, akit ott ismert meg, és több mint két órán át beszélgettek három különböző nyelven.
A későbbi pápa többek között a munkájáról is kérdezte, majd nagy érdeklődéssel és elismeréssel hallgatta a beszámolóját a Gyógymód a Szegénységre (Poverty Cure) nevű gazdasági programról, majd megjegyezte: „Tudod, Michael, a szegénységre nincs gyógyszer”. Severance kiemelte, ez is azt mutatja, hogy a pápa mennyire racionális ember, aki két lábbal a földön jár.
„Tökéletesen tisztában van vele, hogy sose fogjuk itt a földön megteremteni a mennyországot, de mégis segítünk az embereknek, hogy mindenki odajuthasson, és a lehető legtöbbet kihozza abból, amije van”.
Hozzátette, rengeteg hétköznapi dologról beszélgettek, többek között a teniszről is, és abban az időben Prevost még csak nem is gondolt arra, hogy nem is olyan sokára pápa lesz.
„Azt hiszem, a legjobb pápák el sem tudják képzelni, hogy akár belőlük is lehetne a következő Szentatya”
– vélekedett Severance, majd elmondta, Francis Prevost személyében mindent összevetve egy józan gondolkodású, békeszerető embert ismert meg, aki odafigyel másokra.
Nyitókép: MCC