A jövő most kezdődik – és talán Budapesten írják. Paul du Quenoy előadásán jártunk a Danube Institute-ban
Július 3-án a budapesti Danube Institute adott otthont Paul du Quenoy, a Palm Beach Freedom Institute elnöke és az Academica Press vezetője előadásának, melyben az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolatainak jövőjét vázolta fel Donald J. Trump második elnöki ciklusának tükrében. A „U.S.-Hungarian Relations in Trump's Second Term: Prospects and Promises” című esemény arra a kérdésre kereste a választ: milyen lehetőségek és kihívások várhatók, most hogy Trump visszatért a Fehér Házba? Az eseményt Melissa O’Sullivan az intézet ügyvezető igazgatóhelyettese nyitotta meg.
Du Quenoy előadását azzal kezdte, hogy „az amerikai–magyar kapcsolatok aranykorát” köszöntötte.
Elomdta: a két ország viszonya egyre dinamikusabb, kölcsönös tiszteleten és előnyökön alapul. A magyar miniszterelnököt Trump „a Nyugat megmentőjének” nevezte, míg Orbán Viktor szerint Trump „az egyetlen ember, aki képes megmenteni a nyugati civilizációt”.
A történész hangsúlyozta, hogy a Trump-féle külpolitika „józan észen” alapul, és szakít az elmúlt évtizedek ideológiai és intervencionista külpolitikájával. A hangsúly a nemzeti érdekek érvényesítésén van – Magyarország részéről is. Du Quenoy szerint
semmi nem zárja ki azt, hogy egyszerre legyen America First és Hungary First is”.
Az előadás főbb témakörei között szerepelt a védelempolitika, a migráció és az energiapolitika. Du Quenoy kiemelte, hogy Magyarország NATO-szerepvállalása példaértékű, a honvédelmi kiadások arányát is teljesíti, miközben aktív résztvevője a szövetség védelmi architektúrájának. A magyar katonai bázisok megerősítése, amerikai csapatok idevezénylése – különösen Németországból való átcsoportosítás – „komoly gazdasági és stratégiai előnyöket jelentene”.
A migráció terén a két ország nézetei egybecsengenek: mindkét társadalom túlnyomó többsége ellenzi a tömeges, ellenőrizetlen migrációt.
Du Quenoy szerint ez is azt mutatja, hogy „az amerikai és a magyar jobboldal kulturálisan is rokon”.
Az energiaügyek terén elismerte, hogy a magyar-orosz gázkapcsolatok, illetve a kínai beruházások potenciális vitapontot jelentenek, ám hangsúlyozta:
Trump külpolitikájában a szuverenitás tisztelete elsődleges, így nem várható amerikai nyomásgyakorlás Magyarország belső döntéseire.
A kínai–magyar gazdasági kapcsolatokkal kapcsolatban Du Quenoy hangsúlyozta: „nem tekinthetők fenyegetésnek”, mivel ezek többsége logisztikai és technológiai jellegű, nem jár geopolitikai átrendeződéssel. Az Egyesült Államok fő ellenfele ugyan Kína, de Du Quenoy szerint Magyarország nem „kínai hídfőállás”, hanem pragmatikus partner.
Megemlítette azt is, hogy míg az EU-s országok többsége megtorolta a Trump-féle vámokat, Magyarország egyedüliként nem tette ezt, ezzel is jelezve „stratégiai előrelátását” és az amerikai kapcsolatok elsőbbségét.
Az előadó számos konkrét javaslattal élt:
Du Quenoy összegzése szerint Magyarország mára az Egyesült Államok „legközelebbi politikai szövetségese Európában”. A közös értékek – szuverenitás, józan ész, nemzeti érdekek – megalapozzák a jövőbeni együttműködést a gazdaság, védelem, kultúra és diplomácia terén.
Paul du Quenoy előadását egy tartalmas kerekasztalbeszélgetés követte, amelyben a konzervatív szellemi élet meghatározó amerikai és magyar szereplői – Rod Dreher, Gladden Pappin és Sean Nottoli – osztották meg nézeteiket az Egyesült Államok és Magyarország viszonyáról Donald Trump második elnöki ciklusának lehetséges forgatókönyvei kapcsán.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a Trump-adminisztráció külpolitikája előnyben részesíti a kétoldalú kapcsolatokat a multilaterális struktúrákkal szemben.
Magyarország – földrajzi elhelyezkedésén, ipari kapacitásain és politikai szövetségességén keresztül – ideális partner lehet Washington számára, különösen a Közel-Kelethez és Eurázsiához való közelsége miatt.
Gladden Pappin, a Magyar Külügyi Intézet elnöke, rámutatott: a Biden-kormányzat ideológiai nyomása sok országot – köztük Magyarországot is – arra késztetett, hogy alternatív partnerek után nézzenek, például Kína irányába. Trump azonban a kölcsönös tiszteleten alapuló, ideológiamentes együttműködést támogatja – ez új alapokra helyezheti a magyar–amerikai viszonyt.
Rod Dreher, a „Live Not by Lies” című könyv szerzője, hangsúlyozta: Magyarország mára olyan példává vált az amerikai jobboldal számára, amely megmutatja, miként lehet határozottan fellépni a woke ideológiával szemben.
Dreher szerint Orbán Viktor „megelőzte a nyugatot” azzal, hogy felismerte: a nyugati liberális intézmények politikai szereplőkké váltak, és velük szemben politikai válaszokra van szükség. Trump és kormánya most tanulja ezt a leckét.
A konzervatív gondolkodók egyre inkább Budapestet tekintik szellemi menedékhelynek. Mint elhangzott, „itt lehet nyugodtan konzervatívként gondolkodni, írni, vitázni – anélkül, hogy zaklatás érné az embert”, ami ma már az Egyesült Államokban sem magától értetődő. A Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a Scruton Kávézó és más intézmények révén Budapest „a nyugati konzervativizmus új fővárosává” válhat.
A beszélgetés során szóba került a fiatal amerikai jobboldal megerősödése is. Gladden Pappin szerint a korábbi évtizedek neoliberális elitekkel szemben egy „alternatív elit” van kialakulóban, amely ipari újraépítésben, stratégiai gondolkodásban és vallási újjászületésben látja Amerika jövőjét.
A fiatal konzervatívok nemcsak politikailag, hanem kulturálisan is szakítanak a milleniál generációval: érdeklődésük a vallás, család, közösség felé fordul.
Dreher példaként említette a franciaországi hagyományos katolikus ifjúsági zarándoklatokat, illetve az Egyesült Államokban is megfigyelhető csendes ortodox reneszánszt. Ugyanakkor óvatosságra intett: a politikai sikerek hosszú távon csak akkor lehetnek tartósak, ha azok kulturális újjáépítéssel is együtt járnak.
A beszélgetés záró szakaszában a résztvevők arról értekeztek, hogyan lehetne biztosítani az amerikai–magyar kapcsolatok tartós, stabil fejlődését. Többen hangsúlyozták a kulturális diplomácia és a konzervatív médiakapcsolatok fontosságát:
Nem kell meggyőzni az amerikai jobboldali újságírókat – csak hívjuk meg őket, jöjjenek el és lássák saját szemükkel, mi történik Magyarországon.”
Rod Dreher megjegyezte: Tucker Carlson magyarországi látogatása radikálisan megváltoztatta a magyar kormány megítélését a konzervatív amerikai közönség körében. „A jobboldali influenszerekre épülő nyilvános diplomácia többet ér, mint ezer hivatalos kommüniké.”
A stratégiai gondolkodásról szólva Pappin kijelentette: „Nem rövid távra kell játszanunk, hanem intézményeket, emberi kapcsolatokat, kulturális csatornákat kell kiépítenünk a jövő számára.” Az amerikai konzervatív oldal számára most vált világossá: a liberális elit kudarcot vallott, és új értelmiségi és intézményi alapokra van szükség.
A Danube Institute beszélgetése világossá tette: a Trump-éra második felvonása nemcsak geopolitikai, hanem szellemi lehetőségeket is kínál az amerikai–magyar viszonyban. Magyarország nem csupán szövetséges, hanem példakép is lehet – különösen azok számára, akik hisznek a nemzeti szuverenitásban, a hagyományos értékekben és a józan ész politikájában.
A jövő most kezdődik – és talán Budapesten írják.
Ezt is ajánljuk a témában
A híres amerikai politológus a Mandinernek elmondta: a liberális világrendnek vége, és ami helyette jön, az egy instabil, veszélyes korszak. Magyarországnak csak egy esélye van: ne válasszon oldalt, és legyen jóban mindenkivel.
Nyitókép: ZOLTAN FISCHER / X ACCOUNT OF HUNGARY'S PRIME MINISTER VIKTOR ORBAN / AFP
Ukrajna háborúja végzetes fordulóhoz érkezett: Trump türelme elfogyott, a front recseg-ropog, a nyugati segélyek elapadnak, a hadsereg kimerült.
A Népszava Online írt hosszas elemzést a Paks 2 kapcsán.
Európa vezetése szorult helyzetben van, az amerikaiak kihátrálnak az ukrajnai konfliktusból. A válság ellenére a magyarokat támadja a Bizottság: Brüsszel kormányváltást akar.
Netanjahu és Trump a nap győztesei, de a béke nem jött el a Közel-Keletre, egyszerűen várunk a következő fordulóig. Veszprémy László Bernát írása.
Nemrég Trump szúrt oda az ukrán elnöknek.
Diogo Jotára és testvérére emlékeztek a női labdarúgó-Eb spanyol–portugál mérkőzése előtt.
A beavatkozás remekül sikerült.
Kapu Tibor a Nemzetközi Űrállomásról jelentkezett be, és megosztotta élményeit a felszállásról.
