A fiatal konzervatívok nemcsak politikailag, hanem kulturálisan is szakítanak a milleniál generációval: érdeklődésük a vallás, család, közösség felé fordul.
Dreher példaként említette a franciaországi hagyományos katolikus ifjúsági zarándoklatokat, illetve az Egyesült Államokban is megfigyelhető csendes ortodox reneszánszt. Ugyanakkor óvatosságra intett: a politikai sikerek hosszú távon csak akkor lehetnek tartósak, ha azok kulturális újjáépítéssel is együtt járnak.
A közös jövő alapjai
A beszélgetés záró szakaszában a résztvevők arról értekeztek, hogyan lehetne biztosítani az amerikai–magyar kapcsolatok tartós, stabil fejlődését. Többen hangsúlyozták a kulturális diplomácia és a konzervatív médiakapcsolatok fontosságát:
Nem kell meggyőzni az amerikai jobboldali újságírókat – csak hívjuk meg őket, jöjjenek el és lássák saját szemükkel, mi történik Magyarországon.”
Rod Dreher megjegyezte: Tucker Carlson magyarországi látogatása radikálisan megváltoztatta a magyar kormány megítélését a konzervatív amerikai közönség körében. „A jobboldali influenszerekre épülő nyilvános diplomácia többet ér, mint ezer hivatalos kommüniké.”
A stratégiai gondolkodásról szólva Pappin kijelentette: „Nem rövid távra kell játszanunk, hanem intézményeket, emberi kapcsolatokat, kulturális csatornákat kell kiépítenünk a jövő számára.” Az amerikai konzervatív oldal számára most vált világossá: a liberális elit kudarcot vallott, és új értelmiségi és intézményi alapokra van szükség.
A Danube Institute beszélgetése világossá tette: a Trump-éra második felvonása nemcsak geopolitikai, hanem szellemi lehetőségeket is kínál az amerikai–magyar viszonyban. Magyarország nem csupán szövetséges, hanem példakép is lehet – különösen azok számára, akik hisznek a nemzeti szuverenitásban, a hagyományos értékekben és a józan ész politikájában.
A jövő most kezdődik – és talán Budapesten írják.