Persze ideje volt már ennek, de arra talán senki nem számított, hogy a brit–francia–német tandem egyszerre veszíti el a kezdeményezést Ukrajnában és a Közel-Keleten.
Nem is indult rosszul az év a tavasszal Friedrich Merzcel kiegészülő Emmanuel Macron – Keir Starmer párosnak. Végre egy olyan német kancellár csatlakozott köreikhez, aki elkötelezettnek mutatkozott Ukrajna támogatására a végletekig,
valamint Németország jövőjének teljes elzálogosítására.
Az ellenségkép is világos volt: Vlagyimir Putyin orosz elnök mellé ugyanis gyorsan felzárkózott a békepártinak mutatkozó, de az Egyesült Államok Európa-politikáját mindenképpen felülvizsgálni akaró Donald Trump.
Persze nem lett volna igazi színész sem Macron, sem Starmer, ha nem kezdett volna azonnal látványos műsorba. Miután sikerült kierőszakolniuk a legendássá váló Trump–Zelenszkij- találkozót a Fehér Házban, gyorsan összeütötték a hajlandók koalícióját. Ez azért volt szórakoztató kísérlet, mert maga Starmer vallotta be az első sajtótájékoztatóján:
csak akkor fognak európai katonákat küldeni Ukrajnába, ha az amerikaiak támogatják őket.
Holott az egész hajlandók koalícióját azért kellett megszervezni, mert Donald Trump megmondta, bele a pacekba, hogy ő ugyan egy fia amerikai katonát sem fog Ukrajnába küldeni. A nyugati fősodratú sajtó mégis majdnem két hónapig elhitette a nyugati szalonok közönségével, hogy mindjárt NATO-csapatok érkeznek megvédeni Ukrajnát, és egyes, korábban elismert kutatóintézetek már a színes vonalakat is felrajzolták a térképre, hogy
a skót ezred hol fog farkasszemet nézni a gonosz orosz ejtőernyősökkel.
Miután a hajlandók koalíciójának nagy színre lépése érdeklődés hiányában elmaradt, következett a Kaja Kallas megállítja az Izrael–Irán-háborút című darab. Ebben az Európai Unió – amely mélységesen megosztott Izrael és Irán kapcsán –, illetve annak szépreményű vezetése megpróbálta rávenni Teheránt arra, hogy térjen vissza a tárgyaló- asztalhoz, és járuljon hozzá atom- programjának nemzetközi felügyeletéhez. Ezzel csupán két aprócska gond volt: az első rögtön az, hogy nem Irán állt fel a tárgyalóasztaltól (Ománban rendszeresen egyeztetett az USA-val), a második pedig az, hogy
Iránnak egyáltalán nem a számára jelentéktelen EU-val, hanem a rá valódi kockázatot jelentő Egyesült Államokkal kellett volna megegyeznie.
És miközben Genfben a három nagy EU-tagállam vezetői éppen Abbasz Aragcsi iráni külügyért győzködték, már javában zajlott az amerikai bombatámadások előkészítése – amiről az USA legfontosabb európai szövetségesei az égvilágon semmit nem tudtak.
Az előző hetekre egyértelműen a NATO-csúcs tette fel a koronát: a korábbi rituálétól eltérően ugyanis most nem Volodimir Zelenszkij elnök körberajongása és a közös szelfizés, hanem Európa és a szövetség védelme volt a fő napirendi pont. A háborúpárti európai vezetők persze igyekeztek jó képet vágni ehhez, de ma már jól látható: a pózolás kora véget ért, a blöfföket lehívták, és ha tetszik, ha nem, ebben a játszmában Európának nincsenek lapjai.
Ahhoz ugyanis gazdasági és katonai erő, valamint egészséges, hazafias társadalom kellene.
Ennek a három képességnek pedig Európa ma igencsak híján van: a gazdaságot az elhibázott szankciókkal, a katonai erőt a woke-vírussal és a lustasággal, az egészséges, hazafias társadalmat pedig a tömeges illegális bevándorlással sikerült tönkretenni.
Brüsszel lassan úton van az öltözőbe, de azért tovább erőltet szinte mindent, ami miatt ide jutottunk. Azért, hogy a történelem „jó oldalán” állhasson.
Erről azonban csak egy újabb brit mestermű jut az ember eszébe.
Mégpedig a Brian életének zárójelenete, amikor megjelenik a Júdea Népe Front Elit Öngyilkos Alakulata. És miután jól hasba szúrták magukat, az utolsó még felkiált: „Most jól megmutattuk nekik!” Ma, 2025 nyarán talán ez a kép írja le legjobban a brüsszeli politikát.
A szerző helyettes államtitkár, külpolitikai szakértő
***
Ezt is ajánljuk a témában
A magyar államháztartási hiány sehol sincs az EU-s átlaghoz képest, és hazánk kevésbé szennyezi Földanyát, mint az EU27 átlaga – tudhatjuk meg az Európai Bizottságtól. Varga Mátyás Zsolt írása.
(Nyitókép: Jim Watson/AFP)
„Készek vagyunk vállalni a felelősségünket a szövetségen belül” – mondta a belga védelmi miniszter.
Tim Judah szerint „az embereket nem lehet megvesztegetni, hogy vállaljanak gyerekeket, vagy csak korlátozottan”.
Elképesztő méreteket öltött az ukrajnai mobilizáció, a toborzók gyakran nyúlnak brutális eszközökhöz.
Teljes átalakításba kezd az elnök, fejek fognak hullani.
A hatóság emberei azon dolgoznak az Ukrán Biztonsági Szolgálattal (SZBU) közösen, hogy beazonosítsák az elkövetőt vagy elkövetőket.
Az elnök szerint néhány ostoba republikánus beleesett a demokraták csapdájába.
„Készek vagyunk vállalni a felelősségünket a szövetségen belül” – mondta a belga védelmi miniszter.
Úgy tűnik, igazi polihisztorral erősítette sorait a Tisza Párt.
