Olvasom Török Gábor nagyot ment Facebook-prognózisát, melyben leírta azt, amit úgy nagyjából mindenki érez a magyar jobboldalon: minden korábbinál erősebb és eltökéltebb, ám az O1G-paradigmából kilépni továbbra sem képes ellenzék mellett szűk többséggel győz majd a Fidesz. A választás persze olyan, mint a halott:
vagy a jót érdemes mondani róla, vagy semmit sem, mert egy elbaltázott választási prognózisnál jobban az ember nem igazán tud magából hülyét csinálni.
Ezt a kockázatot tehát nem futnám. Egy másik félmondata viszont megütött: „A Tisza leginkább a »nem működik az állam« témakörében volt sikeres, érdekük, hogy így haladjanak tovább”. Eszembe juttatta saját élményeimet is a „nem működő államról”.
Három dolog jut a „nem működő államról” az eszembe.
Az egyik – többek között az ilyen élményekért éri meg Európai Tanácsra járni – az a tömérdek brüsszeli tömegközlekedési sztrájk, amit kifejezetten a tanácsi csúcstalálkozó közlekedésileg amúgy is súlyosan terhelt időpontjában szabadít rá a helyi BKV, a STIB-MIVB az EU fővárosára nagyjából olyan súlyú közérdek miatt, hogy Jean-Philippe heti 35 helyett 32 órában vezethessen buszt 3020 helyett 3070 euróért. A belga közalkalmazottak amúgy is felháborítóan kényelmes életének még kényelmesebbé tétele érdekében vár a város népe harminceurós taxikra húsz perceket. Ilyen a nem működő állam.
Szintén eszembe jut a „nem működő államról” a hét végén lezajlott francia légiirányító-sztrájk.
Működő államban eleve nem elképzelhető problémákra – egy vicces MÁV-jegyárak helyett borsos piaci árakon működő légiközlekedési szolgáltatás alkalmazottainak ősrégi technikával kell dolgozniuk, ráadásul elégtelen létszámban – a francia légiirányítók működő államban úgyszintén nem elképzelhető megoldást adtak:
nekiálltak sztrájkolni, ezzel kiírva az európai légiközlekedésből a nyaralási szezon kezdetén több mint ezerötszáz járatot, köztük százszámra olyanokat, melyeknek sem indulási, sem érkezési oldalon nem végpontja Franciaország, csak balszerencséjükre át kell repülniük egy nem működő állam fölött. Ilyen is a nem működő állam.
A harmadik történetemet a „nem működő államról” Gavin Newsom demokrata kormányzó Kaliforniájában gyűjtöttem 2022-ben. Az Amerikai Egyesült Államok legfényesebb, kőgazdag tagállama, 2017-2018 között édes otthonom 2022-ben határozott arról, hogy 2035-re kivezeti újautó-piacáról a belső égésű motoros kocsikat, ezzel ösztönözvén az átállást az elektromos autókra. Ugyanez az állam azonban klimatikus viszonyai miatt képtelen garantálni a stabil áramellátást, így nyaranta rendszeresen korlátozza az elektromos autók töltését napközben.
Az egyszeri kaliforniai tehát megveszi az elektromos autóját, hogy megfeleljen az állam egyik rendelkezésének; majd az állam másik rendelkezésének értelmében nevezett autóját nem töltheti.
Szerintem ez az a helyzet, amikor kimondhatjuk: az állam nem működik.
Szegény, kompetens államapparátus működtetésére képtelen államokat most nem hoznék ide a szégyenpadra. Csak jelezném: „nem működő államot” a nyugati világban nem Magyarországon kell keresni. A magyar állam működik; működhetne jobban, de igen távol van a „nem működéstől”. A vonatok járnak, valamivel pontosabban, mint Németországban, cserébe negyedannyiért;
ha pedig valami késik, az bizonyosan nem azért van, mert egy elmeháborodott szakszervezetnek eszébe jutott ötven euró fizetésemelés reményében megbénítani egy metropoliszt.
A repülők repülnek, a betegeket ellátják, az iskolákban ég a villany és valamiféle tanítás folyik olyan nyelven, amelyet tanár és diák egyaránt ért – Európában ez ugye ma már nem mindenhol természetes –, ha baj van, korszerű nínósautóval érkezik tűzoltó, mentő, karhatalom. Élünk, vagyunk, működünk; üzemzavarok és minőségi problémák vannak, működő államban elképzelhetetlen, nevetséges agyrém nincs.
További sok sikert kívánok a Tiszának „a »nem működik az állam« témakörében”.
Nyitókép: Florent VERGNES / AFP
***