Ünnepelt népvezérből bukott antihős – Georgescutól búcsúzunk

Jönnek a mélyrománok – írhatta volna a román Spiró, de ritka az önreflexió (pláne az öngyűlölet) arrafelé, ahol még a leginternacionalistább ideológiák is elsősorban a nagy nemzetállami célokat szolgálták-szolgálják a felszín alatt.

A rossz kormányzás, egekbe szökő államháztartási hiány, befagyasztott fizetések és az infláció végül utolérte a sokak által mintaként emlegetett szomszédunkat, ahol megindult az a fajta erjedés, amelynek fékezetlen habzása magasba emelte a fenti történelmi kontinuitásban megképződött, elméletileg ellenérdekelt csoportok furcsa szövetségét. Amelynek magját alkották jelesül a hadsereg, sőt a volt kommunista titkosszolgálat egykori tisztjei, akiket zavart a sok amerikai katona Romániában; az utóbbiakkal elvi ellentétben, ám gyümölcsöző gyakorlati együttműködésben lévő népi ortodox egyház; a balhét és trikolort kedvelő focihuligánok csoportjai; a klasszikus szélsőjobbos legionáriusfiókák; s ezekhez csapódott utóbb a covid-káosz idején a rosszabbnál rosszabb döntésekkel felhizlalt alufóliasisakos légió, utóbb pedig egyre több mezei elégedetlen, akik úgy érezték, minden magyarországi híreszteléssel ellentétben hazájuk minden, csak nem „bezzegország”.

Ennek az egész történetnek pedig volt egy szimbolikus pillanata, amikor a román mélyállam is rádöbbent, micsoda szörnyet sikerült teremteni: ez nem volt más, mint az a pillanat, amikor az úzvölgyi sírgyalázó operettpogromból született Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) egykori miniszterelnök-jelöltje, Călin Georgescu minden előzetes várakozások ellenére tavaly november 24-én megnyerte a román elnökválasztás első fordulóját.

Georgescuról ekkor keveset lehetett tudni; az persze megvolt róla, hogy az AUR kormányfőjelöltje volt 2020-ban és ’21-ben is, meg körülbelül az, hogy a Hitler-csatlós Ion Antonescuról és a fasiszta legionáriusvezér Corneliu Zelea Codreanu méltatása miatt 2022-ben az AUR-nak is kényelmetlenné vált, ezért kizárták a pártból.

A kis Călin igazi mérnök-kádergyerek volt: édesapja mérnök-agronómus, édesanyja a Ceausescu-rendszer mezőgazdasági miniszterének titkára volt; ott nőtt fel az egykori királyi, jelenlegi elnöki palota árnyékában, élte a rendszer kegyeltjeinek középosztálybeli életét.

Bukarestben végezte egyetemi tanulmányait a Bukaresti Agrártudományi és Állatorvosi Egyetemen, majd a kor Romániájában kissé atipikus módon az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban kapott megbízásokat, noha bevallása szerint se ő, se édesapja nem volt a Román Kommunista Párt tagja (anyukáról ezekben a saját bevallásokban ritkábban esett szó, ráadásul volt évfolyamtársai részéről felmerült, hogy Georgescu a Securitaténak jelentett).

Ám ahelyett, hogy belezöldült volna a vonatkozó szakpolitikába, vagy megmaradt volna háttérben mosolygó, szimpatikus bácsinak, Georgescu finoman szólva is kezdett különutas politikát folytatni. Számos összeesküvés-elmélet népszerűsítésében részt vett, kikelt többek között

• a császármetszés (elszakít Istentől)
• a politikai pártok (az ideális az lenne, ha nem lennének többé, „mint régen”)
• a szépségszalonok (az őzek sem járnak hajat vágatni vagy hajformázásra)

ellen.

A szélsőjobbos-ortodox fordulatot, ami az oltásellenesség és a régi román katonaerényekre való rátalálása segítségével aztán a Covid adta végső lökéssel az AUR ölelésében találta magát.

Eddigre már nagyjából sikerült lerombolnia szakpolitikusi imázsát, bár igyekezett pozicionálni magát politikai téren, kritizálva a NATO- és az EU-tagságot, dicsérve Vlagyimir Putyin orosz elnököt, Donald Trump amerikai elnököt és a román nacionalisták furcsa szokásához híven Orbán Viktort, ezzel jószolgálatot téve a nyugati mainstreamnek, amely pedig előszeretettel mossa össze a számára nem kedves magyar kormányfőt az orosz autokratával és amúgy a román szélsőségekkel.

A magyarokkal szemben viszonylag ritkán foglalt állást, de azért megtette, ami tőle telt: arról fantáziált, hogy a magyarok majd felgyújtják a házát, illetve rögzítette, hogy a kisebbségek jobban tennék, ha nem kérnének jogokat, miután földet és vizet kaptak Romániától.

Az elnökválasztás eredményeinek megsemmisítését sokan félszívvel ünnepelték – mégis csak erővel nyúltak bele az állam működésébe, és magyar szempontból Georgescu inkább csak habókos, mint ellenséges figurának tűnt, bár ezen kétségkívül igen hamar változtatott volna, ha a politikai dinamikák úgy kívánják.

Hogy végül az Alkotmánybíróság leszedte, sőt az újra kiírt elnökválasztásokon való indulását is megakadályozta, felszította a tiltakozás lángját. A többi is közismert: jött George Simion, az utolsó talpon maradt radikális jelölt, aki felvette Georgescu zászlaját. Georgescu jobb híján pedig beállt mögé, mellé, hozzá, miközben folyamatosan harcolt a hatóságokkal.

• Börtönnel fenyegette meg az alkotmánybírákat
• februárban a bukaresti utcáról állították elő a rendőrök,
• március elején házkutatásokat tartottak nála 
• március 9-én pedig felfüggesztette elnökjelöltségét a következő elnökválasztásra is, fellebbezését pedig elutasították, továbbá hatósági felügyelet alá helyezték.

Simion időközben belemasírozott egy még otthon kimagyarázható vereségbe az elnökválasztás második fordulójában május 18-án.

Georgescu pedig bejelentette: visszavonul az aktív politizálástól, a továbbiakban pedig családjának szenteki az életét.

Pontosabban: nem akar egyetlen párt élére sem állni, vagy saját politikai mozgalmat alapítani, és ebben a helyzetben nem akar semmilyen állami tisztséget betölteni – azért hozzáfűzte: ebben a helyzetben.

Nyitókép: Daniel MIHAILESCU / AFP