Megszólalt a külügyi szakértő az ukrán kémbotrány után: Ukrajna és Magyarország viszonya mélyponton

Mint ahogyan a Mandiner is többször hírt adott róla, napok óta tart az ukrán–magyar kémbotrány. Mint ismeretes, előbb az ukrán biztonsági szolgálat (SZBU) azt állította, hogy leleplezték a magyar katonai hírszerzés Ukrajna ellen kémkedő hálózatát, amely a kárpátaljai régió katonai biztonságával kapcsolatos információk gyűjtésére, a terület védelmi rendszerének feltérképezésére és a lakosok társadalmi-politikai nézeteinek vizsgálatára jött létre. Az akció keretében Kárpátalján két feltételezett magyar ügynököt letartóztattak, akiket az SZBU állítása szerint egy már korábban azonosított magyar katonai hírszerző tiszt irányított. 

A magyar kormány, illetve Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter minderre azonnal csattanós választ adott, felhívva rá a figyelmet, 

„Most a legújabb, magyarok ellen indított lejárató akciónak is pontosan az az oka, mint az eddigieknek. Mi, magyarok békét akarunk, nemet mondunk a háborúra, nem szállítottunk soha fegyvert Ukrajnának, és nem is fogunk, és nem engedtük, és nem is engedjük azt, hogy belesodorjanak minket, belesodorják Magyarországot ebbe a háborúba” – mondta, majd arra is rámutatott, hogy a magyar emberek ráadásul most éppen döntést készülnek hozni arról, Ukrajna tagja lehet-e az Európai Uniónak.

Ezután bejelentette, hogy hazánk kiutasított két, Ukrajna budapesti nagykövetségén diplomáciai fedésben dolgozó kémet, miután a magyar hatóságok bizonyítékot találtak titkosszolgálati tevékenységre.  

– indokolta meg az akciót Szijjártó Péter.

Mindezzel összefüggésben péntek késő délután a TEK a budapesti belvárosban elfogott egy ukrán állampolgárt, akivel szemben az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság kémtevékenység miatt beutazási és tartózkodási tilalmat rendelt el. A középkorú férfit még az éjszaka folyamán kitoloncolták Magyarország területéről, mert tevékenysége a hivatalos álláspont alapján nagy mértékben veszélyeztette hazánk szuverenitását. A férfi korábban diplomáciai fedésben dolgozott, de hivatalos státusza már megszűnt.

„Az ilyen ügyekben nehéz a teljes igazságot megállapítani, hiszen a közvélemény nyilvánvalóan nincs birtokában azoknak az információknak, amelyek az ehhez hasonló eseményeket egészében meg tudnák világítani. Csak azt tudjuk, amit az adott titkosszolgálatok vagy hivatalos személyek közzétesznek, így érdemes kellő óvatossággal viseltetni az összes fél állításaival szemben” – véli Seremet Sándor, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója, az Eurázsia Központ szakértője.

A szakértő szerint ezek a folyamatok attól is nagyban függenek, az adott országoknak egyébként milyen a kapcsolata. Az ukrán–magyar viszony köztudottan nem túl rózsás egy ideje, még ha tavaly történtek is elmozdulások az enyhülés felé. Létrejött például az Orbán–Zelenszkij-találkozó, ahogy Szijjártó Péter is találkozott Andrij Jermakkal, a kijevi elnöki hivatal vezetőjével, Magyarországon iskola nyílt az ukrán gyerekeknek – kicsi lépések, de próbálták valamelyest enyhíteni a két ország hűvös viszonyát.

„A mostani kémügy nyilván újabb visszalépést jelenthet e téren. És kockázatos is százszázalékos biztonsággal kijelenteni róla bármit, annál is inkább, mert ismétlem, nem vagyunk a teljes információ birtokában. Az üzenetek és a reakciók egyébként szinte ugyanazok mindkét oldalon: 

– int óvatosságra a szakértő. 

Ezt az óvatosságot azért is látja szükségesnek, mert a hasonló elhárítási játszmák, feszültségek, leleplezési törekvések „természetesek” az egymással nem túl jó viszonyban lévő országok között, pláne, ha az egyik hadban áll, és így élesebb és éberebb tevékenységet folytat annak érdekében, hogy a biztonságát minél jobban megpróbálja a saját kezében tartani.

Az ukrán–magyar viszony közeljövőbeli alakulása kapcsán kifejti, ez utána az eset – és eleve az Ukrajna uniós csatlakozása körüli viták után – nincs túl sok ok a bizakodásra.

„Ukrajnának megvannak a maga külpolitikai céljai, ezen belül az egyik legfontosabb, hogy minél előbb csatlakozhassanak az EU-hoz. Magyarország álláspontja ebben viszont szilárdan és következetesen eltér nemcsak az ukrán, de az összeurópai állásponttól is; ez fundamentális kérdés mindkét fél számára. Mivel az adott körülmények között nehéz lenne bármelyiküknek megváltoztatni az ezzel kapcsolatos véleményét, a hűvös szembenállás a két ország között még jó darabig garantált. Ehhez járulnak még az egyéb rétegződő problémák, például az ukrajnai magyar közösség helyzete, 

– szögezi le Seremet Sándor.

Úgy vélekedik, a legalább időleges enyhüléshez meg kell keresni azokat a rövid távon elérhető közös célokat, akár határon átnyúló együttműködések, támogatások formájában, amelyek kézzelfogható eredmények felmutatásával elsősorban az állampolgárokat érintik, az ő életminőségüket, -körülményeiket javítják Ukrajna-szerte. Csak ily módon érhető el, hogy az átlag ukrán ember ne érezzen ellenszenvet egy átlag magyar ember iránt, és fordítva. 

„Hiszen mégiscsak a legnagyobb szomszédunkról van szó, mindenkinek jobb volna, ha egy értelmezhető, konstruktív együttműködő partnerség lenne az országaink között.”