Mi Amerika érdeke az India–Közel-Kelet–Európa Gazdasági Folyosó (IMEC) projektben való részvételben? Milyen geopolitikai előnyökkel járhat ez Kínával rivalizáló gazdasági együttműködés? Visszaszerezheti-e Washington globális vezető szerepét a soft power révén? Amerikai politikai elemzőt kérdeztünk.
Daniel F. Runde alelnök és a Jólét és Fejlődés Projekt (PPD) igazgatója a Center for Strategic and International Studies elemzőközpontnál. Vezető pozíciókat töltött be az USAID-nél és a Világbank-csoportnál, tagja a Külkapcsolatok Tanácsának (Council on Foreign Relations) és a Bretton Woods Bizottságnak, előzőleg pedig két amerikai kormányzati tanácsadó bizottságnak is elnöke volt: az USAID-del kapcsolatos testületnek, illetve az amerikai EXIM Bank afrikai projektjeit felügyelő bizottságának. Runde közpolitika szakon vlgzett a Dartmouth College-ban és a Harvard Egyetemen.
Az amerikai politikai elemzővel a Danube Institute IMEC-kezdeményezésről szóló konferenciáján beszélgettünk.
***
Mi Amerika érdeke az India–Közel-Kelet–Európa Gazdasági Folyosó (IMEC) projektben való részvételben?
Nos, Biden elnök kezdettől fogva támogatta az IMEC-et, és Trump elnök is ugyanígy tett. Tehát mindkét nagy párt úgy ítélte meg, hogy érdekében áll a regionális együttműködés. Az IMEC nem jöhetett volna létre a következő események nélkül: Európa újraegyesítéséhez szükség volt a berlini fal leomlására, aztán szükség volt az Ábrahám-megállapodásokra is, amelyeket Trump elnök az első elnöksége idején hozott tető alá, és minden támadhatóságával együtt az Európai Unió projektje is nagyon fontos szerepet játszott. Ha Magyarországot, vagy Kelet-Európát nézem, az együttműködések és a jólét jelentős részét az Európai Unió hozta el számukra. Végül India felemelkedése és a közel-keleti középhatalmak, Izrael, az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia átalakulásai is hozzájárultak az IMEC későbbi körvonalazódásához.
Amerika érdeke az, hogy alternatívát találjon Kínával szemben. Ismerem a geopolitikai és geoökonómiai érveket, de szükségünk van egy tisztán kereskedelmi érvre, amely fenntartja az Egyesült Államok érdeklődését az IMEC iránt. És ez még nem állt össze. Meg kell alkotnunk egy ütemtervet és egy listát arról, hogy mit kell valójában tennünk. A középhatalmaknak, vagyis Magyarországnak, Indiának, Izraelnek, Olaszországnak és az Egyesült Arab Emírségeknek is szerepük kellene legyen ebben.
Az amerikai érdek az, hogy alternatívát találjon a kínai „Egy övezet, egy út” kezdeményezésre,
hogy lehetőségeket teremtsen a kereskedelem, az amerikai munkahelyteremtés, az amerikai munkavállalók számára, valamint hogy békét és jólétet hozzon el azon népek számára, amelyek között korábban feszültségek voltak, beleértve Izraelt és a Közel-Kelet államait.
Ha földrajzilag nézzük a projektet, akkor az egy kereskedelmi folyosó Indiától a Közel-Keleten át Európáig, de Amerika egy óceánnal arrébb fekszik ettől. Szóval hol van ebben a projektben Amerika fizikailag és kereskedelmileg?
Ha belegondolunk, a konnektivitás magában foglalja a vasutat, az energiautánpótlást, beleértve a földgáz-szállításokat is, az utakat, a digitális technológiát és sok más olyan elemet, amelyek hihetetlen üzleti lehetőségeket kínálhatnak az Egyesült Államok számára termékei és szolgáltatásai értékesítésére. Nyilvánvalóan van egy geopolitikai szempont, de jól kell végeznünk a munkánkat, üzleti lehetőségeket kell teremtenünk. Úgy gondolom,
Magyarország jó helyzetben van ahhoz, hogy segítsen ennek megvalósításában, mivel kapcsolatai vannak szerte a világon,
jó viszonyt ápol az Egyesült Államokkal mint EU- és NATO-tagállam. A végső érdek nem pusztán geopolitikai, hanem kereskedelmi érdek is.
Ön említette Magyarországot és a konnektivitást, amely egyébként a magyar kormány hivatalos külpolitikai stratégiája. Jó pozíciót foglalt el Magyarország a változó világrendben?
Szerintem Magyarországnak meg kell fontolnia az összeköttetési lehetőségeket, akár a középső folyosón keresztül, amelyet Transz-Kaszpi folyosóként is említenek, és amely Közép-Ázsiát a Kaszpi-tengeren át Azerbajdzsánnal, majd azt a Fekete-tengeren keresztül Európával köti össze. Magyarország érdeke, hogy békemegállapodás szülessen Ukrajna és Oroszország között. Ott van még az észak-déli összeköttetés is, a Három Tenger kezdeményezés, és amennyiben Magyarország részese lehet, ez is fontos tényező. Trieszt is potenciális stratégiai csomópont, összeköttetés lehet, amely Olaszországban fekszik, de egykor az Osztrák-Magyar Monarchia része volt, és elég közel van Magyarországhoz. Tehát
a konnektivitás egy nagyon jó politika Magyarország részéről, és egyben egy tágabb külpolitikát is felvázol Ázsia, Afrika és Latin-Amerika vonatkozásában.
Úgy gondolom, hogy Magyarország egy kicsi, de fontos és jelentőségteljes ország, amelynek konnektivitási stratégiája egy okos lépés.
Az amerikai kormányzat szempontjából a kínai-magyar kapcsolat érzékeny ügy lehet. Az IMEC projekt pedig minden jel szerint egyfajta alternatívája a kínai Selyemút kezdeményezésnek. Rivális kereskedelmi útvonal épül, vagy ez a két projekt párhuzamosan is létezhet?
Azt gondolom, hogy az Egyesült Államok és Kína között feszült és nagyon karcos viszony várható. A világ menetét a nagyhatalmi versengések szemüvegén keresztül fogjuk szemlélni. Sajnos ezt az időszakot vélhetően a második hidegháborúként fogják majd jellemezni. Trump elnök nemrégiben bejelentette, hogy esély van a kereskedelmi kiegyezésre Kínával, és ez nagyszerű hír. Senki sem akar háborúba keveredni Kínával. Reméljük és imádkozunk azért, hogy Kína ne támadja meg, ne vágja el fizikailag Tajvant. Magyarországnak fontos szerepe lehet abban, hogy üzenetet küldjön Kínának: „Kérjük, ne támadják meg Tajvant!”, tekintve, hogy jó kapcsolatokat ápol Kínával.
Nem akarunk egy olyan világot, amelyben minden ország első számú kereskedelmi partnere Kína.
Nem akarunk egy olyan világot, ahol a normákat és a szabályokat Kína határozza meg,
és ahol Kína átfogó hegemón befolyással bír. Szerintem azok az országok, amelyeknek számít a vallásszabadság vagy a gazdasági szabadság, és nem szeretik a kommunizmust – mindez jellemzi Magyarországot és az Egyesült Államokat is –, nem akarhatnak egy olyan világot, amelyet egy kommunista párt irányít, amely elnyomja a vallást, kontrollt gyakorol a szólás-, a vallás- és az egyesülési szabadság fölött. Mindezek után a nagy probléma az, hogy az „Egy övezet, egy út “kezdeményezés egy nagyszerű ötlet. Ez egy nagy, pozitív, előremutató program, amely emberek milliárdjainak reményeit és törekvéseit tükrözi. Több mint 100 ország csatlakozott ehhez, mert ez egy nagyszerű ötlet. Bárcsak az Egyesült Államoknak is eszébe jutott volna.
Az IMEC is ilyen projekt lehet.
Talán. Valami húst fel kell pakolni a csontokra, el kell végeznünk a munkát.
Egy szakértő ezt írta az IMEC-ről és az amerikai érdekről: „Ez egy stratégiai lehetőség az Egyesült Államok számára, hogy fenntartsa befolyását, és egyúttal megnyugtassa partnereit Kína növekvő befolyása közepette a régióban”. Pontos megfogalmazás?
Reméltem, hogy azt fogja mondani, hogy ezt én mondtam.
Mondhatta volna, hiszen egy könyvet írt erről.
Bizony, The American Imperative: Reclaiming Global Leadership through Soft Power a címe. A CSIS-nél rengeteget dolgoztunk a fizikai infrastruktúra és a fejlesztési finanszírozás terén. Azt mondanám, hogy az ön által felolvasott idézet igaz, de azt hiszem, ahhoz, hogy fenntartsuk az érdeklődést, segítségre lesz szükségünk. Magyarország, Izrael, az Egyesült Arab Emírségek, Olaszország, Szaúd-Arábia segítségére. Kereskedelmi indokokat kell találnunk. Mekkora az infrastruktúra, a fizikai projektek mérete? Milyen üzleti társulási lehetőségek rejlenek benne? Milyen kereskedelmi előnyei vannak az IMEC-nek? Tudjuk-e csökkenteni a kereskedelem költségeit? Üzleti és kereskedelmi érveket kell felhoznunk a projekt mellett.
Én azt szeretném, ha az Egyesült Államok a következő 100 évben is vezető hatalom maradna.
Nem szeretném, hogy Kína vezesse a világot. És azt gondolom, hogy Magyarország sem szeretné, ha Kína vezetné a világot.
Kína azonban olcsó és gyors szolgáltatásokat kínál a fejlődő országoknak. A könyve címe magyarul: Az amerikai szükségszerűség: a globális vezető szerep visszaszerzése a soft power révén. Mit kínálhat Amerika a fejlődő országok számára annak érdekében, hogy visszaszerezze globális vezető szerepét?
Ez a kérdés teljesen jogos. Lehetővé kell tennünk, hogy egy meggyőzőbb ajánlatot adjunk nekik. De mi, az Egyesült Államok, ezt nem tudjuk egyedül megtenni. Barátokra, partnerekre van szükségünk. Szóval azt hiszem, az IMEC-nek egy kollektív munkának, egy kollektív feladatnak kell lennie. Igaza van, a kínaiak valóban gyorsabban és olcsóbban termelnek, de nem felelnek meg a minőségi előírásoknak. Nem harcolhatunk a valami ellen a semmivel. Mi lehet tehát a mi valamink? Az IMEC lehet az, de ehhez sok munkát kell beletennünk, mert ez egy nagyszerű kezdeményezés.
Beszélnünk kell még Indiáról, a következő felemelkedő hatalomról is, amely nem foglal állást a Nyugat és a Kelet közötti konfliktusban, barátságban akar lenni az Egyesült Államokkal, Oroszországgal és Kínával is. Amerika az IMEC projekttel közelebb akarja hozni Indiát a nyugati szövetségi rendszerekhez? Ez az oka annak, hogy az Egyesült Államok geopolitikailag támogatja ezt a projektet?
Azt hiszem, egyre növekvő és tartós amerikai érdeklődés mutatkozik az Indiával való kapcsolatok elmélyítése iránt.
Van törekvés arra is, hogy megtalálják a módját, miként vehetne részt India nagyobb befolyással a nagy globális problémák megoldásában.
Akár a Quad, akár más együttműködések révén. Tehát az IMEC logikus folytatása ennek a közel 20 éve tartó folyamatos erőfeszítésnek. A Bush-kormányzat óta tartanak ezek az erőfeszítések, Obama elnök, Trump elnök és Biden elnök is ugyanezt tette. Úgy gondolom, India fontos szerepet játszhat, és fontos szerepet is kell játszania.
Az utolsó kérdésem az IMEC két, valójában három még nem említett szereplőjéről szól: Szaúd-Arábiáról, az Egyesült Arab Emírségekről és Izraelről. Ezekkel az államokkal akart az előző Trump-kormányzat új szövetséget létrehozni a Közel-Keleten, egy szunnita iszlám-amerikai-izraeli koalíciót az iráni befolyás ellensúlyozására. Van egy nagyobb kép itt?
Az első Trump-kormányzat egyik nagy hagyatéka az Ábrahám-megállapodások kivitelezése volt. Ha Trump elnök nem tett volna diplomáciai erőfeszítéseket, az Ábrahám-megállapodás
ok nem jöttek volna létre. Számos közel-keleti ország között ma békemegállapodások vannak
A nagy főnyeremény egy Izrael és Szaúd-Arábia között létrejövő Ábrahám-megállapodás lenne. Ez sokat dobna az IMEC projekten is,
szorosabb regionális összeköttetést tenne lehetővé a Közel-Keleten. Voltak más változások is, például Szíriában, vagy az elmúlt évtized reformjai Szaúd-Arábiában. Tehát az Ábrahám-megállapodások nagyon fontosak, és az izraeli gazdaság ereje és dinamizmusa, az izraeli innováció és technológia a világ egyik csodája. A Közel-Kelet változik, és remélem, hogy békemegállapodás születik Izrael és Szaúd-Arábia között. Ez nagy lökést adna a regionális összeköttetések és a kereskedelem számára. Úgy gondolom, hogy a béke érdekében nem csak geopolitikai, de gazdasági érveket is fel kellene hoznunk.
--
Az interjú a Danube Institute, a Hungarian Conservative és a Mandiner együttműködésében jött létre, és a Danube Lectures videó podcast adásának szerkesztett leirata.
Az eredeti interjút itt nézheti meg:
Fotó: Balog Benedek / Danube Institute
Ezt is ajánljuk a témában
Az India–Közel-Kelet–Európa Gazdasági Folyosó (IMEC) kiépülése esetén alapjaiban változtathatja meg a világkereskedelmet, három kontinenst kötne össze, és Amerika lenne a negyedik nevető fél. Bill Cortese republikánus stratégiai elemzőt, Elise Stefanik amerikai képviselő volt főtanácsadóját kérdeztük a megaprojektről.
--
„Az Európai Bizottság egészen egyszerűen nem alkalmas a feladatának az ellátására” – jelentette ki Szijjártó Péter.
„Ha tömeggyilkosok mondanak köszönetet önöknek, akkor a történelem rossz oldalán állnak” – fogalmazott az izraeli miniszterelnök.
Magyarország számára sem ismeretlen ez a forgatókönyv.
Lesz következő forduló, de nem a Vatikánban.
Több mint két évszázad után eltűnik az ikonikus érme...
A bukás nem borítékolható, de az biztos, hogy rendkívül nehéz dolga lesz a megújulás ígéretével elnöki széket nyerő Nicușor Dannak.
Mindeközben a Liverpool legendáját kiállították profi pályafutása utolsó mérkőzésén.
A Trump-adminisztráció azzal vádolja az egyetemet, hogy antiszemita és „terroristapártoló” tevékenységet folytat.
