Megismétli magát a történelem: újra magyarokat vertek Romániában

„Nem vagyok hajlandó elfogadni azt az érvelést, hogy ezek csupán elszigetelt esetek. Nem!” – jelentette ki Kelemen Hunor.

Kolozsvár a multikulturalizmus mintavárosának hirdeti magát, miközben közpénzből tartja el a gyűlölet melegágyát jelentő focicsapatot.
Kolozsvár polgármestere, Emil Boc napokig hallgatott, miután magyar fiatalokat vertek meg a város utcáin – kizárólag azért, mert magyarul beszéltek.
A város, amely a multikulturalizmus mintapéldányaként hirdeti magát, most éppen e kirakatkép darabjaira hullik.
Az eset nemcsak a helyi magyar közösséget sokkolta, hanem rámutatott arra is, milyen mélyre ható problémák lappanganak a kincses város felszíne alatt. A tiltakozók – többségük fiatal – békés demonstrációt tartottak, figyelmeztetve: ma Kolozsváron nem a nemzetiségi hovatartozás, hanem a gyűlölet az, ami igazán megosztja az embereket – írta meg a Krónika.
Ezt is ajánljuk a témában
„Nem vagyok hajlandó elfogadni azt az érvelést, hogy ezek csupán elszigetelt esetek. Nem!” – jelentette ki Kelemen Hunor.
A történet kulcsa a foci – pontosabban a stadionokból kitörő, társadalmilag elfogadott agresszió, amelyet politikai közöny és cinkos hallgatás táplál. A Universitatea Cluj („U”) szurkolói körében régóta elfogadott a magyarellenes hangulatkeltés, sőt:
a klubot, amely Boc polgármester kedvence és városi pénzből él, rendszeresen nacionalista hevület lengi körül.
Az ellenségkép világos: a CFR, a „magyarok csapata”, amelyet egykor egy magyar üzletember emelt fel.
A polgármester – aki egyben a klub tulajdonosa is – nem lépett fel a gyűlölet ellen, sőt, dicsérte a „jó hangulatú” meccset és a „normális” városi légkört, miközben már mindenki tudta: magyar fiatalokat támadtak meg brutálisan a mérkőzés után.
A kérdés tehát egyszerű, de súlyos: lehet-e egy várost a multikulturalizmus felkent fővárosaként bemutatni, miközben közpénzből tartanak el egy klubot, amelynek ultrái rendszeresen hergelnek, és néma cinkossággal asszisztálnak az etnikai alapú agresszióhoz?
Lehet-e „békés együttélésről” beszélni, miközben az egyik közösségnek az utcára kell vonulnia, hogy ne félelemben éljen a saját anyanyelvén?
És legfőképpen: lehet-e elhinni bármit egy olyan vezetőtől, aki hallgat, mikor kiállni kellene, és akinek inkább a gyűlölet melegágyát jelentő lelátó a szívügye, mint a város minden polgára?
Ezt is ajánljuk a témában
A román hatóságok szerint a magyarverés csak futballbalhé, nem gyűlölet – a valóság ezzel szemben jóval sötétebb képet fest.
Nyitókép: Flaviu Buboi / AFP