Merz máris zsákutcába tart

„A baloldalnak vége. Nincs többé baloldali többség, és nincs többé baloldali politika Németországban” – mondta Friedrich Merz, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) kancellárjelöltje a hivatalos kampányzárón a müncheni Löwenbräukellerben. Ha most néhány hét távlatából visszatekintünk a választásra, valamint a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták koalíciós tárgyalásaira, azt láthatjuk: Németország egyértelműen a jobboldalra voksolt – a Kereszténydemokrata Unióra és a Bajorországi Keresztényszociális Unióra (CSU), valamint az Alternatíva Németországért (AfD) pártra –, mégis baloldali kormányt kap. Ha meg akarjuk érteni, miből fakad a választói elégedetlenség, és miért azok a pártok erősödnek meg, amelyeket ki akarnak szorítani a politikai színtérről, elég, ha végigkövetjük, mi történik Németországban.

Friedrich Merz zsákutcába került. Mindjárt az elején sok milliárd eurós adósságcsomagot vállalva kedveskedett a szociáldemokratáknak (és a zöldeknek), minden biztosíték nélkül beleírva ezt az alaptörvénybe, most pedig a baloldal jóindulatától függ, illetve attól, hogy milyen engedményeket tesznek az Európai Uniónak. A szocdemek azonban mit sem törődnek ezzel, támadásba lendülnek a politika minden területén. És mi történik, ha valakinek csak egy koalíciós partnere van? Kiszolgáltatott helyzetbe kerül, kérnie kell. Még a munkaadók hatalmas szövetsége is megírta a kancellárjelöltnek, hogy most teljesítenie kell, éspedig három területen: a nuk­leáris energia, a migrációs politika és az adók terén – e három fogja eldönteni Friedrich Merz sorsát.