Az Afrikai Unió több alkalommal is tiltakozott, mivel addig kizárólag afrikai személyek ellen emeltek vádat, köztük két hivatalban lévő államfő ellen is. A feszültségek odáig fajultak, hogy 2016-ban Burundi, Dél-Afrika és Gambia kilépési szándékukat jelentették be. Bár utóbbi kettő később visszakozott, a vita rávilágított a kontinens és a bíróság közötti mély törésvonalakra. Burundi, amely végül valóban távozott, úgy fogalmazott: az ICC a külföldi hatalmak politikai eszköze, amellyel az afrikai kontinensen bárkit eltávolíthatnak a hatalomból.
2018-ban Paul Kagame, Ruanda elnöke is bírálta az intézményt, amiért az kizárólag Afrikára koncentrál, míg más régiókban nem képes érvényt szerezni az igazságnak. A kritikusok szerint az ICC működésében meghatározó a eurocentrikus szemlélet, vagyis a bíróság döntései és eljárásai túlnyomórészt európai perspektívát tükröznek, ami hozzájárul a globális igazságszolgáltatás egyenlőtlenségéhez. Európából nézve ez nehezen érthető bírálat, hiszen a kontinens egyetemesnek tekinti a jogot. Ugyanakkor Awol Kasim Allo etióp jogászprofesszor, a Keele Egyetem oktatója így fogalmaz:
Ezzel a gondolatmenettel nem az a probléma, hogy szükségszerűen téves, hanem az, hogy elhomályosítja a nemzetközi jogrend összetett gyarmati hagyatékát, valamint a globális dél elidegenítését és kifelejtését a globális rend történetétől.”