A magyar címert sem kímélte az amerikai történész: „Magyarország nem olyan jó hely, mint amilyennek tűnik”

Anne Applebaum cikkében a Trianon-emlékművet „nacionalista gicsként” emlegeti.

Anne Applebaum legújabb cikke ismét Magyarországot támadja. Orbán Balázs világos választ ad: a valóság nem illik a globalista narratívába, és ez az, ami igazán fáj a nyugati véleményformálóknak.
Anne Applebaum ismét tollat ragadott, hogy megszégyenítse Magyarországot – csak éppen a valóság már megint közbeszólt. Legújabb írása nemcsak egy országot sért, hanem minden értelmes olvasót is, aki még képes megkülönböztetni a politikai kliséket a tényektől.
Orbán Balázs X-bejegyzéseiben nem kertel: „Applebaum cikke sekélyes, elfogult, és úgy viszonyul a valósághoz, mint egy mesekönyv a történelemkönyvhöz.”
Ezt is ajánljuk a témában
Anne Applebaum cikkében a Trianon-emlékművet „nacionalista gicsként” emlegeti.
Applebaum és a hozzá hasonló „liberális gondolkodók” rendre megsértődnek, ha egy ország nem akar betagozódni a globalista fősodorba. De attól, hogy Magyarország nem hajlong Brüsszel, Washington vagy bármely „haladó” szervezet előtt, még nem válik autokráciává.
Orbán Balázs szerint a magyar álláspont világos:
nem kérünk a politikai beavatkozásból, de örömmel együttműködünk, ha az kölcsönösen előnyös.
Talán Applebaum is jobban tenné, ha egyszer végignézne egy magyar választást, mielőtt autokrata rémképeket rajzol – ahol a részvétel magas, az ellenzéki sajtó virágzik, és a legitimitást nem Soros-alapítványok, hanem választópolgárok adják.
Családpolitika, gazdasági növekedés és sajtószabadság – ezek lennének a diktatúra jelei?
A miniszterelnök politikai igazgatója folytatta:
miközben Nyugat-Európa recesszióval, migrációs káosszal és energiaárrobbanással küszködik, Magyarországon erősödik a gazdaság, csökken az infláció, és az uniós legalacsonyabb energiaárakkal élhetnek a családok.
„És igen – nálunk a fiatalok és az édesanyák adómentességet kapnak, nem genderképzést és LMBTQ-kvótát.” Valahogy ezek a tények mindig kimaradnak Applebaum narratívájából.
Helyette jön a szokásos mantra: „szuverenitás = korrupció”, „konzervativizmus = veszély”. De érdekes módon a legnagyobb befolyásolási botrányt, az USAID-féle külföldi politikai pénzcsapokat, nem említi.
Kényelmetlen lenne beismerni, hogy a liberális beavatkozás nem mindig „demokratikus segély”.
A magyar modell a valódi alternatíva – és ez bántja őket a legjobban
Orbán Balázs a bejegyzéseit azzal a gondolattal végzi, hogy Magyarország nem rendszerhiba, hanem rendszerkritika.
A magyar modell nem a „Brüsszel vagy Moszkva” logikáján alapul, hanem a nemzeti identitáson, családon, kultúrán és intézményes stabilitáson.
Szerinte talán ez zavarja legjobban a nyugati liberális elitet: hogy van egy ország, amely működik másként – mégis működik. Sőt, sikeres. Ha pedig valakit igazán idegesít a magyar út, az talán nem a demokráciát félti, hanem a saját ideológiai egyeduralmát.
Kapcsolódó vélemény
Magyarország trendfordító képessége miatt vált veszélyessé a nyugati fejlettek számára, akik érzik, kicsúszik a kezükből az irányítás, amelyhez még mindig ragaszkodnak.
Nyitókép: Martin Meissner / AFP