Egy másik posztjában a politikus odáig merészkedett, hogy kijelentette:
már az Európai Parlament főtitkára folytatja a vizsgálatot, de szükség esetén kérni fogjuk a francia rendőrség bevonását,
hogy a fideszes bűnözőket minél könnyebben le lehessen buktatni. Itt ugye nem Polt Péter »nyomoz«. Azon az osztályon, ahol a nevem a dokumentumra került, két magyar is dolgozik…”
Március 13-án pedig egy „rendkívüli sajtótájékoztatót” tartott Tarr Zoltánnal közösen, ahol „példátlan eseményről” beszélt. (Nem véletlenül, hiszen – nagy igazság, egyik EP-közeli forrásunk sem látott még ilyet – valóban példátlan az eset.) Leszögezte, hogy senki sem emlékszik olyan esetre, amikor egy EP-képviselő aláírása az ő tudta vagy beleegyezése nélkül került volna bármilyen javaslatra.
Bejelentette itt Magyar, hogy a Néppárt hivatalos vizsgálatot kezdeményezett, a frakció főtitkára írt egy levelet az „EP-vezetőinek”, hogy a felelősöket nevezzék meg, az eset meg „egy szimpla közokirat, vagy magánokirat hamisítás” – jegyezte meg a jogász végzettségű politikus, majd jelezte, hogy ha kell, a francia rendőrség segít, ugyanis „mi nem elégszünk meg egy ilyen kis szimpla, bürokratikus vizsgálattal, nyilván nem véletlenül történt, ami történt”.
Tarr Zoltán leszögezte, hogy a Néppárt vezetése megállapította: a párt részéről nem történt hiba. Az viszont nem tetszett neki, hogy a hír ilyen gyorsan söpört végig a magyar médiában.
A sajtótájékoztató végén Magyar arra kérte Roberta Metsolát, hogy „nyilvánosan fejezze ki az adminisztráció részéről a bocsánatkérését, hogy ilyen megtörténhetett”, és vonja felelősségre a fideszes EP-képviselőket, mert szerinte ők tehetnek az egészről.
Arra egyébként sem Magyar, sem Tarr nem adott választ, hogy ha ennyire nem támogatják az állásfoglalást, miért nem szavaztak ellene.
Ami a színfalak mögött zajlott
Mindezek után úgy döntöttünk, hogy az eseményeket követő hét keddjén megkeressük Roberta Metsolát, hogy megtudjuk, mire jutott a vizsgálat – spoiler: nem sokra.
Metsola sajtóreferense válaszolt, és röviden megismételte főnöke plenáris ülésen tett nyilatkozatát, miszerint egy „kezelési hiba” történt, amelyet azóta kijavítottak. Arra a kérdésre azonban, hogy ez mégis hogyan történhetett, a Néppárt részéről nyújtottak-e be hibás névsort az indítványhoz, vagy épp az EP melyik szervezeti egysége végezte el az állítólagos belső vizsgálatot, illetve létezik-e bármilyen, a vizsgálatot lezáró hivatalos dokumentum – mindössze ennyit válaszolt: „Kérjük, vegye figyelembe, hogy nem áll módunkban további kommentárt fűzni az ügyhöz.”
A sajtóreferens egyetlen szóval sem említett vizsgálatot a levelezés során.
Megkerestük Alessandro Chiocchettit, az Európai Parlament főtitkárát is, hátha ő tud segíteni a kíváncsi újságíróknak. Esetében arra lettünk volna kíváncsiak, hogy valóban folyt-e vizsgálat az Európai Parlament részéről az ügyben, van-e már eredménye, illetve hogy Magyar igazat állít-e, valóban bocsánatot kért-e tőle az eset miatt, valamint személyesen felelősnek érzi-e magát az ügy kapcsán.
Az ő sajtóreferense szintén megismételte Metsola nyilatkozatát: az EP-képviselő neve tévedésből került a dokumentumra, és az illetékes szolgálatok azonnal bocsánatot kértek Magyartól.
A főtitkár sajtóreferense sem említett egyetlen szóval sem vizsgálatot a levelezés során.
Azt tehát sem Metsola embere, sem a főtitkár sajtósa nem fejtette ki, hogy konkrétan mégis milyen „kezelési hiba” történhetett, tekintettel arra, hogy a házszabály szerint kézi vagy digitális aláírásra van szükség az ilyen előterjesztésekhez.
Fenyegetett a jogász a francia rendőrség bevonásával, hiszen ott nem Polt Péter nyomoz közokirat- vagy magánokirat-hamisítás ügyében
Mivel az EP vagy az EPP részéről semmilyen vizsgálatra utaló jel nem érkezett, úgy döntöttünk, hogy megkeressük a Magyar által említett francia rendőrséget, hátha az ő nyomozásukra gondolt az EP-képviselő. Biztos, ami biztos alapon írtunk a franciaországi Belügyminisztériumnak, az Igazságügyi Minisztériumnak, valamint külön a rendőrségnek is – hiszen Strasbourgban történt az eset.
A Belügyminisztérium alá tartozó rendőrség reagált a leggyorsabban: nagy lelkesedéssel elküldtek minket az OLAF-hoz, valószínűleg arra reagálva, hogy meglátták az „Európai Parlament” és a „hamisítás” szavakat egy levélben. Visszakérdezésünkre – hiszen mégiscsak közokirat- vagy magánokirat-hamisításról van szó, ami köztörvényes bűncselekmény, így nem az OLAF hatáskörébe tartozik, mivel az nem korrupciós vagy kötelezettségszegési ügy – a rendőrség leszögezte, hogy nincs semmilyen információjuk az ügyről, és javasolták, hogy forduljunk az Igazságügyi Minisztériumhoz.