Trumpék kiutasítanak egy antiszemita arab diákot, és ez igen örvendetes, de a progresszív sajtó vészharangokat kongat.
Trumpék kiutasítanak egy antiszemita arab diákot, és ez igen örvendetes. Az ember azt gondolná, hogy a nyugati világnak nem csak a jobboldali, de a kevéssé jobboldali része is örül annak, hogy egy Hamász-párti fiatalnak el kell hagynia az Egyesült Államokat, de a történet ennél sajnos bonyolultabb.
Egy hete egy amerikai bíró elrendelte elrendelte, hogy Mahmoud Khalilt, az ismert antiszemita arab (szír-palesztin) aktivistát, az állítólag még patinás Columbia Egyetem hallgatóját, akit az amerikai bevándorlási és vámhatóság letartóztatott, ne távolítsák el az országból, amíg a bíróság másként nem rendelkezik. Az ügy egyelőre további jogi hercehurca elé néz, de elemzők szerint kevés kétely lehet annak terén, hogy végül Khalilnak távoznia kell az Egyesült Államokból.
Maga Donald Trump a legkevésbé sem titkolja, mi az álláspontja.
A korábban aláírt végrehajtási rendeleteimet követve az ICE büszkén elfogta és őrizetbe vette Mahmoud Khalilt, egy radikális külföldi Hamász-párti diákot a Columbia Egyetem kampuszán”
– írta az elnök a Truth Social platformján.
A kérdéses egyetemen 2023. október 7-e óta egymást érik az Izraelt démonizáló, és a tömeggyilkos, iszlamista Hamász terrorszervezet rémtetteit minimum relativizáló, de inkább éltető diáktüntetések.
Az iszlamista terrorizmus ezen hasznos idiótái olyan jelszavak mögé bújnak, mint az „antirasszizmus”, „dekolonizáció”, „anticionizmus”, stb.
Régen is voltak ilyen butuska fiatalok, akik hol a Szovjetunió, hol Észak-Korea, hol Vietnám, hol Irak, stb. mellett tüntettek, mindig az aktuális totalitárius diktatúra pártját fogva. Ez Marx egyfajta továbbgondolásából fakad: a marxista dichotómia szerint nem csak gazdagokra és szegényekre osztható a világ, hanem elnyomókra és elnyomottakra is. Ezen világnézet szerint az elnyomottaknak mindig igazuk van, ha pedig az elnyomottak történetesen iszlamista terroristák, akik még a mérsékelt muszlimokat is kiirtanák, nem hogy a zsidókat és a keresztényeket,
hát akkor ez bocsánatos bűn, majd idővel biztosan kinövik.
Sokat mondó, hogy Khalil ellen már 2024 nyarán belső vizsgálatot indított az egyetem (még a Biden-kormány alatt), mert társaival a vádak szerint dicsőítették az október 7-i terrortámadást, valamint antiszemita közösségimédia-posztokat terjesztettek. A tüntetők, akikhez Khalil tartozott, azt követelték, hogy az egyetem szakítson meg minden kapcsolatot Izraellel, és e-mailjeikben a Hamászt és a szintúgy iszlamista terrorszervet Hezbollah-ot éltették.
Jellemzőnek tűnik, hogy még a liberális Washington Post is úgy utalt rájuk egy korábbi cikkükben, hogy „pro-Hamász diákok”.
Azóta Khalil a progresszív sajtó ikonjává vált, hogy most már a Washington Post is arról ír cikkeket, hogy a fiatalt egy obskurus törvénycikkre hivatkozva akarják „deportálni” (kiutasítani) a hatóságok. Az, hogy effektíve egy amerikai állampolgárokat is lemészároló tömeggyilkos szervezet mellett tüntetett, a jelek szerint belefér a szólásszabadságba. Khalil mártírrá avatásában a New York Timestól a Politicón át a Guardianen keresztül az állítólag atlantista érdekeket képviselő Atlanticig bezárólag minden „paper of record” részt vesz. A ködösítésbe természetesen a hazai baloldali sajtó is beszállt.
A fő érvelés úgy hangzik, hogy a törvény, amit citálnak Khalillal szemben, „ritkán használt” és „régi”.
A kitoloncolási eljárást az 1952. évi bevándorlási és állampolgársági törvény egy szakasza alapján kezdeményezték, amely lehetővé teszi a jogszerűen tartózkodó személyek kitoloncolását, ha a külügyminiszter úgy véli, hogy jelenlétük „potenciálisan súlyos, káros külpolitikai következményekkel” járhat. Nem teljesen világos, hogy ezen mit nem lehetett megérteni, de nyilván nem jogi apróságokról szól a vita.
Annyiban ugyanis igaza van a baloldali sajtónak, hogy itt nagyobb dolgokról van szó, ám a kérdés, amin vitázunk, nem az, hogy „most már bárkit kiutasíthat-e a gonosz Trump” és „meghal-e az amerikai demokrácia”.
A vita arról szól, hogy belefér-e a szólásszabadságba olyan egyének méltatása, ünneplése, akik szabadidejükben zsidókat fejeznek le,
égetnek el élve, lőnek szitává, vagy kínoznak halálra. (Mondjuk a hamászosoktól valójában senki sincs biztonságban: október 7-ének legfiatalabb áldozata egy izraeli beduin újszülött volt, akinek meglőtték a terhes anyját – a babát világra hozták, de sajnos elhunyt, így egy napot sem élhetett). A józan ész talaján állva nyilván meg tudjuk állapítani, hogy nem, nem fér bele: ráadásul alapvető állampolgári érdekünk, hogy ilyen úriemberek nem sétáljanak szabadon Amerika vagy Európa utcáin, tanuljanak egyetemein, és pláne ne szóljanak bele közügyeinkbe. Ugyanez ez elv vonatkozik az antifa erőszakos terroristáira vagy éppen a neonácikra.
Félreértések elkerülése végett: természetesen mindenkinek joga van kritizálni Izraelt, és joga van a szólásszabadsághoz, ameddig nem uszít másokat erőszakra, vagy nem méltatja az erőszakot és a terrort – Khalil pont az utóbbi társaság oszlopos tagja volt. Az, hogy most Rubióék találtak egy jó kis törvénypasszust, ami alapján kitessékelik, méltatandó és ügyes húzás, így kell ezt. Anno a dél-amerikai drogbárókat is éppen azzal kapták el, amivel tudták (ha tilosban parkoltak, azzal, ha illegális importáltak egzotikus állatokat, akkor azt húzták rájuk). Nyilván el lehet képzelni egy olyan forgatókönyvet, ahol egy politikai rendszer módszeresen hozzálát az alapvető szabadságjogok felszámolásához.
A Hamász és Irán például pont ezt csinálta 2007-ben és 1979-ben.
Aki progresszívként ezek mellett a valóban autoriter erők mellett áll ki, kutasson nagyon mélyen a lelkében,
hogy vajon tényleg az emberi jogok miatt aggódik, vagy csak valahol mélyen nagyon utálja a nyugatot és a zsidó-keresztény kultúrkört.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Növekedés a nyugati egészségügyben: nőnek a járulékok, nő a várakozási idő, nő az erőszak. Aminek a magyarokra nézve is van egy tanulsága. Francesca Rivafinoli írása.
(Fotó: Wikimedia Commons)
Egyéves az CDU-CSU-SPD-koalíció! Mutatjuk a berlini kormány mérlegét.
Izrael elutasítja a New York Times cikkét, amelyben azt állították, hogy a palesztin foglyokat rendszerszinten megerőszakolják az izraeli börtönökben.
Sikerült Magyarországot bekapcsolni a nemzetközi oktatási vérkeringésbe, és hazai szinten is új diskurzusok indultak el.
A magyar közvéleményt híresen nem érdekli a külpolitika – vagy mondhatnánk azt is, hogy mivel a magyar nyilvánosság elég szelektíven számol be a külvilág történéseiről, így sokszor maga a kontextus is hiányzik, amiben a külvilág történései értelmezhetőek.
Konok szerint nem őt fogták perbe, hanem azokat, „akik nem hajlandók hallgatni Izrael népirtó háborújáról és az általa okozott humanitárius katasztrófáról”.
Nem, nem Conchita Wurst miatt.
Ha már magyarszabály, legyen kövér!
Ma ugyanis az MTI vélhetően politikai utasításra levágta Sulyok Tamás hivatalban levő államfőt a Magyar Péterrel és Bóna Szabolcs miniszterrel készült közös fotóról.
Sőt, egy helyi török szervezet vezetője arra figyelmeztetett, hogy az idegenellenes incidensek és a politikai feszültségek egyre inkább biztonsági kérdéssé válnak.
