Mondjuk ki: az EU-nak sosem volt a csatlakozásra felkészületlenebb tagjelöltje Ukrajnánál

Nagy meccs jön, talán a 21. század első felének legnagyobbja az Európai Unió számára: rendezni kell az orosz–ukrán konfliktust.

A vesztes Ukrajnának – amely férfianyagának színét-virágát, gazdasági potenciáljának javát és NATO-­perspektíváját már elveszítette, s hamarosan el kell könyvelnie, így-úgy le kell papíroznia a de facto már elszenvedett területi veszteségeket is – valamit adnia kell az őt három éven át katonailag és pénzügyileg támogató, elegáns és kevésbé elegáns eszközökkel a vesztes háború folytatására buzdító Nyugatnak. Kizárólag így garantálható, hogy a három év felesleges szenvedésért cserébe vereséget arató szomszédunk népe

és a Nyugatot mint olyat se gyűlölje meg teljesen.

Vajon mit fog kapni Ukrajna? Biztonsági garanciákat? Biztonsági dimenziókkal is bíró gazdasági köldökzsinórt az Amerikai Egyesült Államok felé? Marshall-segélyt? Valami speciális pénzügyi eszközön, netalán közös hitelfelvételen keresztül további uniós pénzeket? Esetleg az egyetlen olyan, egyszerre pénzügyi, morális és politikai jutalomfalatot, amit az Európai Unió az Egyesült Államok jóváhagyása, segítsége, bevonódása nélkül, saját hatáskörben megadhat neki:

Ha az unió bővítéspolitikája érdemalapú lenne, akkor Ukrajna tagságáról még évtizedekig szó sem lehetne. Az ország korrupt, koldusszegény, mezőgazdasága nemhogy nem az európai szabályokkal kompatibilis módon, hanem épp az EU-s szabályok alóli mentességet versenyelőnyként használva, vadnyugatiasan működik.

az EU-tagállamokat összekötő demokratikus elkötelezettség tekintetében pedig minimum gazdagon pettyezett az ukrán priusz. Az ország lényegében háromfajta működésmódot ismer: a versengő többpártrendszernek álcázott oligarchaháborút, a forradalmat meg a de facto egyszemélyi háborús parancsuralmat. Mást nem. 

A probléma mindössze az, hogy az unió bővítéspolitikája már rég nem érdemalapú. Ha valamire, erre világosan rámutatott a magyar elnökség 2024 második fél évében: ha a bővítési folyamat továbbgörgetésére a politikai akarat nincs meg, a tagjelölt tótágast állhat, énekelheti egy torokból hét szólamban az Örömódát, lecserélheti alkotmányát az acquis communautaire-re, akkor sem lesz semmiféle haladás.

aztán a lengyelek alatt menten megálltak – minő meglepetés…

S épp az érdemalapúból politikaivá váló bővítési logika teszi a helyzetet Ukrajna kapcsán veszélyessé: ha lehet alkalmas tagjelölteket politikai alapon nem továbbengedni a csatlakozáshoz vezető úton, akkor ennek ellenkezője is lehetséges. Politikai alapon alkalmatlan tagjelölteket is tovább lehet rugdalni az úton, amelyen maguktól lassabban haladnának.

Márpedig egy biztos: az ukrán csatlakozással a jelenlegi formájában megszűnik a kohéziós politika, Ukrajnán kívül lényegében csak nettó befizető országok lesznek, s alapjaiban kell újragondolnia a mezőgazdaságát minden európai országnak. Demokratikus legitimációt igénylő, kolosszális döntés ez.

Először Magyarországon, ahol a demokráciát a világ nagy kérdéseiben sem átallják alkalmazni. De ne tévedjünk: lesz még máshol is. Már ha az Európai Unióban Magyarországon kívül is komolyan hisz valaki a népfelség elvében.

***

(Nyitókép: AFP)