Jogállam-e még Németország?

„Kedden, bő három héttel a választások után, összeül a leváltott német parlament és módosítani fogja az alkotmányt, hogy a német állam akár 70 százalékkal növelhesse államadósságát. Kérdés, lehet-e csinálni ilyet egy jogállamban.
A német Alaptörvény az egyik referenciája volt a magyar demokratikus átmenetnek, máig az Alaptörvény több intézményének és egy-két szófordulatának eredete is a több mint 75 éves német szövegben keresendő. 15 éve azonban német politikai és szakértői körökben automatizmussá vált a magyar jogállamiság megkérdőjelezése, de ennek fordított irányú vizsgálata eddig elmaradt. Pedig gyanús részlet akad bőven.

Korlátozott pártverseny

Németország már régóta hátrányban részesíti az alkotmányos berendezkedéssel szemben kritikus pártokat a demokratikus versengésben, jóllehet a versengő pártok jogi egyenlősége a tisztességes verseny alapja. Mindenekelőtt fontos tény, hogy a német politikai pártokat a belső elhárítás, hivatalos nevén az Alkotmányvédelem, megfigyelés alatt tarthatja és ha aggodalomra okot adó tendenciákat azonosít, javaslatot tehet egy párt betiltására, amelyet az Alkotmánybíróság dönt el. Ez a szabály is erőteljes hatással bír a pártversenyre, de vannak még ennél is meglepőbbek.
Decemberben módosították az alkotmányt, hogy a Szövetségi gyűlés (Bundestag) helyett a tartományi kormányokból álló Szövetségi Tanács (Bundesrat) is választhasson új alkotmánybírókat, ha a Bundestagban nem alakul ki egyetlen jelölt mellett sem kétharmados többség, ha tehát a rendszerkritikus pártok mandátumaránya meghaladja az egyharmadot. Szintén a 2021-ben megválasztott Bundestagban történt, hogy az akkor 10,4 százalékos mandátumaránnyal bíró AfD bizottsági elnökjelöltjeit és parlamenti alelnökjelöltjét, szakítva az addigi jogszokással, nem választotta meg a többi párt és ezt az Alkotmánybíróság helyben hagyta. Végül azt is rögzítették a 2025-ös választás előtt, hogy egy párthoz közeli alapítvány csak akkor kaphat költségvetési támogatást, ha legalább három parlamenti ciklust végigdolgozott. Ennek egyetlen nyilvánvaló és elismert célja, hogy az AfD-közeli alapítvány 2029-ig ne juthasson hozzá közpénzhez.

A növekedés államadósságból

Már ennyi intézkedés is önmagában indokolja a jogállamiság kérdésének felvetését, most mégsem ezekről lesz szó, hanem egy minden eddigit meghaladó méretű fordulatról. Kedden történelmi döntés születik meg Németországban, a választások után bő három héttel a régi, leváltott parlament módosítani fogja az ország Alaptörvényét, s a haderő-fejlesztésnek, titkosszolgálat-működtetésnek, valamint a »nemzetközi jogi értelemben megtámadott országok megsegítésének« (itt alighanem Ukrajnáról van szó) a GDP 1 százalékát meghaladó költségét, felső határ nélküli (akár 1000-1200 milliárd eurót a hírek szerint), valamint 12 év alatt további 500 milliárd euró infrastruktúra fejlesztést kivesz az adósságfék hatálya alól. Az összesen 1500-1700 milliárd euró a jelenlegi magyar GDP nyolcszorosa, s az aktuális német államadósság 2500 milliárd eurós összegéhez képest akár 70 százalékos emelés is lehetne.
Az adósságfék lényege, hogy a német állam alkotmányos előírással védi jelenleg pénzügyi egyensúlyát, kimondva, hogy az összes kiadása legfeljebb 0,35 százalékkal haladhatja meg a bevételeit. Ennek a szabályozásnak kettős a mérlege. Tény, hogy a német államadósság csak a GDP 63 százaléka jelenleg, de a német internet-, út- és vasúthálózat nincs jó állapotban, a hadseregre pedig – eddig az amerikai védelmi garanciák reményében – alig költ 1990 óta valamit Németország.
Gazdasági elemzők egyetértenek a nagy beruházásösztönző programokban. A haderőfejlesztésben iparpolitikai kitörési lehetőséget látnak, alighanem joggal várják tőlük az öt éve stagnáló német gazdaság újradinamizálását. Sőt, még a magyar miniszterelnök is szorít a német gazdaságpolitikai fordulatnak, attól közvetetten a magyar ipar fejlődését várva. Alkotmányjogilag és demokráciaelméletileg azonban meglehetősen furcsák.”

Nyitókép: INA FASSBENDER / AFP