Ez nem a háború végét jelenti, hanem időnyerési kísérlet Ukrajna számára

„Ukrajna ismételten tűzszünetet kér, de nem ott, ahol a frontvonalak húzódnak – hanem a Fekete-tengeren és a stratégiai bombázások terén. Ennek semmi köze a békevágyhoz vagy a kimerültséghez. Amit kibontakozni látunk, nem a tűzszünet keresése, hanem józan számítás. Ukrajna pontosan tudja, hogy egy teljes fegyvernyugvás befagyasztaná a frontot, és kvázi legitimálná az orosz területi nyereségeket. Ezért szelektíven próbál tűzszünetet kieszközölni azokon a területeken, ahol időt nyerhet, erőforrásokat mozgósíthat, és stratégiai előnyökhöz juthat – anélkül, hogy a háborút befejezettnek nyilvánítaná.

A Fekete-tenger nem csak egy geológiai félreértés, hanem egyszersmind Ukrajna gazdasági lélegeztetőgépe is. Ha az ukrán kikötők le vannak zárva, az ország lassan, de biztosan megfullad. A gabonakereskedelem összeomlása nemcsak Kijevet, hanem a globális élelmezési piacokat is sújtaná – ezt Ukrajna jól tudja, és stratégiai fegyverként használja.

A fekete-tengeri tűzszüneti javaslat nem a háború végét, hanem az ellátási vonalak megmentését szolgálja. Ukrajna nem akarja, hogy az orosz haditengerészet továbbra is részleges blokád alatt tartsa Odesszát és a többi kulcsfontosságú kikötőt, de arra sincs lehetősége, hogy hagyományos hadihajókkal szálljon szembe az orosz flottával. Ezért inkább politikai és diplomáciai eszközökkel próbálja meg biztosítani a tengeri útvonalakat.

Ráadásul, ha sikerülne egy tűzszünetet kialkudni, azzal taktikai szünetet is nyerne, ami lehetővé tenné nagy mennyiségű hadianyag behozatalát. Az orosz haditengerészet továbbra is fenyegeti Ukrajna part menti infrastruktúráját, de ha Moszkva rábólintana a tűzszünetre, akkor az ukrán drón- és rakétaarzenál újrarendezhetné sorait. Ez nem deeszkaláció, hanem hadműveleti racionalizálás. (…)

Egy stratégiai bombázásokra vonatkozó lélegzetvétel Ukrajnának nemcsak fizikai védelmet jelentene, hanem pszichológiai stabilitást is. Egy ország, amely folyamatos bombázás alatt áll, sokkal nehezebben mozgósítja gazdaságát, társadalmát és harci szellemét. Ha sikerülne egy ilyen tűzszünet, az egy létfontosságú taktikai műsorszünetet jelentene a háborús gépezet újraindításához. (...)

Egy ilyen javaslat lehetőséget teremt arra, hogy teszteljék Oroszország reakcióit, és ha Moszkva elutasítja azt – amit jó eséllyel meg is fog tenni –, akkor Ukrajna újabb érvekkel bombázhatja a nyugati partnereit a további támogatások szükségessége mellett.

A 2025 márciusában zajló amerikai segélycsomag-vita közepette egy tűzszüneti javaslat nem a naivitás, hanem a politikai taktika része. Ha Washington úgy látja, hogy Ukrajna »felelős felnőttként« viselkedik és hajlandó gesztusokat tenni, akkor nagyobb eséllyel biztosít további katonai és gazdasági támogatást.És még egy fontos szempont: miért éppen a Fekete-tenger és a stratégiai bombázások? Miért nem a frontvonal? A válasz egyszerű. Mert ha a szárazföldi harcokat is tűzszünet alá vonnák, azzal Moszkva lényegében befagyaszthatná a jelenlegi helyzetet és legitimálhatná területi nyereségeit, mindezt engedmények megtétele nélkül.

A tűzszüneti javaslatok nem a háború végét jelentik, hanem időnyerési kísérletek. A cél nem az, hogy Ukrajna megállítsa a harcokat, hanem hogy a számára létfontosságú területeken időt nyerjen, hogy újrarendezhesse erőforrásait és folytathassa a háborút a saját feltételei szerint.”

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád