A németországi változásokra

„Batsányi János híres versében (A franciaországi változásokra) a francia forradalmat, mint az emberi történelem legnagyszerűbb fejleményét ünnepli – ma már egy »picit« árnyaltabban látjuk. Az a brutális tömeggyilkosság-sorozat ugyanis, amelyet francia forradalomként ma is párás szemekkel köteles ünnepelni a világ, legfőképpen arra szolgált, hogy bestiális kegyetlenséggel »végképp eltörölje a múltat«, ahogy azt néhány évtizeddel ez után egy Eugène Pottier nevű szabadkőműves Internacionálé című indulójában megfogalmazta. És akik nem nagyon akarták volna eltörölni a múltat, mint például egy Vendée nevű, Loire környéki vidék lakói, azokat olyan kegyetlenséggel gyilkolták le, amilyenre már nem nagyon vannak szavak. (Nem véletlen, hogy ezen a vidéken ma is egy kicsit visszafogottabb az ünneplés július 14-én.)

A múltat végképp eltörölni buzdít az induló szövege, pedig ennél képtelenebb és veszélyesebb dolog nem nagyon létezik az emberi világban. A múlt, vagyis a hagyomány minden emberi közösség számára az önmagával való azonosság legfőbb hordozója. Ha ezt valamely szándék eltörölni akarja, annak elég nyomós oka kell hogy legyen. Leginkább nyilván az, hogy az adott emberi közösség elveszítse az önmagával való azonosság minden feltételét. Az antik görög nyelvben az önazonosságot az identitás szó fejezte ki, amelyben az »id« azt jelenti, »ön«, és akinek nincsen »id«-je, mint azt a magyar nyelv játékos rugalmassága nyomán láthatjuk, az idétlenné válik.

Így vált egyre idétlenebbé az a német nép, amelynek legmélyebb identitástalapzatát most már negyedik alkalommal akarja földig rombolni az az évezredek óta »nem létező« világerő, amely a francia forradalomban a jakobinus, később a »kommunárd« (mint az előbb említett Eugène Pottier), majd a bolsevik és ma neoliberális globálnyik álruhájában mutatja meg önmagát. Ékes bizonyságaként a francia mondásnak miszerint »Plus ça change, plus c'est la même chose«, vagyis minél inkább változik, annál inkább ugyanaz marad.

A »nulladik« világháborúban, ez volt a harmincéves háború (1618 és 1648 között), lerombolták a Német–Római Birodalmat, mint a németség első birodalmát. Az első világháborúban lerombolták a németség második birodalmát, amely 1870 és 1920 között létezett. A második világháborúban lerombolták a németség »harmadik birodalmát« (ez volt az egyetlen, amely a »jogfolytonosság« hangsúlyozása érdekében használta a »harmadik« sorszámnevet. A most zajló, harmadik világháborúban pedig lerombolni törekszik a németség negyedik birodalmát, amelyben óvatosságból Európai Uniónak álcázva próbálta feltüntetni magát a németség, de lebukott, és így most pusztulnia kell. Valami olyan »látványtechnikával«, mint amilyet az Északi Áramlat »felrobbantódása« nyomán láthattunk.”

Nyitókép: MTI/EPA/Filip Singer