Útvesztőben a németek

A mai Németország, ha kellő távlatból és történelmi asszociációkkal próbáljuk figyelni, megfelel egy korszakhatáron billegő, paradigmaváltás alatt álló nemzetnek, amelyben a nép akarata, igényei és problémái, valamint az uralkodó elit ideológiája, közmegegyezései és érdekei már nem esnek egybe. Nem egyszeri, rövid és korlátozott kilengésről van szó, amit egy-egy választás orvosolni tud, hanem annál jóval többről.

Egy nép, egy ország, egy zsákutca

Ha a migrációs válság a téma, akkor legalább tízévnyi szétcsúszásról beszélünk, gondolva a 2015-ös hullám utáni, kapukat megnyitó Willkommenskulturra, Angela Merkel legproblémásabb örökségére. De sokkal több évtizednyi a probléma, ha az egykori NSZK gazdasági szükségszerűségből induló, majd egyre lazább bevándorláspolitikájára gondolunk, ami rég megágyazott a párhuzamos társadalmi struktúrák kialakulásának.

És a migráción túl is van korszakos probléma: Kelet- és Nyugat-Németország már több mint egy emberöltő óta egyesült, de a mentális különbségek, a kulturális differenciák, a világnézeti szakadékok, illetve a minden márka- és euró-százmilliárd belepumpálása után is meglévő gazdasági eltérések továbbra is léteznek, és élesen jelentkeznek a tartományi és szövetségi választásokon is. További korszakos válságjelenség a német önkép, öntudat, nemzettudat állapota: a nácizmus dicstelen vége, a szó szerint nulláról (Stunde Null) újrainduló Németország egymást követő nemzedékeinek ideológiai nevelése, oktatása egy olyan új társadalmat eredményezett, amely folytonos meghasonlásban van saját múltjával és önmagával, nem beszélve az egymást követő generációk szembenállásáról (a hatvannyolcasok a szüleik ellen, a mai, woke lázadó fiatalok a „boomerré” vált, jólétükben elkényelmesedett hatvannyolcas öregek ellen, és így tovább).

A szétroncsolt német nemzettudat problémáit persze sokáig el tudta fedni az NSZK – hathatós amerikai segítséggel elért – gazdasági csodája, 20. század végi kényelmes jóléte, majd a két Német­ország békés újraegyesítése, amire joggal lehetett büszke az egyszeri honpolgár. De a materiális elégedettségnek is vége szakad valamikor, a jóllakottságból nem áll össze egy jövőképes nemzet. Mire eljött a 21. század, az egyesült Német­ország lakosságának egy jelentős része bevándorló-hátterű lett, a gyerekszületések itt is mélyre estek, és 2022-ben már a lakosság 24,3 százalékának volt bevándorlóháttere. Az utóbbi két év pedig újabb növekedést hozott ezen a téren az Ukrajnából – és Oroszországból – oda menekülő tömegekkel 
és a harmadik világból érkezők hullámaival.

S ha mindez a feszítő társadalmi változás és belső konfliktushelyzet nem lenne elég, a 2021-től mostanáig hatalmon lévő baloldali-liberális kormányzat, a szocdemek, zöldek és szabad demokraták koalíciója mindent ideológiai alapra helyezett. Különösen a zöldek reformdühe eredményezett radikális változásokat a gazdaságban, az iparban és az emberek mindennapjaiban. A Mandiner számos alkalommal foglalkozott a koalíció vállalkozásokra és háztartásokra erőltetett ideológiai reformjaival, amelyek következménye egyre tartósabb recesszió, az ipari, gazdasági szereplők hangulatának romlása, a Kínával és az Egyesült Államokkal szembeni versenyképesség gyengülése lett. A lakosság részéről pedig mind erősebb ellenállás lett a következmény, hiszen a hétköznapi életet bonyolító szabályokból, a felülről folyamatosan érkező felvilágosításból és propagandából, no meg az ukrajnai háború, a szankciós politika és az energiafordulat által okozott drágulásból elegük lett a németeknek.

És mindezekre jöttek a kisebb-nagyobb terrorcselekmények, amelyeket jellemzően migrációs hátterű, akár jogalap nélkül az országban tartózkodó egyének követtek el. Ezzel párhuzamosan viszont ott a nyomás, hogy mindezen problémákról beszélni sem szabad: tabu, bűn, vállalhatatlan szélsőjobb­oldaliság. Ami pedig a legfontosabb sokak számára, hogy karrierjükért és társadalmi pozíciójukért mindig és mindenhol jó emberként (Gutmenschként, ahogy a lassan gúnyszóvá váló német kifejezés mondja) tűnjenek fel, és mindig a legújabb, leghaladóbb erkölcsi pozíciók alapján beszéljenek és cselekedjenek ország-világ dolgaiban.