Emellett a Frankfurter Allgemeine Zeitung kancellár-jelölti interjúsorozatában olyan passzátszelet fújt az Európa-politikába, amely eleddig csak halovány budapesti fuvallatként jelentkezett: Donald Trump győzelmére szerinte a helyes válasz a Make Europe Great Again (ki is vitt végig ezen szlogennel egy soros elnökséget az európai fősodor hangos füttykoncertje mellett?), Brüsszel pedig egy bürokratikus szörny, ami ellen fel kell lépni. S mindezt végre nem egy középsúlyú posztszoci tagállam miniszterelnöke mondja magányosan, nem is Ausztria leendő kancellárja, akitől most a bécsi, berlini és brüsszeli szalonokban félni sikk. Ezt az Európai Unió minden szempontból legerősebb országának leendő vezetője mondja, Ursula von der Leyen pártbéli főnöke, az ember, akinek a dolgok természetes rendje szerint fel kellene vennie a telefont az Európával beszélni kívánóknak. Az európai mérsékelt jobb szíve közepe végre ismét azt csinálja, ami a dolga: rendes, tisztességes, jobboldali politikát, ha tíz év csúszásban is.
S nem nehéz kitalálni, hogy errefelé lesz majd az új irány az Európai Néppártban – arra, amerre a CDU a passzátszelet fújja. Manfred Weber, a semmirevaló pártkatona, Donald Tusk, a szélkakas meg az összes többi tulajdonságok nélküli ember, aki eddig elvtelenül szolgálta ki az Európa hanyatlásába vezető politikát, most Friedrich Merz füttyére fog táncolni. Végre vége lesz annak, hogy az európai kereszténydemokrácia hagyományos vezérhajóját egy zöld kosztümös konformista kormányozza a semmibe a pogány német lutheranizmus legszebb hagyományai szerint. És ne tévedjünk: a helyére visszataláló Németországgal helyreállnak a német–magyar kapcsolatok is. Weber ellenére, Merz miatt. Már csak egy szűk hónap, és Németország a rossz felé sodródó gyengeség helyett ismét a jóért dolgozó erő lesz Európában. Es ist höchste Eisenbahn – legfőbb ideje!
***